Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-215

Az országgyűlés képviselőházának 215. ülése 1937 május 20-án, csütörtökön. 359 ben, akkor is miniszteri ígéret hangzott el abban a tekintetben, hogy igenis ezt a kérdést meg kell oldani és ennek egyik első lépése az lesz, hogy meg fogják szüntetni az álláshalmozásokat és a többszörös fizetéseket T. Képviselőház! Azóta évek teltek, évek múltak, lassacskán kopasz öreg emberek leszünk, de ez a kérdés ma is itt van, ma is itt dübörög, ennek a kongó üres képviselőháznak ajtaját zörgeti és követeli a becsületes, tisztességes, azonnali elintézést. (Esztergályos János: Az állami birtokokon is kettős állások vannak!) T. Ház! Mi a helyzet ebben a kérdésben

1

? Az a helyzet, amire a költségvetési vita során a túlsó oldalról és erről az oldalról is rámutattak, hogy ma a fiatalságot akként nevelik, sajnos, úgy odahaza, mint az egyetemeken, hogy előtte az a legmagasabb fok, az a legnagyobb ideál, hogy fix állásba kerüljön be. Miért van mindez? Annál az egyszerű oknál fogva, mert a kormányzat helytelen pénzügyi politikája következtében a szabad pályák annyira túl vannak zsúfolva, s a súlyos adóterhek folytán ott olyan nehéz a reuzálás, hogy a fiatalság akarva, nem akarva az úgynevezett fix pályák felé megy, arra halad és álmainak netovábbja egy 60, vagy 80 pengős állás. Itt van az a bizonyos Adob.-akció, amelynek célja .az volt, hogy a vállalatokat kényszerítsék állástalan diplomások felvételére. Az akció több-kevesebb sikerrel járt, ez azonban nem megoldás, ez csak karitatív megoldás és a fiatalság ki van szolgáltatva az illető vállalkozók kénye-kedvére. Itt a képviselőházban egy súlyos vád hangzott el Végváry képviselőtársam szájából, amikor megvádolta ezeket a vállalatokat és azt állította, hogy a jelölteket, miután vizsgának vetik alá, azonfelül megkérdezik, hogy tagja-e bajtársi egyesületnek, vagy nem s ha tagja, akkor nem veszik fel. Mi felhívtuk képviselőtársunkat, hogy nevezze rneg azt a gyárat, vagy azt a vállalatot, amely ilyen módon végzi a szelekciót. Azt mondotta, hogy megnevezi, de sem^ itt a Házban nem nevezte meg, sem kint a hírlapokban és egyáltalában semmiféle formában nem adott választ erre a kérdésre. En vagyok kénytelen válaszolni helyette és válaszom neki szól. Ezek a vállalatok, amelyek Adob.-istákat vettek fel, kellemes összeköttetésben vannak azzal a kormányzattal, amelyet ő fenntartás nélkül támogatott és amelynek hivatalos jelöltje volt. (Esztergályos János: Kinek kellemes ez az összeköttetés?) Ugylátszik, mindkettőjüknek. Ha tehát ő most az ifjúság védelmében, amelynek állítólagos vezére, ilyen súlyos váddal illeti ezeket a vállalatokat, akkor joggal elvárhatjuk, hogy levonja a konzekvenciákat és azt a kormányzatot, amely megengedi, hogy ezek a vállalatok az ifjúsággal szemben ilyen bánásmódot tanúsítsanak, egyszerűen otthagyja és az ellenzékiség keserű kenyerét fogja közöttünk enni. (Derültség balfelöl.) Tekintettel arra, hogy ezt igen t. képviselőtársam még nem tette meg, joggal felvetődik a kérdés, hogy ha a vezér ilyen elveket vall, milyen lehet a magyar egyetemi ifjúság. Fel kell vetnem ezt a kérdést és rá kell mutatnom arra, hogy a magyar egyetemi ifjúságot ma nagyon ferdén és tévesen ítélik meg és tévesen ismerik egyesek, amikor azt állítják, hogy ez az egyetemi ifjúság olyan, mint a vezérei. {Felkiáltások