Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-215

354 Az országgyűlés képviselőházának 215. csakugyan az 1100-as évekből való és így hazánknak egyik legrégibb, tisztára magyar temploma. Ê templom tövében a napokban iskolaavató ünnep volt. Hóman miniszter úrnak kellő érzéke folytán ez a kis falu iskolához jutott. Az iskola^ felavatása négy-öt falu polgárságának jelenlétében történt. Ezzel kapcsolatosan a templomban utolsó istentiszteletet tartott a plébános, közölve, hogy az^ apácatornai filiálénak ezt a temclomát be fogják zárni, mert ia bennetartózkodás életveszélyes és igy a hívők nem mehetnek többé oda., T. Ház! Mindnyájan tudjuk, hogy az idegenforgalom fokozódik az országban, idegenforgalmiunk egyre nagyobb és nagyobb. Ezzel kapcsolatosan az olaszok példáját kell követnünk, akik még jelentéktelenebb (műemlékekhez is elviszik a prospektusok révén odavonzott idegeneket és ha egy nemzetközi út mentén van ^SY ilyen műemlék, akkor kétségtelen, hogy nekünk is fel kell rá hívnunk az idegenek figyelmét. Arra kérem a miniszter urat, támogassa a Műemlékek Országos Bizottsága révén ennek a kis falunak a kérését, de ne csak ezét, hanem ivalamennyiét, amelynek területén ilyen műemlékeket fedeznek fel, amelyeket a Műemlékek ^Országos Bizottsága, mint ilyeneket eddig nyilvántartásba nem vett. Kutassuk fel ezeket és gondoskodjunk arról, hogy restauráltassalak, illetve megóvas&anak. A Műemlékek Országos Bizottságának dotálása kevés és így, ha valamely ilyen régi építészeti emlékre megállapítják, hogy műemlék, ez csak azzal a hatással jár, hogy nem szabad hozzányúlni a Műemlékek Országos Bizottságának engedélye nélkül és így restaurálni sem lehet. Azt hiszem azonban, hogy ha a Műemlékek Országos Bizottságának költségvetését emelni fogjuk, akkor az a bizottság nagyon szép munkát fog végezni és akkor történelmi multunkat s annak művészetét méginkább kidomboríthatjuk. Még vagyok győződve arról, hogy a miniszter úrnak kellő érzéke ebben a tekintetben is megvan, — hiszen a műemlékeink feltárására éppen a jövőévi Szent Istvánév alkalmából Esztergomban ós Székesfehérvárott megfelelő munkálatokat végeztet — ezért arra kérem a miniszter urat, hogy ezekre a kis falusi műemlékekre is szíveskedjék figyelmét kiterjeszteni. Egyébként a költségvetést elfogadom. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Szólásra következik Meizler Károly képviselő úr! Meizler Károly: T. Képviselőház! Az előbb a miniszter úr kifejtette azt az álláspontját, hogy a különböző tárcák egyes tételei ne hasonlíttassanak össze, mert ez nem helyes dolog. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: A magas művelődést és a népkultúrát!) Egyetértek a miniszter úrral abban a tekintetben, hogy a különböző tárcák különböző tételeit összehasonlítani természetszerűleg nem lehet, engedje meg azonban a^ miniszter úr, hogy ugyanazon tárcának egymás mellett lévő tételeit hasonlítsam Össze és mondjam azt, hogy ugyanakkor, amikor a színházi kultúrára 2 millió pengőt áldoz a miniszter úr, — ezt helyesnek tartom — de azt már nem tartom helyesnek, hogy a vidéki kultúra, a vidéki tudomány és a vidéki művészet támogatására ilyen kevés összeget fordít. Különösen ki keli emelnem a vidéki múzeumok építésének támogatására szolgáló 6000 pengőt. Kérdem: hány vidéki múzeumot ülése 1937 május 