Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-214

Az országgyűlés képviselőházának 21^. ülése 1937 május 18-án, kedden. 33Ô dig megkapja azt a régóta sürgetett központi klinikai mosótelepet, amely nélkül ma már kórházi ápolásról, kórházi betegkezelésről egyáltalában nem is lehet szó. Shvoy Kálmán képviselőtársam a vidéki egyetemi építkezések sürgetésével kapcsolatban szovátett egy bizonyos egyetemi abuzust, így Szegeddel kapcsolatban a magas vizsgadíjak szedését és hasonló kérdéseket. Ezekről itt nem kívánok szólni, mert ezek a kérdések majd a felsőoktatás reformja kapcsán fognak a jövő esztendőben sorra kerülni. A költségvetésben van gondoskodás a Nemzeti sportcsarnok felépítéséről, amit a sporttársadalom már évek óta sürget. A Nemzeti Stadion kérdésében egyelőre nincs módunkban konkrét lépéseket tenni, de annak előkészítése nemsokára szintén megindul, a nélkül, hogy a közeljövőben a felépítésre, — pénzügyi okokból — sor kerülhetne. Külön kiemelem itt szociális szempontból az internátusok építését, amit részben a költségvetés keretében, részben a költségvetés keretén kívül sikerült megvalósítanom. A debreceni református kollégium most következő 400^ éves jubileuma alkalmából diákinternátus építésére első részletképpen 100.000 pengőt kap. Ezek a részletek tíz évig egyforma összegben fognak foiyósíttatni és a kollégiumi internátus után a teológiai internátus, majd pedig más célok megvalósítása kerül sorra. Szegeden most jutott befejezéshez a népiskolai Jbeiratási pénzek felhasználásával az állami tanítói internátus felépítése és 1938-ban megkezdjük egy második, majd egy harmadik internátus építését. Az egyik a római katolikus alapból, a második pedig a protestáns alapból fog létesülni, az egyik Pécsett, a másik Debrecenben, az egyetemi városokban. Azt hiszem, Petrovácz és Vázsonyi képviselőtársaim méltóztattak kifogásolni a szakoktatásra fordított összegek kicsinységét. Erre már feleltem, mert hiszen azt mondottam, hogy a mezőgazdasági, iparostanonc és,egyéb szakoktatásra vonatkozólag nem a teljes összegek szerepelnek az állami költségvetésben, Petrovácz^ képviselőtársam templomépítési segélyek felvételét is kívánná a költségvetésbe. En őszintén megvallom, hogy a túloldalon ülő t. képviselőtársaimmal szemben nagy aggodalommal szemlélem az egyházak neszéről ezt az államosítási akciót. A templomépítés igazán és elsősorban társadalmi ós egyházi feladat. A templomépítések államosításával az egyházak sokat hangoztatott és féltett önkormányzata szenvedne sérelmet. Az állam, amikor segélye^ zésre szükség és lehetőség van, rendelkezésre áll, de ilyen rendszeres^ tételt fel vénünk ellentétben áll nemcsak a pénzügyi érdekekkel, hanem az egyházak érdekeivel is. A költségvetési beruházásokkal kapcsolatban szükségessé válik bizonyos számú, új állás szervezése is. Beleértve az építkezések lebonyolításával párhuzamosan jelentkező 500 tanítói állást, a folyó költségvetési évben összesen 804 ilyen új tanügyi kinevezésre nyílik lehetőség új állások szervezése kapcsán, amelyek közül 725 elemi iskolai tanító, 10 tanonciskolái, 15 gazdasági szaktanító, 5 ipariskolai művezető, 12 testnevelési tanár, 21 közép- ég középfokú iskolai tanár, 5 egyetemi tanársegéd, 3 egyetemi tanár, 2 egyetemi mérnök és e 804 személyen felül 25 kongraás lelkész támogatására nyílik lehetőség. Tehát 829 fiatal exisztenciát biztosít a