Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-215

366 Az országgyűlés képviselőházának 211 kiadások fedezésére 17 millió pengő van előirányozva a költségvetésben, addig népoktatási célokra mindössze 31'5 millió pengő foglaltatik a költségvetésben. Elismerem, hogy a népművelési célokat -szolgáló kiadásokhoz hozzá kell még egy pár tételt számítanunk, így például bizonyos beruházási tételeket, azonban a népoktatási célokra előirányzott tételek összege mégis aránytalan ahhoz az összeghez képest, amely a főiskolai kiadások fedezésére van előirnáyozva a költségvetésben. T. Ház! A kultúrfölény nem abból áll, hogy mi évenkint ezerszámra, bocsátunk ki az iskola falai közül érettségizett, vagy pedig diplomával rendelkező embereket, akik nem tudnak elhelyezkedni, akik tehát tudásukat, képzettségüket értékesíteni, hasznosítani nem tudják. Az a tudás, amelyet ilyen módon halmozunk fel, tulajdonképpen kárbavész,, ha ezeket a fiatalembereket elhelyezni nem tudjuk, sőt mondhatnám, ez még inkább káros is, mert csak Ja társadalmi ! gyúanyagot /szaporítják azok a fiatalemberek, akiknek a képzettsége magasabb, de akik elhelyezkedni, exisztenciát alapítani aem tudnak: elsősorban ezek sodródnak az elégedetlenek táborába,, elsősorban ezek csatlakoznak a szélsőséges mozgalmakhoz. Az a fiatalság, amelynek a képzettsége megvan, de állásban elhelyezkedni nem tud, a mai társadalmi rendnek lassankint a legveszélyesebb ellensége lesz. Ezért kifogásoljuk mi ezt a kultúrpolitikát, — ne vegye rossz néven a t. kultuszminiszter úr, ha így jellemzem ezt a kultúrpolitikát: fenn az ernyő, nincsen kas — ha szaporítjuk az érettségizett diplomás emberek számát, de őket elhelyezni, részükre exisztenciát biztosítani nem tudunk. örvendetes fejlődést látok a népi politika irányában a költségvetésnek abból a tételéből, hogy a kultuszminiszter úr népiskolák létesítésére, építésére körülbelül 2 millió pengőt irányzott lelő a költségvetésben, .iilletőleg — amint legutóbb mondotta — két év alatt körülbelül ezer népiskolai tantermet szándékozik felépíteni. A kultuszminiszter úr, mint történetíró és történész, tudja a, legjobban, hogy a nagy néptömegek mind fontosabb szerepet játszanak a nemzeti életben, tehát elsősorban e miatt fontos, hogy a népi kultúrát terjeszszük, azt megalapozzuk,, a népi kultúrát kimélyítsük, illetőleg általánossá tegyük. Annak azonban, hogy a népi kultúrát tényleg a nép minden rétegére megfelelő módon ki tudjuk terjeszteni és minden állampolgárnak legalább is olyan képzettséget tudjunk biztosítani, amely a mai fejlődő életben elkerülhetetlenül szükséges ahhoz, hogy boldogulhasson és a versenyt másokkal szemben, olyanokkal szemben, akik magasabb képzettséggel rendelkeznek, fel tudja venni, vannak bizonyos akadályai, amelyek talán kevés összeggel kiküszöbölhetők és én különösen ezekre szándékozom felhívni az igen t. kultuszminiszter úr figyelmét. Az első ilyen akadálya annak, hogy a népi kultúrát tényleg általánossá tudjuk tenni és a nép legegyszerűbb gyermekének is tudjuk legalább a minimális képzettséget biztosítani, mindenekelőtt a tankönyvdrágaság. Igen t. miniszter úr, például a legutóbbi tanév kezdetén az elemi iskolában voltak tankönyvek, amelyek 6—7 pengőbe kerültek. (Hóman Bálint vallásés közoktatásügyi miniszter: Lehetetlen! Hol? Tessék nekem beküldeni!) Például