Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-209

28 Az országgyűlés képviselőházának 209. ülése 1937 május 10-én, hétfőn. munkást. Két- és négypengős pénzbírságokkal e téren nem érhetünk el komoly eredményeket. A munkabérek szabályozásának kérdését a munkaadók és a munkavállalók által közösen megállapított bérmegállapító bizottságokon keresztül lehet nyugodtan és jól levezetni. Ezért szükségesnek tartanám azt, hogy az összes ipari szakmákban a munkabérek és a munkaidő kérdése országos viszonylatban is iparkamaránkint minél előbb szabályozást nyerjen. A kormányzat azonban csak akkor teheti meg egészségesen és jól ezeket az intézkedéseit, ha ezeket a munkás és a munkaadó egyetemlegesen vállalja. Ezeknek a kérdéseknek megoldásánál egyesek szerint felmerül annak a szüksége is, hogy azt a munkást is büntetni kell, aki a megállapított bérektől vagy munkaidőtől eltérően vállal munkát. Szerény véleményem szerint ezt nem tarthatjuk egészen helyesnek, mert a munkást kitennők a munkaadóval szemben annak, hogy a munkaadó, aki a munkás nehéz helyzetét kihasználja, a bírságoláson túl még külön büntetéssel is sújtsa. Viszont ha a munkaadó betartja a törvény rendelkezéseit, ha azokat végre is hajtja, akkor a munkásnak nem lehet módjában azokat egyoldalúlag megszegni. Tildy Zoltán előttem szólott képviselőtársam utalt a kisiparosok nehéz sorsára. Ezt érezzük és tudjuk mi is és tudja a kormányzat is. (Dinnyés Lajos: Miért nem segít kormányzat?) A kormányzat e téren igyekezik is segíteni, (Dinnyés Lajos: Miben?) s örömmel láttam, hogy az iparügyi tárca költségvetését a multévi költségvetéssel szemben emeli. (Dinynyés Lajos: Mennyivel?) Ez a felemelt összeg — azt mondhatnám — száz százalékban a kisiparosoknak és a háziiparostársadalomnak a megsegítését fogja szolgálni. Amikor azt látom, hogy a kormányzat a kisiparosok érdekében ipartestületi székházak építését igyekszik előmozdítani, amikor azt látom, hogy a meglévő terheket igyekszik csökkenteni és amikor azt látom, hogy a kisiparostársadalmat az exportban is igyekszik megsegíteni, (Ügy van! jobbfelől.) amikor az anyagok beszerzésénél és a hitelnyújtás terén ugyancsak igyekszik neki segítséget nyújtani, akkor el kell ismernem azt, hogy a kormányzat ezen a téren is megteszi, amit meg lehet tenni. (Dinnyés Lajos: Jó kormányzat !) A gazdasági kérdéseken túlmenően segíteni kell a kisiparosság szociális problémáin is. A helyzet a jelenben az, hogy a munkásság fbetegség- és balesetbiztosítási (kérdése rendezve van. A biztosítás díjait 50%-ban a munkaadó viseli, de ennek az 50%-nak ellenében a munkaadó és családtagjai nem válnak Oti.-nál biztosítottakká. Megnyugvást és megoldást hozna e téren az, ha a biztosítási díjak 50%-ának fizetése ellenében a munkaadó és családtagjai is az Oti. tagjaivá lehetnének. Az a kisiparos pedig, aki munkás nélkül dolgozik, a díjak teljes összegének fizetése ellenében váljék az Oti. tagjává. Ezenfelül gondoskodni kell a kisiparostársadalom számára az elaggottak szeretetházának felállításáról, üdülőtelepek létesítéséről és a nyugdíjjárulék kérdéséről is, mert amíg ezeket a kérdéseket nem rendezzük, addig a kisiparostársadalom szociális bajain nem tudunk könnyíteni. Dinnyés t. képviselőtársam azt kérdezte, hogy mennyire emelték fel az iparügyi tárca költségvetését. Tudom, hogy kevés