Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-215

348 Az országgyűlés képviselőházának 21 nak az 1. címet elfogadni? (Iaen!) A Ház az 1, címet elfogadja. Következik a 2. cím., Rakovszky Tibor jegyző (olvassa): »2. cím. Külső igazgatás.« Szólásra jelentkezett Mojzes János. Elnök: Mojzes Jáncs képviselő urat illeti a szó. Mojzes János: T. Képviselőház! Hogy szorosan a címhez tartozó kérdésekre terjedjek ki, amint látom, a külső igazgatás keretébe tartoznak a vidéki tanfelügyelőségek, illetve az ezekkel kapcsolatos kérdések is. A kultuszminiszter úr már számtalanszor hangoztatta úgy itt a képviselőháziban, mint a Házon kívül, hogy nem is annyira az a fontos, hogy az ifjúságnak milyen szellemi kiképzést adjunk, mint inkább az, hogy elsősorban jellemképzésre, erkölcsi nevelésre fektessük a fősúlyt. Hogy a magyar ifjúság erkölcsi nevelése milyen irányban fejlődik és milyen kezekbe van letéve azoknak, az intencióknak és rendeleteknek a végrehajtása, amelyek a vidék ifjúságának nevelését célozzák, az elsősorban a tanfelügyelőségektől és azoktól függ, hogy az egyes vidéki kerületek élén milyen tanfelügyelők állanak. Hogy valóban erkölcsös és jellemes nevelést tudjunk adni az ifjúságnak, ahhoz legelőször is arra van szükség, hogy maga a tanfelügyelő erkölcsi tekintetben, jellem tekintetében kifogástalan és hozzáférhetetlen egyén legyen. Azok az észrevételek, amelyeket most bátor leszek szóvátenni, nem vonatkoznak a tanfelügyelők összességére, sőt hangsúlyozom, hogy kifejezetten csak egy tanfelügyelőre vonatkoznak. Minthogy azonban annak az egy tanfelügyelőnek is olyan a hatásköre, hogy mégis csak az ő irányításától és különösen az ő példaadásától függ az ifjúság egy részének fejlődése, különösen erkölcsi és jellembeli fejlődése, tehát azt is néznünk kell, hogy minden tanfelügyelő, akire rá van bízva az ifjúság nevelése, az ifjúság kiképzésének irányítása, megüti-e azt az erkölcsi mértéket, amely azon a helyen elengedhetetlen követelmény. Rá kell tehát mutatnom arra, hogy BácsBodrog vármegyében a tankerület élén egy olyan tanfelügyelő áll, aki erkölcsi tekintetben a megkívánható mértéket nem üti meg. (Esztergályos János: Ki az? Hogy hívják?) Jelenleg Ortay Józsefnek hívják. (Esztergályos János: Ortay? — Tildy Zoltán: Azelőtt?) Azelőtt Oswald József volt. Nem akarok ennek a tanfelügyelőnek minden egyes ténykedésére részletesen rámutatni, csak azt emelem ki, hogy talán a legkevesebbet foglalkozik pedagógiai kérdésekkel. Hogy milyen egyéb kérdésekkel és milyen egyéb dolgokkal foglalkozik, arra vonatkozólag elegendő lesz rámutatnom arra, hogy például egy közokirathamisítási ügyben a királyi ügyészség előtt több tanú vallotta azt, hogy közvetlenül a közokirathamisítás előtt, illetve mielőtt a szóbanforgó közokirathamisítást elkövették volna, a közokirathamisítókkal közvetlenül a cselekmény elkövetése előtt a jelenlegi Bács-Bodrog vármegyei királyi tanfelügyelő tárgyalt, illetve a közokirathamisítás egyik főtettesét maga a tanfelügyelő vitte el a közokirathamisítás színhelyére (Esztergályos János: Ez ellen nincs fegyelmi eljárás?!), ahol azután rövidesen elkövettetett a, közokirathamisítás cselekménye. Mindez kitűnik a bajai kir. törvényszék előtt lefolyt B. 12.475/1935. számú büntetőügynek az irataiból. (Esztergályos