Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-214

Az országgyűlés képviselőházának £l venni... (Tusnádi Nagy András államtitkár: Pontosan tudjuk az adatokat minden iskoláról! Azon akarunk segíteni! Ne méltóztassék ilyent mondani!) Ne gondolja a t. államtitkár úr, hogy én most Amerikát akartam felfedezni. En csak el akartam mondani azokat a köztudo­mású dolgokat, amelyek annál veszélyesebbek, mert úgy látszik, az államtitkár úr ... (Tas­nádi Nagy András államtitkár: Nagyon jól tetszik tudni, hogy ezen akarunk segíteni!) Ak­kor miért nem tetszenek rajta segíteni? (Tas­nádi Nagy András államtitkár: Állandóan ezen segítünk! — Zaj.) Azt tapasztaltam, hogy az iskolákban (Tasnádi Nagy András államtitkár: Egyes iskolákban!) úgy látszik, a kultuszmi­niszter úr és az államtitkár úr tudomásával a magyar kultúrpolitika nagyobb dicsőségére a gyermekek kikerülnek a négy elemiből, úgy­hogy nem volt alkalmuk sok helyen a legele­mibb tanulmányokat sem megtanulni. (Tasnádi Nagy András államtitkár: Egyes iskolákban! Ne méltóztassék így beállítani! •— Zaj.) De én állítom. (Tasnádi Nagy András államtitkár: Egyes iskolákban! Állandóan akarunk ezen segíteni! — Zaj. — Elnök csenget) Igen, egyes iskolákban. Nem akarok nagyon messzire menni (Tasnádi Nagy András államtitkár: Ilyeneket nem lehet mondani! — Zaj.) és meg­hívom a t. államtitkár urat... (Tasnádi Nagy András államtitkár: Nem kell meghívni!) De azt mondja az államtitkár úr, hogy ilyet nem lehet állítani. (Tasnádi Nagy András állam­titkár: Altalánosságban nem! — Rajniss Fe­renc: Ne politizáljunk a parlamentben! — De­rültség.) Ne tegyünk komikus kijelentéseket a parlamentben. Azt hiszem, végeredményben ér­dekli az urakat, hogy a magyar fiatalság, min­den magyar gyerek legalább írni-olvasni és számolni becsületesen megtanuljon az iskolá­ban. (Zaj. — Tasnádi Nagy András államtitkár: Erre törekszünk!) Méltóztassék végigmenni a Budapesttől nem nagy távolságban fekvő, Bu­dapestet közvetlenül környező községekben, Pestszenterzsébeten, Sashalmon, Kispesten és méltóztassék megnézni ... (Krüger Aladár közbeszól.) Hány tanító van a soroksári kerü­letben? (Krüger Aladár: Bőségesen van, hála Istennek!) Ha a képviselő úr kerületében olyan bőségesen van tanító és iskola, akkor kérni fogjuk az államtitkár urat, hogy helyezzen át onnan (Krüger Aladár: Azt már nem!) azokra a helyekre, ahol nincsen, mert úgy látszik, egyes képviselők szerencsés kerületében van elegendő iskola. Nálunk nincsen, pedig nagyon fontos volna, hogy például a Budapest környékén levő községekben a gyermekek megfelelő isko­lai oktatásban részesülhessenek, hogy végre vége legyen annak a rendszernek, amely az utóbbi időben Magyarországon divatossá vált, hogy a gyermekek egyik része délelőtt, a má­sik része délután jár iskolába, azért, mert nem áll elegendő tanterem rendelkezésre és délelőtt csavarognak a gyermekek. (Zaj. — Farkas falvi Farkas Géza: Nem bűn, hogy rámutat! — Tas­nádi Nagy András államtitkár: Nem lehet úgy beállítani, mintha semmi sem történnék!) T. államtitkár úr, ne méltóztassék engem megvádolni, hogy én többet mondok, mint amennyit kellene. Nem általánosítok és nem mondom, hogy egész Magyarországon így van, de az igaz, 'hogy Budapest közvetlen közelében az a helyzet, hogy vagy délelőtt vagy délután járnak a gyerekek iskolába. Ha ezt tagadásba méltóztatnék venni, akkor méltóztassék csak U. ülése 1937 május iB-án, kedden. 