Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-209

Az országgyűlés képviselőházának 2( meg tudják fordítani ennek a halódó néprétegnek a sorsát. Ügy látom, időm nagyon előrehaladt és ezért be kelíl fejeznem beszédemet. Ezeknek a •nagy magyar kérdéseknek megoldásához meggyőződésem szerint is belső nemzeti egyetértésre van szükség és örömmel látom, hogy ez az egyetértés kiépülőben van a magyar földön. Mennyivel több a békesség most a politikai pártok között, mint abban az időben, amikor az egypárt-rendszerre való törekvés még leg1 ázásabb óráit élte. Most megbecsüljük egymást, politikai törekvéseit, programmját. Ez a megbecsülés többet ér, mintha megpróbálnánk egymást a magunk pártjára áterőszakolni. Komoly nemzeti egyetértésre van szükség, hogy meglássuk legnagyobb problémáinkat, egyetértsünk ezekben a problémáinkban és hogy minden erőt, amely ennek a nemzetnek rendelkezésére áll, ezeknek a problémáknak megoldására igénybe vegyünk és útnak indítsunk. (Élénk éljenzés és taps a bal- és a jobboldalon, — A szónokát sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik! Vásárhelyi Sándor jegyző: Boczonádi Szabó Imire! Boczonádi Szabó Imre: T. Ház! Előttem szóló képviselőtársam arra hívta fel a Ház figyelmét és a magyar élet egyetemét, hogy ennek a nemzetnek minden kérdés megoldásában komoly elhatározásokra van szüksége. Kétségtelenül igaza van, ezt elismerem én is. Nagy szeretettel utalt a képviselő úr beszédében azokra a szociális kérdésekre, amelyeket meg kell oldani a magyar falu érdekében. Ebben is teljesen igaza van, de állítom, hogy a kormányzat bölcsen érzi e kérdések megoldásának szükségességét és állítom azt is, hogy ha az előttünk fekvő költségvetést valaki higgadtan, tárgyilagosan nézi, akkor meg kell állapítani azt, hogy jelenlegi gazdasági berendezkedésünk és jelenlegi adórendszerünk mellett *ez a költségvetés ezeket a célokat igyekszik szolgálni. (Dinnyés Lajos: Igyekszik!) Ha az egyes tárcák költségvetését nézem, el kell ismernem^ azt is, hogy az egyes tárcák költségvetési tételeiben a múlt évvel szemben mutatkozó többletkiadások ugyanezeknek a szociális kérdéseknek alátámasztását, megerősítését és javát kívánják szolgálni. Természetes, hogy egy költségvetés keretein belül a kormányzat ezeket a kérdéseket mind nem oldhatja meg, ezért természetesnek tartom azt is, hogy a költségvetés keretein belül nem tud megbirkózni nagyobb, átfogóbb, a magyar élet egye- ' temet átformálóbb kérdésekkel. Hogy ezeknek a kérdéseknek megoldását elérhessük, ahhoz szerintem gazdasági átalakításra, gazdasági téren reformokra van szüksége ennek a nemzetnek. Adóreformra, (Dinnyés Lajos: Csináljuk meg, kérem!) részvény-, tőzsde- és bankreformra van szüksége a magyar nemzetnek, hogy ezeket az átfogó kérdéseket egészségesen meg tudjuk oldani. (Helyeslés és taps. — Dinnyés Lajos: Adnunk be egy indítványt! A pénzügyminisztert kényszerítsük, hogy egy hónap alatt csinálja meg! Máskép leszavazzuk a miniszter urat! Csináljuk meg, kérem. De akkor kimennek a folyosóra a géniuszok! — Mozgás. — Derültség.) Köztudott dolog, — legalább így mondjuk és így látjuk — hogy jelenleg gazdasági fellendülésben vagyunk. Budapesten az elmúlt esztendőben — az illetők saját bevallása szerint — 40 új milliós vagyon keletkezett, ami l 9. ülése 19S7 május 10-én, hétfőn. 