Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-215

Az országgyűlés képviselőházának 215. »Jobb törekvéseit elárulta, hogy más színházi kultúrát szeretne itt teremteni, mint amit Molnár, Szomory és Bus-Fekete jelent.« Ezt aláírom. Molnár Ferenc nem szorul arra a védelemre, hogy én itt az ő irodalmi értékeit méltassam. Csak annyit jelentek ki: ha Németh Antal jobbakat hozott volna, csak akkor lett volna esetleg helytálló ez a kijelentés. Igen t. képviselőtársam, hasonlókép nem találom helyénvalónak azt, hogy neki nem kell a magyar nyelvet kerékbetörő Szomory. Lehetnek a vélemények különbözők, de ugyanakkor azt látjuk, hogy a Tudományos Akadémia őt kitüntette a Vojnich-díjjal. Ha jobbak lettet volna az egyes magyar írók darabjai, amelyeket Németh Antal hozott, akkor helyénvaló lett volna ez a megjegyzése. Ha ezt Rajniss t. képviselőtársam mondotta volna zsidó alapon, akkor megértettem volna, de Németh Imre képviselőtársamnak ezt a beállítását nem tudom magamévá tenni és megérteni. (Németh Imre; Csak akkor vagyok objektív, ha nektek tetszőt mondok!) Én ezeket a felszólalásokat azért tartom helyénvalóknak, mert így egy közvélemény alakul ki a Nemzeti Színház ügyében, pro és kontra, a miniszter úrnak — akarva, nemakarva — bizonyos mértékben revideálnia kell majd az álláspontját és tisztázni kell azt, hogy az igazgató tényleg igazgató-e s hogy a minisztérium micsoda, igazgató-e vagy minisztériumi (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ez ellen ismét tiltakozom, a minisztériumnak semmi befolyása nincs a színházra. A miniszternek és az igazgatónak van, a minisztérium tisztviselőinek nincs, én vagyok a felelős! — Br. Berg Miksa: A miniszter úr igazgatja Németh et!) örömmel vesszük tudomásul valamennyien, hogy ezentúl a Nemzeti Színház öszszes gesztióiért két ember a felelős: Németh Antal és Hóman Bálint miniszter ÚT. (Human Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: En vagyok a felelős! — Br. Berg Miksa: Most csak a miniszter urat támadd!) A kialakult vita tehát ilyen módon hozza előbbre a dolgok tisztázását s ezt azért tartom fontosnak, mert a jövő esztendőben lesz 100 éves a Nemzeti Színház s ez a centennárium nemcsak a Nemzeti Színháznak, nemcsak az igazgató úrnak és nemcsak a miniszter úrnak lesz az ünnepe, hanem az egész magyar nemzetnek is. Fontos és szükséges tehát, hogy ez a centennárium igazi bensőséges ünnep legyen. A címet egyébként nem fogadom el. (Rajniss Ferenc: Vedd át az igazgatóságot!) Elnök: Szólásra következik? Rakovszky Tibor jegyző: Schandl Károly! Schandl Károly: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy szép fő városunkból néhány percre a vidékre^ ránduljak ki. Nemzeti művészetünk mellett és pedig napjaink művészete mellett kétségtelenül fontos és lényeges a mi dicsőséges multunk sok emléke is. A mi nemzeti multunkból kevés műemlék maradt fenn, mert a népek országútján volt ez a nemzet. A tatárdúlás, törökvész és a különböző háborúk folyamán ami művészete volt az első századoknak, az elpusztult az idegen betörések folytán. Mégis ami fennmaradt, az nagyon sokat bizonyít. T. Ház! A magyar nemzetről általában az a vélemény maradt fenn a történetírásban, hogy nomád nemzet, aimielynek talán művészete nem is volt. Azóta már, hogy kutatások történtek, kitűnt, hogy úgy az ötvösművészetben, mint az építőművészetben a magyarság

1 és testülése 1937 május 20-án, csütörtökön. 353 vérnemzetei meglehetősen előrehaladt érzéket tanúsítottak. Csak arra hivatkozom, hogy Bulgáriában most jelentős kutatások folynak, amelyneknek eredményétől függ annak eldöntése, hogy a bulgár régi szláv nemzet-e, a csehekkel rokon-e vagy pedig turáni nép-e, amely a Volga vidékén együtt volt a magyarsággal, s már ott kitűnt a műérzéke; előbb érkezett a Balkánra, ahol királyi palotákat épített. Ezen ásatások folyamán tűnik ki az, hogy az ősturán művészetben együtt volt a bulgár és a magyar. Az ásatásokat egy érdemes egyetemi tanár, akit Bulgáriába Klebelsberg volt kultuszminiszter küldött ki annak idején, Fehér profeszszor végzi nagyon dicséretes buzgalommal. Az ásatások eredménye nyilván el fogja dönteni ezt a vitát; ki fog tűnni, hogy bulgár turáni nép, s a magyarral rokon. Rövid beszédemben azonban arra akarok utalni, hogy hazánk földjén is rendkívül sok műalkotás volt már a tatárjárás előtt és a tatárjárás után is. Hogy az Alföldön elpusztult a kiskundorozsmai bencésapátságnak pompás monostora és temploma, hogy a pusztaszeri templomnak nincsenek meg már a romjai sem, hogy azután a különböző vidékeken a legszebb alkotások pusztultak el, az nem a magyarság hibája, hanem a történelmi sorscsapások eredménye, Ha ezekből a mű emlékekből néhány megmaradt, akkor annál inkább becsben kell azokat tartanunk és gondoskodnunk kell arról, hogy azok hirdessék a magyar nemzet művészetének nagyságát, történelmi értékét, •

: Örülök annak, hogy a kultuszminiszteri székben historikus ül, akinek nemzeti művészetünk történelmi múltja iránt is kellő érzéke van, "A kultuszminiszter úr bebizonyította, hogy a. falusi népművelést nagyrabecsüli és a falusi népművelésnek, mint kultúránk alapjának meg akarja adni mindazt, ami megilleti, Rámutatok ezzel kapcsolatban arra, hogy falvainkibain akadnak még kisebb műemlékek, amelyek omladozóban vannak s ezért azt hiszem, hogy a kultuszminiszter úr véleményével egyezik az én kérésem;, amely arra irányul, hotry a Műemlékek Országos Bizottságának dotálását emeljük fel, (Helyeslés a középen.) hoery a Műemlékek Országos Bizottsága gondjaiba vehesse ezeket a műemlékeket. Ilyen műemlék van például a Somlóvidéken Apácatornán, amely a Dunántúlnak és így Magyarországnak egyik legrégibb temploma. Az Arpádházi királyok korában épült még a tatárjárás előtti időben, amikor a falusi templomok mellé tornyot még nem is építettek. Annakidején Klebelsberg kultuszminiszter úr figyelmét felhívtam erre az ősi kis templomra, amely a Clarissa apácáké volt s amely átélte a tatárjárást és a törökdúlást, s figyelmeztettem arra, hogy miután omladozik ennek a kis templomnak a teteje és Apácatornának ősi lakossága nagyon elszegényedett, valami kis segítséggel gondoskodás történjék ennek a kis templomnak restaurálásáról. Akkor szó volt arról is, hogy az apácatornai nemes magyarok tornyot is akarnak építeni a templomnak.^ Klebelsberg miniszter úr ezt rögtön kifogásolta. megjegyezve, hogy a torony elrontja a műemlék jellegét. Hóman miniszter úr két esztendővel ezelőtt a képviselőházi pénzügyi bizottságban történt felszólalásomra volt szíves elküldeni Lux Kálmán főtitkárt a műemlékek országos bizottsága részéről, aki megszemlélte ezt a régi kis templomot és, megállapította, hogy