ez az öszezeg, ezt érezzük magunk is. Szerettem volna, ha ezeknek a nagy szociális problémáknak megoldására az iparügyi tárca költségvetése naígyobb dotációban részesült volna. Méltóztassék megengedni, hogy arra is utaljak: úgy érzem és látom, hogy a kisiparostársadalomnak, de a kereskedőtársadalomnak és az alkalmazott munkásoknak érdekeit is szolgálná, ha általánosan bevezetnék a vasárnapi munkaszünetet. (Helyeslés jobbfelől.) Ez az intézkedés feltétlenül megnyugvást teremtene. (Helyeslés jobbfelől.) Tisztelettel íkérem az iparügyi miniszter urat, hogy e kérdésben, ha lehet, eddigi álláspontját vegye revízió alá. (Czermann Antal: Egy kis jóakaratot kérünk!) T. Ház! A magánalkalmazottak kérdéséről is szó volt már a mai felszólalások keretében. Kétségtelen, hogy az ő sorsuk igen nehéz ebben az országban, de hála Istennek, elérkeztünk már oda, hogy kormányzati programmá vált ennek a kérdésnek megoldása. Ha a 42 órás munkahetet bevezethetjük, ha megállapíthatjuk e téren is a minimális munkabéreket, ha a családi pótlék kérdése rendezést nyer, ha bevezetik itt is az egyfolytában teljesítendő munkaidőt, akkor az a rengeteg feszültség, amely ma a diplomás ifjúság elhelyezkedése során is megoldást vár, feloldódik. Ha mindezeket az intézkedéseiket végrehajtják, hiszem, hogy ezen a téren is könnyebbség fog bekövetkezni a magyar társadalmi életben Itt azonban legyen szabad utalnom még egy kérdésre. A nyugdíjas vasutasok sorsáról akarok megemlékezni % A háború utáni időkben a nyugdíjazási elbánás során kétféle rendszert követtek. Az első években az történt, hogy a nyugdíjba menő vasutasnál nem az utolsó szolgálati hely, hanem a lakhely szerint állapították meg a lakbérnyugdíjat, a később nyugdíjba ment vasutas pedig már a szolgálati hely szerint megállapított lakbérnyugdíjat élvezte. Ez a kétféle megállapítás visszásságot teremtett. Vannak olyan helyzetek, hogy az a magasabbrangú, lakbérnyugdí-" ját a lakhely szerint élvező nyugdíjas vasutas, aki ugyanazon a helyen lakik, mint az a vasutas altiszt, aki már a szolgálati hely szerint megállapított lakbérnyugdíjat élvezi, kevesebb lakbérnyugdíjat kap ennél. E viszás helyzet rendezését kérem az iparügyi miniszter úrtól. Legyen szabad itt egy másik kérdésre is> utalnom. Shvoy Kálmán t. képviselőtársam megemlékezett itt a Nemzeti Színházról. E kérdéssel, amelyet felvetek, nem azt akarom érinteni, amit ő mondott, hanem utalni akarok arra, hogy a Nemzeti Színház és az Operaház tagjainak betegség- és balesetbiztosítási intézménye m.ég nem működik. E téren rendet kell teremtenünk, mert az Otba. és a Mabi. ennek a többszáz tagot számláló két állami intézménynek művészeit nem fogadja magába; csak akkor lehet ezek betegségi és balesetbiztosítását rendezni, ha önálló betegségi biztosító intézményt állítanak fel számukra. Most pedig méltóztassanak megengedni, hogy azok után, amik ma itt a Házban elhangzottak, egy szűkebb térre, Budapest környékének kérdésére térjek át. (Halljuk] Halljiikj) kiX mondhatnám, hogy Budapest környékében «benne _ él, benne mozog ennek a csonka magyar nemzetnek jóléte, minden baja, problem áj a, amely naponta jelentkezik. Ez annál is élénkebben jelentkezik, mert Budapest környékének lakossága az elmúlt évtizedek alatt hatalmas mértékben felszaporodott s így azok a kulturális szükségletek, amelyek