kultusztárca költségvetése egymagában. A 2 egyetemi tanári és 4 tanársegédi állás azonban az államháztartást tulajdonképpen nem terheli, mert két, most létesülő műegyetemi tanszékalapítvány terhére történik a (kinevezésük. | T. Ház! Évek óta rendszeres létszámcsökkentés folyik az államháztartásban és így ebben a személyszaporításban talán valami ellenmondást láthatnánk. Ez, az ellentét azonban nincs meg, mert a racionalizálás szellemében az is benne foglaltatik, hogy ahol tényleges szükséglet mutatkozik, azt kielégítsük. A józan racionalizálás nem indulhat ki a tiszta pénzügyi takarékosság szempontjából, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) hanem a köz érdekeit figyelembevéve, észszerű új kiadások teljesítését is vállalnia kell. Kultúráiig és közegészségügyi téren köztudomású, hogy égető hiányok vannak és ezek pótlására takarékossági szempontjaink ellenére is meg kellett találnunk a fedezetet. Nem jelent új állást,, de szociális és igazgatási szempontból vált szükségessé a terményjavadalmazású lelkészek és tanítóik helyi javadalmazásának arányosítására egyelőre kezdőlépésként 60.000, illetve 20.000 pengőt felvennünk, valamint a polgári iskolai igazgatók pótlékait felemelnünk. Tildy t. képviselőtársam kívánja a nyugdíjjárulékok átvételét az állam terhére a felekezetektől. Eckhardt t. képviselőtársam az általános vita során követeli a nyugdíj terhek leszállítását. En nagyon nehezen tudom ezt a két kérdést egymással összeegyeztetve megoldásra ajánlani a pénzügyminiszter úrnak, mert az egyik a másikat kizárja. Beibel t. képviselőtársam a kántori fizetések beszámítását, a görög katolikus segédlelkészek családi pótlékát és a vasúti jegykedvezményeket, stb. kívánta. A kérdést mindenesetre meg fogom vizsgálni. A segédlelkészek családi pótlékának kérdése — természetesen nem csupán a görög katolikusoké, hanem a protestánsoké r és az izraelitáké is, hiszen a törvény értelmében egyöntetű elbírálás alá esnek — valamennyinél együtt sem követel olyan nagy összeget, hogy a pénzügyminiszter úr, ha megfelelő előtanulmányozás után tárgyalásba fogunk bocsátkozni, elzárkóznék ettől a követeléstől. (Derültség.) A görög katolikusoknál hallottuk, 1500 pengő ez az összeg, a többinél sem túlságosan sok. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Eddig az összegig rendelkezésre állok! — Felkiáltások a jobboldalon: Már meg is találta a fedezetet! — Derültség.) Az iskolaadóról, az úgynevezett egyetemes kultúradóról, az iskolaterhek arányosításáról a megelőző költségvetések tárgyalása alkalmával igen sok szó esett a Házban, méltóztassanak megengedni, hogy a kérdésről most itt ne nyilatkozzam. Ali az, amit a múlt esztendőben mondottam, hogy ezt a kérdést s annak lehető megoldását a pénzügyminiszter úrral egyetértve, állandóan figyelemmel kísérjük, de eddig nem tudtuk megtalálni azt a helyes utat, amelyen ez megvalósítható. (Farkasfalvi Farkas Géza: Nagyon kérjük rá a miniszter urakat!) T, Ház! Az adatok végére értem s ezen adatok közül újólag kiemelem azt, hogy a kultusztárca keretében az 1937/38. évben 829, az 1938/39. évben — eddigi tudomásunk szerint — újabb 500 ifjú jnt állandó elhelyezkedéshez. Ez igen jelentős szám az értelmiségi munkanélküliség leküzdésére irányuló akcióban. (Fábián Béla: Mi ez a 24.ÍW0 állástalanhoz viszonyítva!) Nincs 24.000, már megmondottam. (Fábián Béla: Végváry erről beszélt!) Ha nem