Bács-Bodrog vármegyében (Hóman Bálint vallás- és közok'. illése 1937 május 20-án, csütörtökön, tatásügyi miniszter: Lehetetlen!) a legutóbbi tanév kezdetén tömegével jöttek a szülők és panaszolták, hogy 6—7 pengőbe kerül egy tankönyv. (Boczonádi Szabó Imre: Es elhitte!) Elhittem. (Boczonádi Szabó Imre: Hivő ember! — vitéz Benárd Ágoston: Hatvan-hetven fillér egy tankönyv!) Ebben a kérdésben lehetnek közöttünk nézeteltérések. Amikor legutóbb megjelent egy hivatalos kimutatás, ha jól emlékszem, valami 600 volt azoknak a tankönyvéknek a száma, amelyeket a 'kormány mint tankönyveket engedélyezett és ajánlott, azonban megengedem, hogy ezek között középiskolai tankönyvek is voltak. Tény az, hogy a tankönyvek indokolatlanul drágák. Ha figyelembe vesszük, hogy több mint egymillió tanköteles gyermek van az országban, akik elemi iskolát látogatnak, vagy kötelesek lennének elemi iskolát látogatni, akkor nem indokolt az, hogy egy-egy tankönyv több pengőbe kerüljön. (Hóman Bálint vallásés közoktatásügyi miniszter: De nem kerül, képviselő úr!) Ilyen panaszokkal jöttek hozzám. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Méltóztassék nekem ideadni; megvizsgálom, és az illető tanítóit meg fogom büntetni!) Azt mondják, hogy az elemi iskolai olvasókönyv 6—7 pengőbe kerül. (Boczonádi Szabó Imre: Hogyan lehet ilyet állítani?! — Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem lehet! 2 pengő 50 fillér a maximális ár!) Tessék kivizsgálni! Látjuk, hogy nap-nap után jelennek meg irodalmi művek, amelyek talán 2—3000 példányban kerülnek forgalomba, és azoknak az ára pár fillér vagy legfeljebb 1 pengő díszkiadásban, tehát nem látom indokoltnak azt, hogy a tankönyvek ára olyan magas legyen, hogy azt a legszegényebb emberek nem tudják megfizetni. T. Képviselőház! A költségvetési vita során hangzottak el felszólalások a túlsó oldalról is, amelyekben a felszólalók megállapították azt, hogy az ország népességének nagyobb része a proletariátushoz tartozik. Több, mint 3 millió lélek tartozik az agrárproletáriátushoz, az ipari proletariátussal együtt pedig az ország lakosságának nagyobbik fele tényleg a proletariátushoz számítható. A túloldalról is történtek megállapítások, azonkívül statisztikai kimutatások^ jelennek meg állandóan, hogy vannak nagy néptömegek az országban, amelyeknek napi keresete fejenként, ha a családtagokra elosztjuk, 14—16 fillért tesz ki. Azt kérdezem én, hogy ha ekkora a jövedelme a népesség nagy tömegének, mivel tudják fedezni azokat a minimális kiadásokat, amelyek például azzal járnak, ha gyermekeiket iskolába járatják és részükre tankönyveket akarnak beszerezni? (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: A szegények kapnak!) Csupán arra kívánom felhívni az igen t. miniszter úr figyelmét, szíveskedjék megvizs gálni azt, hogy tényleg mekkora a tankönyvek ára s amennyiben meggyőződik arról, hogy a tankönyvek olyan magas áron kerülnek forgalomba, amelyet a szegény néprétegek nem tudnak megfizetni, (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Én szállítottam le!) akkor gondoskodjék arról, hogy a tankönyvek ára leszállíttassék. Egy másik ilyen kérdés, amely ugyancsak lehetetlenné teszi azt, hogy a legszegényebb emberek gyermekei iskolába járhassanak, — s ezt láttam vidéken, faluhelyen — hogy sokszor amiatt nem tudnak a gyermekek iskolába