Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-215

Az országgyűlés képviselőházának 215. tatni egyik egyetemmel szemben sem, de amikor a debreceni egyetemnek mindössze 100.000 pengős az ápolási többlete s ezt az összeget rögtön elköltik a személyi- és dologi kiadásoknál, nem helyeselhető az, hogy erre a debreceni egyetemre az állam évente ráfizessen 520.000 pengővel többet, mint a többi egyetemére. A pécsi egyetemnek összes beruházása 110.000 pengő, ugyanakkor, amikor a debreceni egyetemnek 311.000 pengőt utalnak ki ebben az évben is beruházásokra s ugyanakkor, amikor a múlt évben is 125.000 pengő plusza volt ezen a címen a debreceni egyetemnek. Nem akarok különös nyomatékkal rámutatni arra, de sajnos így van, hogy úgy a pécsi, mint a szegedi egyetemen inkább az olcsóbb munkaerőket, a tanársegédeket és adjunktusokat favorizálják. Ez szerintem egészen helytelen, ezek a tanársegédek csak évi 1800, 2000 pengő fizetést kapnak és ráadásul ezeket az állásokat évenkint töltik be. Nem helyes tehát, hogy állandóan függő helyzetben lévő és meglehetősen mostoha viszonyok között élő tanársegédeket alkalmazzanak nagyszámban az egyetemeken. Már tavaly is kértem és mi állandóan hangsúlyozzuk azt, — hiszen Eckhardt Tibor igen t. pártvezérem hozta már ezt a kérdést a képviselőház elé — hogy az egyetemeken a különféle nyelveknek, a szerint, hogy mely határhoz vannak közelebb, állítsanak fel tanszéket. (Helyeslés.) Nagyon helyes volna tehát, ha a pécsi egyetemen a szláv nyelv tanszékét végre megnyitnák, hiszen nekünk fontos érdekünk a horvát és szerb nyelvek tanítása. (Helyeslés.) Ismételten kérem az igen t. kultuszkormányt a következőkre. Egy városnak sincsen annyi — városi, felekezeti és magánközépiskolája — minit Pécsnek. Pécs talán Sopron után a legszebb és minden vonatkozásban a legforgalmasabb városa ennek az országnak. Nem szabad meghagynunk ezt a várost ebben a mostohaságában, amikor ilyen rengeteg középiskolával és tanintézettel rendelkezik, amikor a mezőgazdasági, sőt az ipari és kereskedelmi kulturáltságnak is olyan fokán áll, amelyet nem mutathat fel egyetlen város sem. Ennek a városnak évekkel ezelőtt meg méltóztattak ígérni a mezőgazdasági felsőbb iskolát, s ezt most Székesfehérvárott építik fel, holott ehhez Pécsnek volna a legtöbb joga. 14 év óta szerződésben ígérik a felsőkereskedelmi iskola és a tanítóképző felállítását és az ígéret mindig csak ígéret marad, jóllehet 1938-ban a tanítóképzőnek ez a mostoha elhelyezettsége is lejáróban van. Meg vagyok róla győződve, hogy a t. kultuszkormánynak megvan a programmja arranézve, hogyan fogja majd elhelyezni a tanítóképzőt, de miuitán semmi mozgást nem látok ebben az irányban, félek, hogy akként fogja ezt a kérdést megoldani, hogy ez a — bocsánat a kifejezésért — szégyenteljes elhelyezettségben lévő főiskola további esztendőkre is még ekként sínylődjék. En ezeket a kérdéseket ismételten előhozom és megismétlem azit, hogy ha már elesettségünkben, szomorú pénzügyi viszonyaink között nem lehet külön kórházi épületeket emelni, vájjon nem volna-e meg a lehetősége a kultuszkormánynak arra, hogy a közületeket, teszem fel a megyét, rászorítsa arra, hogy például tbe.-kórházat ne a tífuszos Mohácson építse fel, a megye egyik perifériáján, a legszélén, alig hozzáférhető helyen, ahol a közelmúltban is ijesztő tífuszjárvány száguldott végig, hanem az ilyen speciális kórházat, mivel ülése 1937 május 20-án, csüiöriökön. 