Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-215

358 Az országgyűlés képviselőházának 21 ezt a végzettséget, még vállalkozónak is elme* hetne, így azonban még vállalkozónak sem mehet. Szóval kifejezetten hendikeppelve van emiatt a bizonyítvány miatt. Különösen szomorúnak tartom ezt ma, amikor az iparművészeti oktatásnak, szerintem, leginkább megvan a rendeltetése. A képviselőházban szomorúan hangoztatjuk, hogy mindenki a fixfizetéses, a nyugdíjas pályák felé törekszik. Már pedig az» aki az iparművészeti iskolára megy, tisztában van azzal, hogy nem lesz fixfizetéses, nyugdíjas állása, hogy őt az életre képezik ki. Ezen a főiskolán kellene a tehetséges ifjaknak lehetőséget adni arra, jhogyha nem is kitűnő művészek, — hiszen nem is ez a fontos — de kitűnő iparosok legyenek. Ma, amikor mindenütt az artisztikumon is van hangsúly, amikor a gyárakban a gépesítésnél mindenütt az artisztikum is fontos, akármelyik műtárgynak, autónak, asztalnak, széknek megtervezése mind művészi feladat, akkor az iparművészeti főiskolát végzett ifjúnak olyan szakoktatásban kellene részesülnie, amelynek alapján lehetősége nyíljék arra, hogy mini önálló exisztencia helyezkedjék el az életben. Ehelyett azonban azt látjuk, hogy az iparművészeti iskolát igen mostohán kezelik. Tarthatatlan helyzet az is, hogy ma, amikor az ország megcsonkítása következtében az ország területének csak egynegyedrésze maradt meg, ezen az iskolán a növendékek száma, csak azért, mert a tandíjfizetési és egyéb más szempontok, így például a tanerők teljes kihasználásának szempontja kívánatossá teszik, hogy minél több növendékkel tömjék mea: az intézetet, majdnem azt mondhatnám, emelkedő tendenciát mutat. Ezt nem tartom egészen egészségesnek, mert nincs borzasztóbb, mint a féltehetség, aki hogyha nem tud elhelyezkedni, — nem fixfizetéses elhelyezkedésre gondolok — elvetéltnek érzi magát a társadalomban, nem tudja _ a maga helyét megtalálni. Éppen ezért egy bizonyos szelekciót kívánatosnak tartanék. Első pillanatban, vagy első napokban egy ilyen szelektálás talán kellemetlen, talán keserű, de végeredményben az életben jótékony hatású, mert elterel arról az útról, amelyen egészen bizonyos, hogy az illető később nem boldogul. Ha azonban már ilyen nagy (létszámban vesznek fel az iparművészeti iskolára» — amit szintén nem helytelenítek — akkor méltóztassék másképpen megkonstruálni ezt az intézetet. EH kell ismernem, hogy az alsófokú oktatásnál, a középiskolai oktatásnál a miniszter úr programmja tökéletes, nincs hozzátenni, sem elvenni valóm. Ugyanakkor volt egy ankét, mely rendkívül érdekes volt, a felsőoktatás kérdéséről. Fájdalommal láttam, hogy a művészi oktatás problémáját a felsőoktatás kérdésébe nem kapcsolták be. Nagyon kívánatosnak tartanám, hogy ezt a kérdést is valahogy rendezzék és a felsőoktatás keretébe vonják, annál is inkább, merit a miniszter űr egy esztendővel ezelőtt megígérte, hogy ezt a kérdést is a gúla formája szerint kívánja megoldani, ami nagyon helyes. Egy csomó növendék, akiket az első esztendőre felvettek, az automatikus szelekció folytán el fog menni jó iparosnak, mert előrebocsátom, sokszor egy jó iparos, aki innen kikerül, többet ér, mint egy rissz iparművész. Az illetők tehát el fognak menni jó iparosnak, nagyszerűen meg fogják találni a helyüket. A többiekből iparművész lesz és a csúcsteljesítmény természetéből kifo>. ülése 1937 május 20-án, csütörtökön. lyólag majd ezek a jó iparművészek felviszik egézen képzőművészig. Nagyon jól tudjuk, hogy az iparművészeti iskolából kerültek ki — merem állítani — ennek az országnak talán legjobb képzőművészei. Arra kérném tehát a miniszter urat, hogy végre úgy a képzőművészeti főiskolának, mint az ipar-művészeti iskolának kérdését rendezze. Ezt a kérdést rendezni kellene annál is inkáhh, mert egészen furcsa és tarthatatlan helyzet, hogy nem tudja az ifjúság, hová menjen és mit csináljon. Például nagyon helyeslem, hogy a képzőművészeti főiskolán igen intenzíven tanítanak iparművészetet, mint ahogy az iparművészeti iskolában is tanítanak természetszerűleg képzőművészetet, ami fontos is, mert hiszen magát a művészt nem is tudjuk máskép kiképezni, mint ha ez a kiképzés is rendelkezésére áll. Mindazonáltal valahogy rendezni kell a helyzetet, egyrészt a bizonyítványok szempontjából, másrészt pedig legyen pontosan elhatárolva, mi az egyik és mi a másik iskola rendeltetése. Igen t. Ház! Nem akarom ezt a kérdést személyek szerint tárgyalni, pedig megtehetném, mert a .művészetnél a személyek programraot és egészséget is jelentenek, de én számolok mindenkinek esetleges érzékenységével és azt hiszem, hogy a személyek kikapcsolásával talán még objektívebb lehetek. Arra kérem a miniszter urat, hogy ezt a kérdést rendezze, hiszen ezt már kilátásba helyezte a múltban, változtatott is már bizonyos fokig a helyzeten, de a beígért programra ellenére ez az ígéret még nem teljesült. Megígérte az iparművészeti iskola átorganizálását. Sajnos, nem láttunk egyetlen egy lépést sem, amely közelebb vinne bennünket a megígért programúi megvalósulásához. Mielőtt tehát befejezném, arra kérem a miniszter urat, hogy ezt a kérdést legyen szíves 'megoldani. Tavalyi, felszólalásom kapcsán a miniszter űr szíves volt az iparművészeti társulatnál kiadandó évi aranyérmet végre megvalósítani, ami egészen érthetetlen módon évekig aludt. Tavaly végre kiadták. Nem tudom, mi van az idén, még sehol nem látok semmi mozgolódást. Miután már tavaly is láttuk, hogy nemes versenyt idézett elő, láttuk a nagyon szép törekvést a díj eléréséért, arra kérem a miniszter urat, hogy ezt az aranyérmet állandósítsa és tűzze ki minden évben ugyanúgy, mint ahogy a Műcsarnokban is ki szokta adni az állam az aranyérmet Elnök: Kíván-e még valaki szólri? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat. méltóztatnak-o az 5. címet elfogadni? (Igenli A Ház az 5. címet elfogadta. Következik a 6. cím. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Vásárhelyi Sándor jegyző (felolvassa a 6. címet): Béldi Béla! Elnök: A képviselő úr rincs jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor iesyxői Dinnyés Lajos r Dinnyés Lajos: T. Ház! A költségvetési vita során körülbelül 15 vagy 16 képviselőtársam a kultusztárca költségvetésének tárgyalásánál, mint minden évben, az idén is szóvátették az ifjúság kérdését. Gyönyörű szép szólamokat hallottunk az ifjúság "problémájáról, az i állástalan fiatalságról és én, aki már hetedik { esztendeje ülök itt a képviselőházban, emlékszem arra, hogy amikor bekerültem ide, 1931-