20-án, csütörtökön. lehet ebből a 6000 pengőből támogatni? (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Mi a konkrét kérést) A konkrét kérés a Balatoni Múzeum kérdése. (Mojzes János: Hazabeszél!) Nem hazabeszélek t .képviselőtársam, mindjárt meg méltóztatik látni. Amikor összeült 30 balatoni érdekeltségű képviselő, legtöbbjének semmi köze a Balatonhoz, csak egyszerűen az, hogy a Balatont szeretik, — egyértelműleg azt kérték és abban az irányban szólaltak fel, hogy a Balatoni Múzeum kérdését egyszer vigyék már dűlőre. A régi Klebelsberg-féle kultúrpolitikának ez a szerencsétlen Balatoni Múzeum a szimbóluma. Akkor elindultunk, igen nagyvonalú kultúrpolitikát kezdtünk inaugurálni és az eredmény az lett, hogy üres polgári iskolai termek vannak. A Balaton mellett is ott van a Balatoni Múzeum nagy épülete, de nincsen benne a Balatoni Miízeum anyaga. Ezt a Balatoni Múzeumot pedig meg keli menteni, mert ez a múzeum igen nagy érték. Teljesen egyetértek Schandl igen t. képviselőtársammal abban a tekintetben, hogy azt a csekély fennmaradó értéket, a múltnak azokat a köveit, amelyek nekünk a dicső magyar múltról beszélnek, szedjük össze, s állítsuk ki múzeumban, hiszen igen nagy nemzetnevelő munkát végzünk, ha ezeket múzeumokban összegyűjtjük. A történelmi ereklyék, a néprajzi motívumok összegyűjtése kétségtelenül növeli a nemzet Önérzetét is és a nemzet öneélúságát ezek igenis ki tudják domborítani. Rengeteg ember fordul meg a Balaton mellett, akik nemcsak a Balatonra, annak hullámaira, vidékére kíváncsiak, hanem szeretnék meglátni a Balaton kultúráját, megismerni múltját, s a Balaton környékének néprajzát is. Mindezt pedig a Balatoni Múzeumban tudnánk megmutatni. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: 10.000 pengő már van erre a célra!) Kevés, t. miniszter úr! Megmondom, miért kevés. Azért, mert 30.000 pengő az adóssága ennek a múzeumnak és ha három éven keresztül csak az adósságot törlesztjük, akkor a Balatoni Múzeumot még r a negj^edik évben sem lehet megnyitni. Az épülete már nyolc éve üresen áll, s igen nagy tőkék fekszenek benne. Az államnak is igen sok pénze fekszik benne, mert az állam 300.000 pengőt fektetett az építkezésbe. Lehetetlen, hogy azért, mivel 30.000 pengő adósság áll fenn, ne nyissuk meg ezt a múzeumot. Csak azt szerethetjük, amit becsülünk és csak azt becsülhetjük, amit ismerünk. Ha pedig ezeket a balatonmenti kincseket nem gyűjtjük össze, akkor nem lehet szó arról, hogy saját kultúrkincseinket megbecsüljük és meg tudjuk szeretni. T. Ház! Nézetem szerint a Balatonnal foglalkozó műveket, a tudománynak idevonatkozó könyveit és műveit, azután általában a Balaton minden kincsét, irodalmi kincsét is ugyancsak összpontosítani kellene ebben a múzemban. Mindez részben már meg is történt. Keszthely és környéke igen nagy áldozatokkal összeszedte, összegyűjtötte a múzeum anyagát. Ez az anyag azonban ma ládákban hever, porosodik, molyosodik, s a férgek pusztítják már évek óta.. Szóval az anyag is megvan, az épület is megvan, s csak az hiányzik, hogy .a ládákból kiemeljük az anyagot, odavigyük az üres termekbe és nyissuk meg a múzeumot. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Júliusban személyesen lemegyek! — Helyeslés.) Igazi örömmel várjuk a miniszter urat. (A teremből távozó Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi