Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-215

Az országgyűlés képviselőházának 215. ülése 1937 május 20-án, csütörtökön. £40 1er Károly: Ezt likvidálni kell!) Hamis vádat emelt a népművelési titkár, aki közvetlenül alantasa ennek a tanfelügyelőnek és — mint már többízben megállapíttatott — együtt gyártották ezeket a hamis vádakat, alaptalan feljelentéseket, névtelen leveleket. A tanfelügyelő diktálta, a népművelési titkár pedig írta ezeket a dolgokat, amelyeket azután elküldtek reszten a kultuszminisztériumnak, részben pedig Gömbös Gyula volt miniszterelnök úrnak a címére. (Eztergályots János: Ki lehet a protektora ennek az. embernek, aogy még ma is állásban van?) Elnök: Esztergályos János képviselő úr olyan nagyfokú kíváncsiságot árult el, amikor " Mojzes képviselő úr beszélni kezdett, hogy most már kérnem kell, méltóztassék ezt az érdeklődését mérsékelni! — Derültség. — Esztergályos János: Forr a vére az embernek, hogy ez lehetséges!) Mojzes János: Nem lehet csodálni, hogy egy ilyen tanfelügyelő felügyeleti hatásköre alá tartozó néptanítók közül többen, részben hamis esküt, részben hamis tanúvallomást tettek, s hogy volt olyan néptanító is, aki közokiratot hamisított. Kérdezem, hogy milyen lesz az az ifjúság, amely ilyen példát lát maga előtt, mert végeredményben ti/ M fiatal elemi iskolás gyermek az iskolában nyeri talán első ízben azt a szellemi, jellembeli és erkölcsi kiképzést, amelyre az egész élet folyamán szüksége lesz. Milyen lehet annak az ifjúságnak erkölcsi fejlődése, amely ilyen példát lát maga előtt? (Dinnyés Lajos: Az élharcos Wirtschaft idáig züllesztette le a tanítóságot!) Amint már mondottam is, ezek az észrevételek nem vonatkoznak a tanfelügyelői kar öszszességére, sőt mint kiemeltem, csak egyetlen egy tagjára, de mégsem tűrhetjük, hogy az országnak egyetlen egy tanfelügyelője is legyen, aki ilyen ténykedéseket elkövet (Ügy van! a baloldalon. — Dinnyés Lajos: Elcsapni az ilyen brigantit!) és ezzel a rossz példaadással megmételyezi azt a tanítóságot is, amely a vezetésére van bízva és megmételyezi azt az ifjúságot is, amelynek nevelését ő lenne hivatott ellenőrizni. A cím költségvetését nem fogadom el. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Óhajt még valaki a 2. címhez szólni? (Meizler Károly szólásra jelentkezik.) Meizler képviselő urat illeti a szó. Meizler Károly: T. Képviselőház! Azok a dolgok, amelyeket Mojzes igen t. képviselőtársam elmondott, kétségtelenül megdöbbentőek, s ezeknek kivizsgálása csakugyan szükséges (Esztergályos János: Ügy van!), mert egészen bizonyosra vesszük, hogy ezek kizárólagosan csak egy helyen történtek meg. Nem hinném, hogy az egész szakfelügyeletet hasonló dolgokkal lehetne gyanúsítani. Az azonban kétségtelen, hogy a szakfelügyelet nem süllyedhet le élharcos tevékenységgé (Ügy van! balfelől.) és az is bizonyos, hogy voltak olyan kísérletek, amelyek a szakfelügyeletet igenis le akarták süllyeszteni élharcos nívóra. Kétségtelen, hogy pontosan olyankor jelentek meg iskolát vizsgálni, amikor tudták, hogy előzőleg a tanítót a csendőrök őrizetbe vették, semmi másért, csak azért, mert a kereszténypárt titkára volt abban a községben. (Reibel Mihály: Sajnos!) Ha ez így megy tovább, akkor azt kell mondanom, hogy ebből a szakfelügyeletből nem kérünk. Meg vagyok győződve arról, hogy ez nem az igazi szakfelügyelet. Az igazi szakfelügyelet az, amivé a minisztérium is tenni kívánja, amivé az 1935. évi VI. te. megalkotta és a vonatkozó 7000-es rendelet is tenni kívánta. Hogy azonban a szakfelügyelet valóban az lehessen, amivé a törvény alkotni kívánta, ahhoz az is szükséges volna, hogy mód adassék a szakfelügyelő számára, hogy az iskolákat látogathassa. Jelenleg az a helyzet, hogy az utasítás 38. §-a szerint »a körzeti iskolaíelügyelő a körzetébe tartozó népoktatási intézetek, óvodák szakszerű ellenőrzését saját. osztálytanítói . munkájának rendszeres, csorbítatlan, sőt példaadó elvégzése mellett köteles ellátni. Ezt szabad napjain kell teljesítenie«. — mondja a rendelet. De kérdem, hogyan teljesítse ezt a kötelességét, amikor neki példaadó módon kell ellátnia a saját feladatát isi Hogyan teljesítse ezt például egy falusi tanító, akit kineveznek szakfelügyelővé, amikor a munkanapok közül öt napon keresztül saját osztályában kell az oktatást ellátnia, a hatodik napon pedig az ismétlő iskolában kell tanítania. Ilyen kcrüimé'rvek között természetesen nem lesz ideje arra, hogy iskolákat látogasson. A 39. § egy engedményt tesz a szakfelügyelők számára, s ez abból áll, hogy a felügyelő saját osztályában a karácsonyi és húsvéti szünet alkalmával taníthat. Ha ez azt jelenti, hogy ilyenkor kell tanítania, de máskor is, mint a rendelet mondja, példaadóan kell elvégeznie saját osztályaoan a tanítást, ebben az esetben nem lehet azt gondolni, hogy a szakfelügyelőnek módja és lehetősége lesz az iskolák látogatása. Hiszen a szakfelügyelőnek nemcsak a^ tanítás feladatát keli ellátnia, hanem ezenkívül el kell látnia a füzetek javítását vagy esetleg saját iskolájában az igazgatói teendőket is el kell látnia, ezenkívül esetleg tűzoltó-főparancsnok vagy egyéb is lehet, bár ez itt talán nem jön figyelembe. Tényleg azt kell mondani, hogy csodálatos képességekkel van felruházva az a szakfelügyelő, aki mindezt el tudja végezni, aki a saját iskolájában tanítani tud és e mellett az iskolalátogatásra is van módja és ideje. Ha a minisztérium komolyan gondolja a szakfelügyelői feladatkör ellátását, akkor az a tiszteletteljes kérésem, hogy tehermentesítse a tanítókat a tanítás ellátása tekintetében. Olyan iskolában, ahol az igazgató nincsen tanításra is beosztva, természetesen ezt a szakfelügyelői munkát el tudja látni, ellenben igen sok helyen egyúttal tanítani is kénytelen az igazgató. A rendelet értelmében tízévi gyakorlat szükséges ahhoz, hogy valaki szakfelügyelővé kinevezhető legyen. A gyakorlatban azonban nem 10, hanem 20—25 év után neveznek ki valakit szakfelügyelővé, következésképpen 20—25 évi gyakorlata van annak a tanítónak, akit szakfelúgy^.ővé kineveznek. A:Ï ï/en, embsrről nem lehet feltételezni, hogy ne tudná ezt a feladatot ellátni, mert talán kijönne a gyakorkorlatból és nem tudna kellően szakfelügy élni, ha egyszersmind nem tanít. Legyen szabad megemlítenem, hogy azok a fogalmazási karbeliek, akik mint jogászok kerülnek be a szakfelügyelőségbe, semmiféle tanítói gyakorlattal nem rendelkeznek és mégis nemcsak szakfelügyeletet végeznek, hanem a felügyelőt is felülbírálják. Következéskép azt kell mondanom, hogy ha azok a beosztott jogászok, akik odatartoznak a tanfelügyelőséghez,

f mindennapi tanítás, prakszis nélkül is teljesíteni tudják feladatukat, akkor azok a szakfelügyelők 50*