27 szintén ezt igazolja. A baj ott van, hogy a gazdasági fellendüléssel járó jólét nem nyúlik le a dolgozó néprétegekhez. A földmívesmunkások, kisiparosok, az elesett tisztviselőtársadalom rétegei nem részesülnek ennek a jólétnek áldásaiban. Meggyőződésem, — és ezt látom is — hogy ez a jólét elakad főként a kartelek és a bankok kapujában (Dinnyés Lajos: Ez vádbeszéd!) és úgy látjuk, hogy ezeknek az elesett néprétegeknek sorsához és életerejéhez eddig még csak a terhek jutottak el a gazdasági fellendülés áldásai helyett. (Dinnyés Lajos közbeszól.) Bátor beszéd, lehet, hogy igaza van t. képviselőtársamnak. (Dinnyés Lajos : Iga zára van ! ) Ezt érezzük, ezt tudjuk mindnyájan és ezt érzi és tudja a kormányzat is. Hogy azonban ezeket a kérdéseket mind megoldhassuk, ahhoz a kormány; zatnak is szüksége van arra, hogy a nemzeti társadalómnak azok a rétegei^ amelyek jólétben élnek az országban, ezt szintén átérezzék, hittel vallják és vállalják ezen a téren a közterhekből azokat, amelyeket egy adóreform kapcsán vállalniok kell. (Dinnyés Lajos: Kényszeríteni kell! Törvényt hozni, hogy vállalják! Nem szerelmi vallomásokkal kell előállni!) A munkás sorsa ebben az országban kétségtelenül nehéz, akár agrármunkásról, akár ipari munkásról, akár szellemi munkásról van szó. A kor mán v ezt igen jól tudja, éppen azért — amint látjuk — a 48 órás munkahét, a minimális munkabérek és a családi bérek bevezetésével, a munkaszabadság közeljövőben való tör; vénybeiktatásával és a munkaközvetítés állami ellenőrzéséve] igyekszik ezeket a kérdéseket szolgálni és mindezeket megvalósítani. Tudjuk, hogy amíg a munkások saját érdekükben nem támasztják alá ezeket a kormányzati intézkedéseket a saját szerepükkel és munkavállalásukkal, addig komoly eredményeket nem láthatunk és nem érhetünk el, mert ha azt látjuk, hogy vannak olyan ipari szakmák, amelyekben a bérmegállapító bizottságok már életre vannak híva, a munkásság pedig még mindig a sztrájkok eszközéhez nyúl, akkor e téren sem tudunk komoly eredményeket elérni. Ha a munkásság a sztrájkok eszközét veszi igénybe, amikor módjában van ezeket a kérdéseket a bérmegállapító bizottságokkal elintézni, (Dinnyés Lajos: Sóhivatal az, kérem!) akkor azt kelHátnom és meg kell állapítanom, hogy a sztrájkok kérdését is rendeznünk kell. Mert mire jó ma a sztrájk? Arra, hogy a termelés rendjét, a társadalom rendjét és nyugalmát veszélyeztesse fts zavarja meg. Meggyőződésem, hogv csak arra jó a sztrájk, hogy a munkás a sztrájk alatt elvesztett munkabéreken keresztül még további gazdasági terheket vállaljon magára és arra jó, bno-y a munkás sorsát így nehezítsék meg azok, akik a sztrájkra bujtogatnak és akik a tőkének az érdekeit szolgálják. A sztrájkkérdésben is rendet kell tehát teremtenünk és e téren csak akkor érhetünk el eredményt, t. Ház, ha azokat, akik sztrájkra bujtogatnak, akik a munka rendjét veszélyeztetik és a munkásokat munkájuk végzésében akadályozzák, komoly büntetésekkel sújtjuk. De komolyan büntetni kell azt a munkaadót is, aki bármilyen szervezettel olyanértelmű megállapodást köt, hoe-y más szervezethez tartozó munkást nem alkalmaz üzemében. Mert amint látjuk, erre igen sok példa van az életben. De azt a munkaadót is komolyan büntetni kell, aki az iparban a megállapított bérektől eltérő bérért, vagy a megállapított időn túl foglalkoztatja a 4*