Já). illése 1937 május 20-án, csütörtökön. nos: Ez valóságos kultúrbotrány, ha igaz! — Reibel Mihály: Választáskor! — Esztergályos János: Mindegy az kérem, akár választáskor, akár nem választáskor!) * A pécsi kir. ítélőtábla B. 1.369/1937. szám alatt hamis tanuzás bűntette miatt vád alá helyezést rendelt el három egyén ellen. Mielőtt ezek a hamis tanuk a bíróság előtt hamis tanuzásukat megtették volna és hamis tanuzásukra az esküt letették volna, az a hamis tényállás, amelyet ezek a tanuk a bíróság előtt előadtak és amelyre az esküt a pécsi királyi ítélőtábla megállapítása szerint hamisan letették, akkor született meg, amikor 1935. augusztus 9-én dr. Ortay József, a jelenlegi Bács-Bodrog vármegyei királyi tanfelügyelő kiszállt a hamis tanuk lakhelyére, ott érintkezésbe lépett a hamis tanukkal és nyilatkozatot vett ki tőlük, amelynek tartalma teljesen ellentétes azzal a tényállással, amelyet ezek a tanuk a királyi ügyészség előtt azelőtt már ismételten megtettek. Az a hamis tényállás tehát, amelyre megesküdtek ezek a tanuk, akik ellen a pécsi királyi ítélőtábla a hamis tanuzás bűntette miatt a vád alá helyezést elrendelte, kétséget kizáróan akkor született meg, amikor Ortay József királyi tanfelügyelő kiszállt a hamis tanuk lakhelyére és ott velük érintkezésbe lépett. (Esztergályos János: Ment feljelentés a kultuszminiszterhez?) Egyébként arra nézve, hogy ezek milyen egyének, elég rámutatnom arra, hogy van közöttük egy 24—25 éves fiatalember, aki ellen már vagy tizenötrendbeli büntető eljárás volt folyamatban és többízben megbüntették csalás, lopás és hasonlók miatt. T. Képviselőház! Mindez nem elegendő. Azoknak a ihamis tény előadásoknak a bizonyítására, amely hamis tényállítások kétséget kizáró módon a királyi tanfelügyelő, kiszállásakor születtek meg a bíróság előtti felhasználás céljából, 57 hamis okiratot gyártottak ugyanazok a személyek, akik akkor a tanfelügyelővel együtt kint voltak és érintkeztek azokkal a hamis tanukkal, akikkel a királyi tanfelügyelő úr is érintkezett. (Esztergályos János: Valóságos politikai banditák ezek! Hihetetlen valami! — Reibel Mihály: Még ma is? — Tasnádi Nagy András államtitkár: Érthetetlen!) T. Ház! Azok a hamis nyilatkozatok, amelyekről a pécsi királyi ítélőtábla megállapította, hogy hamisak és amelyek miatt hamis tanuzásért a vád alá helyezést elrendelte, a •királyi tanfelügyelő jelenlétében és az ő népművelési titkárának a jelenlétében születtek meg. Velük együtt aláírták akkor ezeket a nyilatkozatokat, illetve tényállításokat ínég ketten, két olyan személy, akik azután pár nap múlva, amint a királyi tanfelügyelő onnan eltávozott, 57 okiratot hamisítottak, amelyet bírói eljárásban fel is használtak. Nem akarok részletesebben foglalkozni — az idő rövidsége miatt sem — ennek a tanfelügyelőnek a személyével, aki mindenre alkalmas, csak arra nem, hogy az ifjúság nevelése az ő kezébe legyen letéve. Elegendő rámutatnom arra, hogy ez a királyi tanfelügyelő névtelen leveleket irkált és íratott a népművelési titkárral az ő főnöke ellen. (Esztergályos János: Hallatlan valami!) Hamis vádakat gyártottak és a népművelési titkár útján adtak be hamis vádakat a királyi ügyész ellen, aki jelenleg a pécsi királyi ítélőtábla ítélőbírája. (Esztergályos János: Szörnyű valami! — Meiz-