361 az illető szaktanárok Pécsett vannak, Pécsett helyezze el. Mindenesetre a gyakorlatibb megoldás ez volna. Ezek a város és megye közti rivalizálások az utóbbi időkben minden vonatkozásban megnyilvánulnak, de mégsem volna szabad ezeknek a közegészségügy és főleg az egyetemek szempontjából megnyilvánulnia. Nagyon kérem ismételten a kultusz-kormányt, méltóztassék a megérdemelt figyelmet juttatni a pécsi egyetemnek, inert nemcsak maga a város, hanem annak igazán értékes, hazafias és nagyon sokat szenvedett polgársága is ezt méltán megérdemli. Éppen azért, mert ezeket a kívánalmakat a kultusztárca költségvetésében nem látom kielégí tetteknek, a címet nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik Esztergályos János képviselő úr! Esztergályos János: T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy rövid felszólalásomban elsősorban is Czirják igen t. képviselőtársamnak hálás köszönetet mondjak azért az ambícióért, amellyel ő pécsvárosi kérdésekkel foglalkozik, s amellyel segítségemre van ezeknek a kultúrkérdéseknek előbbrevitelénél. Éppen azért kötelességemnek tartom, hogy ezt a nyilvánosság előtt igen t. képviselőtársamnak megköszönjem. En a magam részéről szintén az egyetemi kérdéssel kapcsolatban a következőkre szeretném felhívni <az igen t. kultuszminiszter úr figyelmét. (Felkiáltások a balodalon: Nincs itt!) Sajnos, nincs itt, de majd lesznek szívesek megmondani neki. Tudvalevő, hogy Pécs város úgyszólván határváros lett és a gyalázatos trianoni kényszerintézkedések folytán elveszítette piacának, kereskedelmi területének nagy részét, (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) aminek az lett a természetes következménye, hogy a Pécsett élő kereskedők és iparosok rohamosan a tönk szélére jutottak és valóságos élet-halál harcot folytatnak a mindennapi élettel. Amikor ez a helyzet, fájdalommal és mélységes sajnálattal kell megállapítani, hogy a pécsi egyetem egyébiránt igen nagv becsülésnek örvendő tanári kara olyan munkálatokat, amelyek elsősorban az iparosok munkakörébe tartoznak, nem ad ki a pécsi kisiparosoknak, hanem azokat saját hatásköréhen, házilag intézteti és végezteti el. (Czirják Antal: Sőt a legtöbb Pesten lakik!) En azt hiszem, nem támasztok nagy igényt és nem támasztanak nagy igényt a pécsi iparosok és kereskedők sem a pécsi egyetem érdemes ' tanári testületével szemben, ha egészen határozott formában kérik, hogy mindazokat a munkálatokat, amelyeket ma házi kezelésben végeztetnek, adják ki a pécsi kisiparosságnak és a pécsi kiskereskedőknek, (Helyeslés.) mert hiszen a pécsi iparosok és kereskedők keserves adófilléreiből hoztak eddig is óriási áldozatot a pécsi egyetemért (Ügy van! Ügy van!) és a legkevesebb, amit ennek ellenértékeként kérni lehet, hoigy a pécsi iparosok és kereskedők a professzor urak részéről megértéssel találkozzanak. (Helyeslés.) Éppen azért mélységes tisztelettel kérem a miniszter urat, szíveskedjék érdeklődni a dolog iránt és az egyetem tanári karának olyan irányú utasítást méltóztassék adni, hogy minden olyan munkát, amely a kisiparosok, a kézműipárosok hatáskörébe tartozik, re házilag végeztessenek, hanem adják ki a kisiparosságnak. (Helyeslés. — Gr. Festetics Domonkos: Nagyon jók a pécsi kisiparosok!)