Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-214

332 Az országgyűlés képviselőházának az analfabétizmustól való megszabadításátNem akarunk Magyarországon a kultúra nevében iskolai oktatás útján analfabétákat tenyészteni. Lehetetlenség az, hogy nemcsak a magyar falun, hanem a főváros közvetlen közelében is az elemi oktatás, a gyermekek számának növekedése következtében annyira lesülylyedjen, hogy a tanítók minden törekvése ellenére is a gyermekek nem képesek — egyes helyeken — az iskolában a legelemibb ismereteket elsajátítani. (Zaj.) Ha Magyarországon lesz egy falu, ahol az állam nem nyújtott módot arra, hogy a gyermekek írni-olvasni, számolni megtanuljanak, ha még mindig nem 10, 20, 30 vagy 40, hanem csak egy hely is lesz ebben az országban, ahol a gyermekek megfelelő oktatásáról nem gondoskodnak, akkor erről és arról az oldalról mindenkinek követelnie kell a pénzt, hogy a kultuszkormány gondoskodjék arról, hogy ott a népoktatás megfelelő mederben történjék. (Tasnádi Nagy András államtitkár: Mi is követeljük! Meg is kapjuk erre a pénzt!) A kultuszállamtitkár ár azt mondja, hogy ő is követeli és meg is kapja. Eddig azt hittem, hogy csak követeli és nem kapja meg. De ha követeli és meg is kapja, akkor nem tudom, miért nem oldják meg ezeket a népoktatási problémákat. (Egy hang jobb felől: Évrőlévre csinálják!) Mivel a kormány politikája iránt bizalommal nem viseltetem, a kultusztárca költségvetését nem fogadom el. (Helyeslés ai baloldalon ) Elnök: Vázsonyi János képviselő urat illeti a szó. Vázsonyi János: T. Képviselőház! A vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetésénél, minden pártpolitikától, az általános politikai kérdésektől mentesen kívánom a magam megjegyzéseit megtenni, úgy, ahogy ezt minden esztendőben teszem. A tárca költségvetésének kiadásait, melyek jóval .magasabbak az előző évinél, nem sokallom, a tárca bevételeit pedig nem érintem, mert ebben a tárcában nyerészkedésre alakult vállalatok nem foglaltatnak. Szabad legyen isürgönystílusban megjegyeznem, hogy hol keveslem a vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetésében a kiadásokat. Ahogyan már tavaly is bátor voltam megemlíteni, keveslem a tanítók és tanárok részére járó személyi járandóságot, amely még ma is igen alacsony és alacsonynak tartómba fogalmazási szak tisztviselőinek személyi járandóságát is. Szegényesnek tartom a vallási célok támogatását még az idei költségvetésben is. Az alsó papság a fizetéskiegészítés után is igen mostoha helyzetben van. A hadviselt lelkészek, a hitoktatással foglalkozó papság megérdemelt jobb ellátását ugyancsak nem tudom <még megtalálni, mert az előirányzott összeg 25.000 pengővel nagyobb összeg, mint az előző esztendőben volt, de ha azt nézzük, hogy mi jut egyre, akkor igen csekély, szinte alamizsnaszerü juttatást találunk. A tanári és tanítói karban közóhaj a lecsökkentett fizetéseknek ismét teljes egészében való viiszaállítása. (Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Mindenütt közóhaj!) Az óradíjas tanárok helyzetének javítása esetleges rendszeresítés útján megoldható és megoldandó volna. A lelkészek támogatása is minimális. Különösen hátrányos helyzetben vannak azok, akik terményben kapják javadalmazásukat. Nem csökkentendőnek, hanem felemelendőnek tartanám a diákjóléti célok támogatására előáZ.£. ülése 1937 május 18-án, kedden. irányzott összegeket. Ugyancsak az ifjúság kérdésével kapcsolatban nagyobb támogatást szeretnék látni legkülönbözőbb fajtájú magyar fiatal kezdő művészek részére. Méltóztassék megengedni, hogy a kultuszminiszter úr fennhatósága alá tartozó személyzeti kérdésekkel kapcsolatban egy speciális kérdést ajánljak a vallás és közoktatásügyi miniszter úr figyelmébe. Az orthodox izraelita hitközségi tisztviselők jogviszonyainak, különösképpen pedig nyugdíjügyének a rendezetlenségére legyen szabad felhívnom a vallásés közoktatásügyi miniszter úr figyelmét. Hivatkozom a kultuszminiszter úr 230.005. 25. sz. 1929. évből való leiratára és arra kérem, hogy figyelmeztesse :az autonóm izraelita orthodox hitfeleikezetet, iaz országos irodája útján, hogy az 1930 március 6-án felállított nyugdíjintézetét működtesse, mert ha ez tényleges működését az év végéig meg nem kezdené, úgy intézkedni fog a társadalombiztosítási törvénynek a hitközségi tisztviselőkre való kiterjesztése iránt is. Áttérve a dologi kiadásokra, ezekre vonatkozólag is legyen szabad távirati stílusban megtenni megjegyzéseimet. A tudományos célok támogatásánál előirányzott 40.000 pengőt neon tartom elgendőnek a közkönyvtárak nívón tartására. Nem lehet ebből a varsói, stockholmi, a helsinki és a többi magyar intézetek könyvtárai részére kellő támogatást juttatni. Hogy gondoskodjanak ebből az összegből a közkönyvtárak a gyermekek szükséges olvasókönyveiről? A kalandor, a rabló és egyéb hasonló tárgyú könyvek helyett, ezeket a gyermekek kezéből kivéve,, olyan könyveket kell a kezükbe letenni, olyan-könyveket kell velük olvastatni, amelyek nevelésüket előmozdítják és lelküket nemzeti szellemben, nemzeti irányban művelik. Erről a kérdésről a múlt esztendőben ugyancsak e tárca költségvetésének vitájában voltam bátor részletesebben szólani. Rátérve az iskolaügyre, csak egészen röviden kívánom megjegyzéseimet megtenni. Az iskolákkal kapcsolatosan legyen szabad megállapítanom, hogy a pécsi egyetemen nélkülözöm a matematika-természettudományi tanszéket; hiányzik itt, nézetem szerint, a szláv nyelvek tanszéke és a debreceni egyetemen a román tanszék. Pedig ezekre . a tanszékekre az elszakított országrészek határain,^ a 'megszállott területekre való tekintettel feltétlenül szükség volna. Kifogásoltam már tavaly azt, hogy a pesti egyetem orvostudományi karán egy belgyógyászati és szemészeti tanszék s az ezzel kapcsolatos klinika megszűnt. Ennek jelentősége gyakorlati és egészségügyi szempontból nem kíván a t. Ház előtt bővebb magyarázatot. A főiskolák hivatása egyrészt a ^tudománnyal foglalkozók utánpótlása, másrészt a gyakorlati élet számára szükséges egyének felnevelése. A főiskoláknak ez a kettős rendeltetése csak az orvosi karon és a Műegyetemen található meg, mert a többi karon külön kellene nevelni a tudományos és külön a gyakorlati élet számára a succrescentiát. Szükség van tudósokra, de sokkal nagyobb szükség van még a tudósoknál is gyakorlati emberekre. Külön választ-andók az elméletben elmélyülök és a gyakorlati életre készülők. Mindkét csoportnak bőséges szemináriumi munkaalkalmat kellene adni, szelektálni kellene a tisztviselői, ügyvédi,