Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-215
Az országgyűlés képviselőházának 215. miniszter felé:) De ne tessék még kimenni, sok érdekes dolog jön még. (Derültség.) T. Ház! Annakidején az egyik oldalon Festetics Tasziló herceg áldozatkészsége, a másik oldalon magának a városnak, s a megyének az áldozatkészsége folytán, de azért is, mert maga a kultuszkormány is befektetett 300.000 pengót, megalakulhatott a Balatoni Múzeumegyesület. (Zaj.) Ez a Balatoni Múzeumegyesület is igen nagy értékeket fektetett be, úgyhogy, ismétlem, most az a helyzet, hogy megvan az anyag, készen áll az épület — amely maga 400—500.000 pengő értéket reprezentál — és a 30.000 pengő adósság miatt nem tud megnyílni ez a múzeum. T. Ház! A tulajdonjog kérdését is rendezni kellene ezzel a múzeummal kapcsolatban. A helyzet ugyanis a következő. Néhai Festetics Tasziló ajándékozta a területet, a telket. Ez a telek azonban most, 8 év után is, amikor már rá van építve, jórészt a kincstár pénzéi:, maga az épület, még mindig Festetics Taszilónak, illetőleg jogutódának nevén áll. (Gr. Festetics Domonkos: Hitbizományi kötöttség alatt áll, nem lehet átírni!) Hitbizományi kötöttség 1 ? Azt a kötöttséget régen fel lehetett volna már oldani, igen t. képviselőtársam ! (Gr. Festetics Domonkos: Mindegy, nem nyerhet vele senki!) Egy szóval a helyzet az, hogy a nnizeum anyaga a Balatoni Múzeumegyesületé, a telek a Festetics-családé, a reáépített épület pedig a kincstáré. (Gr. Festetics Domonkos: örök időkre rendelkezésre van adva!) Milyen tulajdonjogi helyzetet teremtett ez az állapot? Teljes rendezetlenséget, és azért kérjük a miniszter urat, méltóztassék ezt a kérdést a múzeum államosításával radikálisan megoldani. (Gr. Festetics Domonkos: A Festetics-család sohsem fog nehézséget csinálni! Nem vagyunk zsidók, re tessék elfelejteni! Nem spekulálunk.) Nem is állítom, hogy nehézséget támasztanak, de a kérdések niiicsenek tisztázva. Nem kell megvédenie névrokonát, igen t. képviselőtársam, mert senki sem támadta, de ezt a kérdést tisztázni kell. (Gr. Festetics Domonkos: Nem kérnek bért érte. Odaadták!) Tudom, hogy rem kérnek bért, de a tulajdonjog nincs tisztázva. Rajta áll azon a telken az állam pénzén készült épület s megér 400000 pengőt; a telek más tulajdona, az anyag is másé, a Balatoni Múzeum egyesületé. így nem maradhat a dolog-, mert az állam nem fektethet be további pénzeket, amikor a tulajdonjog kérdése még mindig vitás. Tisztelettel utalok arra, hogy Keszthelyen, a, Bialaton ^partján egy halászcsárda épült pár évvel ezelőtt, amely, minthogy népies, magyaros motívumokkal van felépítve, idegenforgalom tárgya lett és ma rengeteg embert vonz azért is, mert a magyaros motivumok iránt érdeklődnek a külföldiek. Ezt a halászcsárdát meglátogatta Festetics Domonkos igen t. képviselőtársam is, ő is tanúbizonyságot tehet a meüett, hogy ez mennyire népszerű s hogy egy év alatt több idegent vonzott oda, mint ez a haMokló Balatoni Múzeum tíz év alatt. T. Ház! Nekünk az a kötelességünk, hogy a meglévő kincseinket tényleg megmentsük. Ha már^ befektettünk nagy értékeket, akkor most már a miniszter úr ne sajnálja azt a 30.000 pengőt, amely ennek a múzeumnak a megnyitásához szükséges. Ha már ennyire készen van minden, — az anyag mind megvan, az épület áll — jöjjön le a miniszter úr, — ígéretéhez képest — nézze meg s adja át végrevalahára rendeltetésének ezt a múzeumot, mert az idegenforgalomnak igenis, fontos tényezőjévé válik maid a Balatoni Múzeum. (Helyeslés a jobb- és a báloldalon.) KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. 