Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-215

3Ö2 Àz, országgyűlés képviselőházának 215, Elnök; Kíván még valaki a 6. címhez szólni"/ (Nem,!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem A t. Házat, meltóztatnak-e a 6. címet elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a ti. címet elfogadja. Következik a 7. cím. Huszár Mihály jegyző (olvassa): »7. cím. Középfokú tanintezetek.« Rakovszky libor! Elnök: Rakovszky Tibor képviselő urat illeti a szó. Rakovszky Tibor: Igen t. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Még a múlt ciklusban is az volt a szokás, hogy egy-egy tárca költségvetésének részletes tárgyalásánál mindenegyes címnél választ adott az illető szakminiszter úr, vagy helyettese az itt felvetett konkret Kérdésekre (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldaIon. — Aiidaházi-Kasnya Béla: Ez a minimum, amit megérdemelnénk!) Ez volt szerény véleményem szerint a helyes parlamentáris szokás (Úgy van! Ügy van! balfelöl.) és azoknak a törvényhozóknak megbecsülése, akik konkrét kérdésekkel foglalkoznak, azokat idehozzák, nem azért, hogy a levegőbe beszéljenek, hanem először is azért, hogy egy-egy kérdés iránti érdeklődésükről adjanak tanúbizonyságot, másodszor pedig azért, hogy a felvetett konkrét kérdésben a miniszter úrtól itt a helyszínén, az ország közvéleménye előtt választ kapjanak. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Követeljük ezt most is!) Látom azt, hogy az igen t. államtitkár úr szorgalmasan jegyzi a mi felszólalásaink lényegét, azonban attól függ, hogy kapunk-e válás?t valamelyik kérdésre, igen-e vagy nem, hogy vájjon jól emlékszikbe valamire. Nekem az volna a tiszteletteljes kérésem, hogy talán az igen t. elnökség találjon módot arra, hogy a miniszter urak legalább tárcájuk tárgyalásánál jelen legyenek és itt a képviselőknek választ adjanak. Beszélnek itt a parlamentarizmus 'ecsúszásáról. Ennek a lecsúszásnak nem mi képviselők vagyunk az okai, hanem az a kormány, amely nem látja szükségesnek, hogy itt jelen legyen és nekünk válaszókat adjon. (Gr. Festetics JJomonkos: Na, azért ndaát is nagyon sokan hiányzanak! — Czirják Antal: Csak hat urat érdekel a túloldalon a kultusztárca! — íir. Festetics Domonkos: Az önök oldalán sincsenek sokkal többen! Bn foglalkozom a kultuszuVrca költségvetésével! — Felkiáltások a baloldalon: Akkor gyere át! — Zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! Egy konkrét kérdéssel óhajtok itt egészen röviden foglalkozni, mégpedig a felekezeti tanintézeteknél szedett nyugdíjjárulékok tekintetében akarok felvilágosítást kérni az. igen t. miniszter úrtól (Helyeslés a baloldalon.) és felhívom a figyelmét bizonyos anomáliákra, igazságtalanságokra és méltánytalanságokra. A 95.000/1924-es rendelet intézkedik a nem állami tanintézetek országos nyugdíjintézetéről. Ennek a rendeletnek egyik pontja szerint kötelezett tagjai ennek a nyugdíjintézetnek azok a tanintézetek is, amelyekben a szerzetesrendi alkalmazottakon kívül bármely »kisegítő« vagy »óraadó« elnevezés alatt világi alkalmazottak működnek, ha ezeknek a világi alkalmazottaknak az óraszáma a hasonló állami tanintézetben működő állami alkalmazottak heti óraszámát eléri. Nyugdíjjárulékot kötelesek tehát fizetni a tanintézetek az óraadó tanár után is és pedig ez a nyugdíjjárulék szerény véleményem szerint óriási. 29 pengő 92 fillért tesz ki havonként minden helyettes taülése 1937 május 20-án, csütörtökön. nár után, akkor, amikor egy-egy ilyen helyettes, óraadó tanárnak az összfizetése nem tesz, ki többet 80—90 pengőnél. Igaz, hogy a tanárnak r ennek a nyugdíjjáruléknak csak 5