balfelöl: Ez nem áll! — Mojzes János: Nem ilyen vezéreket érdemeltek meg!) Mi is voltunk valamikor egyetemi hallgatók, (Rakó vszky Tibor: Nem voltak ilyen vezéreink!) rl e akkor a vezérek azok voltak, akik a tudományokban kitűntek, akik jeles előmenetelnek voltak, akiknek tudományos munkálkodásuk volt, akik vezették azt az évfolyamot, akik tehát tudásbeli és jellembeli kiválóságuknak köszönhették vezető voltukat. Mit kell ma látnunk, mit lát a mai magyar közélet? Azt látja, hogy az egyetemi ifjúságnak — amelynek nevelésével kapcsolatos költségvetési tételekről tárgyalunk itt — ma olyan vezetői vannak, akiket nem láttunk semmiféle tudományos pályán, akik nem váltak ki tehetségükkel, akiknek az érvényesülésre csak egy kvalifikációjuk van: a jó szervező erő, a nagyszerű debatteri készség, (Farkas István: Az sem! — Br. Berg Miksa: A parlamentben csak olvasni tudnak!) akik régesrég kivénültek már, (Mojzes János: A parafa mindig a felszínen lebeg!) lengőszakállas aggastyánok, kopaszodnak, pocakot eresztenek é& még ma is a magyar ifjúság vezérei. Én az ilyen álvezérek, a matuzsálemkorú egyetemi ifjúsági vezérek ellen tiltakozom. (Br. Berg Miksa: Hol van Végváry?) Tessék rendeleti vagy bármilyen úton ezeket a matuzsálemkorú diákvezéreket távoltartani az ifjúságtól, mert ők már nem az ifjúsághoz tartoznak (Reibel Mihály: Ezek rontják el az ifjúságot!) és tessék behozni, hogy az egyetemi ifjúságot csak tényleges egyetemi ifjak vezethessék. (Helyeslés balfelöl) Mert mi ennek a következménye? Neveket mondok: Végváry és Bánsághy képviselőtársaim, kik az ifjúság vezetői, a mindenkori kormány tiszteletére dörzsölik a szalamandert. (Élénk derültség. — Br. Berg Miksa: Új kuvaszok! — Zaj.) A magyar ifjúság eddig mindenkor a szabadságok, a szólásszabadság és az emberi szabadságok védelmezője volt. Ma ezek a matuzsálemkorú ifjúsági vezérek sub titulo kormánytámogatás, úgy állítják be az ifjúságot, mintha az nem lenne más, mint a mindenkori kormányt támogató többségi párt alakulata. (Zaj.) T. államtitkár úr, arról lehet vitatkozni, hogy így van-e vagy úgy, de ez a hivatalos színezet. Mindenesetre még nem láttam olyan kormányzatot, amelyet a magyar ifjúság hivatalosan elismert vezetői ne támogattak volna. (Mojzes János: Foglalkozásnélküli öreg emberek felcsapnak ifjúsági vezérnek!) Ezzel kapcsolatban rá kell mutatnom arra, hogy a mostani bajtársi egyesületek előtt — amelyéknek működése ellen semmi kifogásom nincs és nem is lehet, csak a szellemük ellen — volt már az egyetemi ifjúságnak egy becsületes, tisztességes, hazafias, nemzeti alapon működő polgári köre, az Egyetemi Kör, amelynek utódja a Mefhosz. Ennek megsemmisítése végett alakították ezeket a bajtársi egyesületeket. A Mefhosz.-t, amely történelmi tradícióihoz híven becsülettel, tisztességgel dolgozik, ifjúsági vezérei vannak, feketelistára tette^ a kormányzat, úgyhogy most, amikor a nyári munkatáborokat megalakították és lehetőséget nyújtottak szegény egyetemi hallgatók nyaraltatására, minden bajtársi egyesület tagját felveszik, ellenben a Mefhosz. tagjait ebből egyszerűen kirekesztik. Hála Istennek, a helyzet ma már nem az, ami eddig volt. Az ifjúság most már nem hajlandó tovább tűrni a mindenkori ifjúsági vezéreknek ezt a politizálását, hanem azokon a nyomdokokon vágyik haladni, amelyeken a márciusi ifjúság ment. (Mojzes János: Az ifjú-