3ÇIIJ, : ülése 1937 május 20-án, csütörtökön. 355 Elnök: Andaházi-Kasnya Béla képviselő úr következik szólásra. Andaházi-Kasnya Béla: Mélyen t. Képviselőház! Mielőtt az előttem szólott képviselőtársam szavaiba belekapcsolódnám, méltóztassék megengedni, hogy foglalkozzam azzal a megjegyzéssel, amelyet Dinnyés Lajos képviselőtársam tett. Az a kijelentés, mintha ő a Nemzeti Színházzal kapcsolatos különkiadásokat sokallná, vagy szembe akarná állítani a telepítési törvénnyel, teljesen téves és félreértésre okot adó beállítás, mert aki a mi pártunkat ismeri és a mi pártunk törekvéseivel tisztában van, annak tudnia kell azt, hogy a mi pártunk nem osztálypárt és a mi pártunk legalább is olyan erős őre a kultúrának, < mint bármely más párt ebben a képviselőházban. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ami a Nemzeti Színházra vonatkozó megjegyzést illeti, mintha bárki is sokallná ezt az összeget a Ház tagjai közül, ki kell jelentenem, hogy én nem osztozom azoknak a nézetében, akik aggályosnak tartják, hogy az állami színháza*knak deficitjük van, mert végre is a Nemzeti Színház és a magyar királyi Operaház nem üzleti vállalkozás. Ha üzleti vállalkozás r kívánna lenni, akkor valószínűleg megtalálná azt a lukrativ programmot, amelyet ennek a célnak a szolgálatába be tudna állítani, minthogy azonban a Nemzeti Színháznak és a magyar királyi Operaháznak, úgy a zeneművészet, mint a magyar nyelv ápolása terén sokkal magasabb és jelentőségteljesebb szerepe van, mint ahogyan azt az első pillanatban talán r sokan gondolnák, éppen azért, igenis, még ráfizetés árán is minden körülmények között fenn kell tartani ezeket az intézményeinket, amelyek — büszkén mondhatom — ennek a nemzetnek dicsőségére válnak. Méltóztassék ugyanekkor megengedni, hogy Schandl Károly t. képviselőtársam megjegyzésére hivatkozzam, aki azt mondotta, hogy a Műemlékek Országos Bizottságának céljára előirányzott összeg kicsiny. Itt előrebocsátom, hogy igazán csak az a nemzet nagy, amely a maga múltját és nagy fiait meg tudja becsülni. En ezt az álláspontot helyeslem és magam is •kénytelen vagvok elismerni, hogy a műemlékek megőrzésére előirányzott összeg igen jelentéktelen, sőt majdnem azt mondhatnám, hogy nem is elesendő még, a legkisebb programm keresztülvitelére sem, mindamellett azt hiszem, hogy, ha választanom kell, hogy a multat mentsem-e vagy pedig a jelent, — az élőt biztosítsam és annak adjak életlehetőséget — akkor egy pillanatig sem 'habozhatok, mert az élőkről is gondoskodni kell és pedig azoknak a művészeknek megsegítésével, akik a mai rendkívül nehéz viszonyok között a szó szoros értelmében képtelenek folytatni foglalkozásukat, illetve hivatásukat. Meg kell itt emlékeznem arról, hogy imii magvarok állandóan beszélünk Magyarország kultúlfölényérŐl, ami tényleg fennáll és tagadhatatlanul igaz, hogy az elszakított területekkel szemben lefegyverzettségünkben csak ez biztosítja ma nagyságunkat. Ha tehát valaki kifogásolná azokat az összegeket, amelyek a kultusztárca keretén belül fel vannak véve, az megkívánná fosztani a nemzetet azoktól az erőktől, amelyekkel ma egyedül képesek vagyunk harcolni. Mai lefegyverzettségünkben nincs más módunk az önvédelemre, mint az az igazán meglévő szellemi fölény, amelyet anynyiszor hangoztatunk, de ugyanakkor a költői