/i3-mad részét kell fizetnie, a többit pedig a tanintézet fizeti, a tanintézetek azonban — nézetem szerint — óriási módon megvannak ezzel terhelve, viszont az így összegyűlt pénzt nem is használják fel az óraadó tanárok céljára sem, mert hiszen az óraadó tanár rendszerint csak egy-két esztendeig tanít ott abban az intézetben, addig, amíg a szerzetesrendnek, vagy pedig a felekezeti iskolának módjában áll a saját tanerőit beállítani, akkor azután rögtön elbocsátja az óraadó tanárt, aki nem tud állásba jutni, az óraadó tanároktól is szedett nyugdíjjárulék pedig felgyülemlik. Azt kérdezem tehát tisztelettel, mire használják fel az ilyen tanintézetek az olyan tanerők után szedett nyugdíjjárulékot, akikről tudjuk, hogy ezeket a járulékokat nem ők fogják azután mint nyugdíjasok használni és élvezni? Ez itt a lényeges kérdés. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Human Bálint vallásén közoktatásügyi miniszter a terembe jön és elfoglalja helyét.) Az állam mai nehéz gazdasági helyzetében szükség van arra, hogy ambicionálja, serkentse a felekezeteket arra, hogy minél több középfokú iskolát is állítsanak fel, ez a rendelkezés azonban nemhogy serkentené, hanem egyenesen elveszi mindenegyes felekezetnek a kedvét attól, hogy középfokú tanintézeteket létesítsen. (Zaj. — Elnök csenget.) Az utóbbi időben az elmaradt nyugdíjjárulék-hátralékokat olyan kegyetlen szigorúsággal hajtják be, hogy az már sok felekezeti tanintézetnek a létét fenyeegti. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Nekem az volna a^tiszteletteljes kérésem, méltóztassék ezt a szanálási rendelkezése alapján kibocsátott rendeletet hatályon kívül helyezni. Méltóztassék ezek után az óraadó, tehát nem rendes állásokban alkalmazott tanárok után a nyugdíjjárulékok szedését a felekezeti tanintézeteknél beszüntetni, lm pedig ez nem volna lehetéges, akkor kettőt kérek: Visszamenőleg ne történjék meg ezeknek az elmaradt nyugdíjjárulékoknak a behajtása, különösen azoknál a felekezeti tanintézeteknél nem, amelyek nem részesülnek államsegélyben, — mert azoktól is erősen behajtják — amennyiben pedig az állam mégis rászorulna ezekre a pénzekre, akkor azoknak az intézeteknek, amelyek nem kapnak államsegélyt, államsegély címén vagy annak terhére engedjék el ezeket a hátralékokat. Méltóztassék azután revízió alá ivenni a nyugdíjjárulék magasságát is, mert havonta 29 pengő 92 fillért Ggy nyomorult kis óraadó tanári állás után óriási nyugdíjjáruléknak tartok. Ezeknek a figyelembevételére kérem az igen t. kultuszminiszter urat. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Tildy Zoltán képviselő urat illeti a szó! Tildy Zoltán: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Rakovszky Tibor t. képviselőtársam egy anomáliát tett szóvá. Én egy éppen olyan intézetről óhajtok néhány .ezót szólni itt az igen t. Képviselőház előtt, amely semmi néven nevezendő állami segítséget nem kapott eddig, nem kap a mai napokban sem és mégis rászorít tátik arra, hogy ezeket az igen nagy nyugdíjhozzájárulásokat megfizesse. T. Ház! Méltóztassék nekem megengedni, hogy amint voltam bátor a tárca általános vitájánál bejelenteni, néhány konkrét kérdést