331 fölülni egy villamosra és méltóztassék meg­nézni, hogy ugyanabban az iskolában, ahol dél­előtt elemisták tanulnak, délután polgári isko­lai tanítás van. Mi ennek a következménye 1 ? A szülők délelőtt rendszerint nincsenek otthon és a gyerek az egész délelőttöt elcsavarogja, mi­vel vele senki a föld kerekségén nem törődik. A gyereknek délelőtt iskolába kellene mennie, de nem mehet iskolába, mert nem áll megfelelő számú tanterem rendelkezésre. Ha valaki ezt ideális állapotnak minősíti... (Felkiáltások Jobbfelől: Ki mondta eztf) Miért nem segíte­nek, a .%. képviselő urak? (Tasnádi Nagy András államtitkár: Állando-an akarunk rajta segí­teni!) Igaz, állandóan építenek az urak, de mire felépítik az iskolát, akkor azon a helyen már megint az a szituáció, ami előbb volt. Hiába könyörögnek a községek iskoláért, végre tíz esztendő után teljesítik a kérésüket és mire megépítik az új iskolát, akkor a szaporodás következtében megint ugyanaz a helyzet. (Megay Meissner Károly: Akkor, hála Isten­nek! Ujabb iskolát kell építeni!) Nem tudom t. képviselőtársam, hogy miért lehet nekünk ebben a kérdésben ellentétes véle­ményünk? (Megay Meissner Károly: Nincs el­lentétes véleményünk;!) Ha nem ellentétes a véleményünk, akkor mivel 'hála Istennek van egy erős kultuszminiszterünk, akit ráadásul egy erős kultuszállamtitkár is támogat, méltóz­tassanak tehát együttes erővel a magyar nép­nevelés legelemibb problémáit megoldani. (Szinyei Merse Jenő előadó közbeszól. — Zaj.) Az előadó úr ne izgassa magát. (Szinyei Merse Jenő előadó: Nem izgatom magamat!) Izgassa magát a pénzügyminiszter úr, akitől együttes erővel kérjünk pénzt arra, hogy a magyar nép­nevelés problémái megoldhatók legyenek. (Ügy van! Ügy van! bal felől.) Megmondolmi őszintén, hogyha én a kultusiz­államtitkár úr helyében volnék, akkor minden olyan felszólalást, amely sürgeti ebben a Ház­ban a magyar népnevelés problémáinak a meg­oldását, nem idegességgel, hanem hálával és kö­szönettel fogadnék. \Megay Meissner Károly: Nem 1 ideges! — Tasnádi Nagy András állam­titkár: Csak a hamis beállítás ellen tiltakozom!) Nincs időm rá, hoigy az államtitkári úrral vitat­kozzam. Diei kérdem, mi ebben a hamis beállítás? Ha tatet mondom', hogy van Magyarországon egy kultuszminiszter, akinek a pénzügyminiszteri a fejéhez akarja vágni a pénzt, hogy a népneve­lés) problémáit megoldja, de a /kultuszminiszter apage satanas felkiáltással nem akarja a pénzt elfogadni, (Felkiáltások jobbfelől: Dehogy nem!) ebben az esetben hamis beállításban mondanám el a dolgokat; de amikor én a té­nyeket állapítom meg, a kultuszminiszter úr és a kultuszminisztérium felfogásával egyértel­műleg és itt a magyar képviselőházban figyel­meztetem arra... (Tasnádi Nagy András állam­titkár: Nem kell erre figyelmeztetni!) Állam­titkár úr, ezt nem lehet mondani, hogy kell-e vagy nem. (Megay Meissner Károly: Ez a rosszhiszeműség!) Ha t. képviselőtársam min­denben olyan jóhiszemű volna, mint én ebben a kérdésben, (Megay Meissner Károly: Akkor nagy bajok lennének!) akkor mindketten meg lennénk elégedve. (Zaj jobbelfől. — Farkasfalvi Farkas Géza: Ugyanezt elmondtam én is már arról az oldalról számtalanszor és szívesen vet­ték!) Igenis, akár tetszik, akár nem, napirendre kell tűzni a magyar népoktatás elemi problé­máit, napirendre kell tűzni a magyar népnek

Next

/
Thumbnails
Contents