Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-214

Az országgyűlés képviselőházának Éli nek szintén rendkívüli előnye az, hogy Szent j István nemcsak koronát kapott a pápától, ha- | nem apostoli keresztet is, ami azt jelentette, hogy a magyar egyház független minden más ország egyházától. Szükségesnek tartom, hogy itt ezeket elmondjam. A Balaton, Somló, Bakony és Veszprém vidékének magyarsága szép mozgalmat indított meg, -amelynek célja, hogy emléket állítson a döntő ütközet helyén és emléket állítson Bakonyibélben Gellért püspök remetéskedése helyén, ahonnan a magyar jogrendszer kiindult és azonkívül a pogány felvonulás útvonalán is egy bazalt sziklából épült kilátótornyot építsen a Somló tetején. Ez a kilátótorony szimbóluma lesz annak, hogy a magyarság hű maradt tovább is a kereszténységhez. A Somlóremetehegy — Vörösmarty nevezte le így — az a hely, ahonnan a síkságra a legtávolabbra lehet ellátni, ahonnan legszebb kilátás van az egész Dunántúlra. Ha valaki a Somló tetejére felment abban az időben, kétségtelenül látta az j egész pogány felvonulást, annak a dúl ásat, csatározásait. Most több, mint 900 esztendő után a Somló tetején felépül a Szent István király kilátótorony és annak a toronynak tetején évről-évre meg akarják gyújtani a hűség tüzét: a lobogó láng jelenteni fogja, hogy Szent István király szelleme él és bármilyen új törekvések támadnának a kereszténység ellen, a tiszta magyar keresztény szellem ellen, akár új pogány törekvések formájában, akár más kalandos természetű törekvések formájában, a magyar kereszténység él, Szent István szelleme Őrködik és a magyar nemzet hű marad ahhoz a keresztény kultúrához, amely immár majdnem ezer esztendőn keresztül fenntartotta ezt az országot. De meg vagyok róla győződve, hogy leginkább érzi ezt és leginkább át van hatva ettől a szellemtől Hóman Bálint, a történetíró, aki — szerencsére — ma, amikor ilyen nagy jubileumra készülünk, a kultuszminiszleri székben ül. Költségvetését az iránta való bizalomból örömmel elfogadom. (Élénk helyeslés és taps jobbfelől és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Dinnyés Lajos képviselő úr. Minthogy a képviselő úr nines itt, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik Fábián Béla képviselő úr. Fábián Béla: T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy Schandl Károly előttem szólott t. képviselő úr beszédébe belekapcsolódva, beszédének egy olyan részével foglalkozzam, amellyel nemcsak teljes mértékben egyetértek, hanem amely tárgyban én a képviselőházban nemrégiben egy interpellációval fordultam a kultuszminiszter úrhoz, ez pedig az alsópapság kérdése. Igaza van a t. képviselőtársam- . nak abban, hogy az alsópapság egy része olyan anyagi helyzetben él, amely valósággal szégyenteljes. Én már akkor kértem a kultuszminiszter urat, hogy legyen szíves, segítsen ezen a kérdésen, és most is ismételten csak erre kérhetem a kultuszminiszter urat. Méltóztassanak megengedni, hogy most pedig foglalkozzam egy másik előttem szólott képviselőtársam beszédével, mégpedig foglalkozzam azért, mert nem először fordul elő a képviselőházban az, hogy kormánypárti képviselő urak a képviselőház plénuma elé olyan felelőtlen állításokkal jöjjenek, amelyeket azután, ami. ülése 1937 május IB-án, kedden. 329 kor felszólítják őket, hogy állításaikat bizonyítsák, képtelenek bizonyítani, és sem a következő napon, sem a következő héten, sem a következő hónapban nem hozzák ide állításaik bizonyítását. Nemrégiben előfordult itt az, — amit voltam bátor egy beszédemben elmondani — hogy egyik képviselőtársunk a túloldalról azt állította, hogy bizonyos vállalatok a legutóbbi tíz esztendő alatt az államot kétmillió pengő adóval csalták meg. (Felkiáltások jobbfelől és a középen: Kétmilliárd pengővel!) Igen, kétmilliárd pengővel. Erre én felszólítottam a képviselő urat, hozzon ide adatokat, mert ez egy olyan fontos kérdés, amely az egyik oldalon ügyészt követel, a másik oldalon pedig a legszigorúbb konzekvenciák levonását követeli, a képviselő úr azonban állításainak bizonyításával a mai napig adós maradt. Ma felszólal itt Végváry József igen t. képviselőtársunk, előad szintén házszámokat és — boesánatot kérek a triviális kifejezésért — hasból tesz nyilatkozatokat, és amikor: innen az ellenzéki oldalról valamennyien kérjük tőle azt, hogy legyen szíves a képviselő úr, szolgátasson adatokat, akkor először azt mondja, hogy majd később fog adatokat szolgáltatni, azután pedig kiderül, hogy semmiféle adat nem áll rendelkezésére, hanem a képviselőház is csak egy fórum azok közül a fórumok közül, amelyeket izgatási célokra használnak fel. A képviselő úr azt mondotta, hogy a legutóbbi Róman-féle elhelyezési akcióval kapcsolatosan az egyes vállalatoknál megkérdeztek a felvételre jelentkező fiatalembereket, hogy tagjai-e a bajtárisi egyesiületeknek, és amelyük azt mondotta, hogy tagja valamelyik bajtársi egyesületnek, azt onnan a vállalattól azonnal elküldöttek és nem vették fel. En nem tudom, hogy mi történt, ellenben tény, hogy a kultuszminiszter úr állítása szerint 500 fiatalembert felvettek. Most e közül az 500 fiatalember közül ne lett volna egyetlenegy sem a bajtársi egyesületek tagja? Nagyon kérem az én igen t. képviselőtársaimat, különösen azokat, akik a kormánypárt tagjai, hogy szíveskedjenek vigyázni a nyilatkozataikra. Mert ha velünk szemben,- akik itt a baloldalon ülünk, amikor valamiféle nyilatkozatot-teszünk, valamiféle kritikát gyakorolunk, a másik oldalról rögtön felhangzik a felkiáltás, hogy »neveket és adatokat kérünk«, — holott mi kritizáló ellenzéki képviselők vagyunk — akkor a másik oldalon a kormánypárti képviselőknek az a feladatuk, hogy legyenek olyan szívesek, vigyázzanak arra, hogy mit mondanak és hogy a megfelelő adatokat méltóztassanak a képviselőház plénuma elé tárni. Ezek a felelőtlen dolgok ... (Megay Meissner Károly: De nem lehet általánosítani!) Megmondom a «neveket, t. képviselőtársam. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon) Méltóztatik látni, hogy nem általánosságban beszélek, hanem neveket említek. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Abban az esetben, ha ezek a felelőtlen emberek (kimennek az országba, az országban felesleges izgalmakat okoznak, olyan izgalmakat, amelyeknek semmiféle alapjuk nincs. En megértem ezeket a t. képviselő urakat, akik itt a Házban az izgalmak hullámaira akarnak felülni, megértem őket, mert én 'ismerem ezeknek az igen t. képviselőtársaimnak a helyzetét a saját kerületükben, ahol őket a választók akarata ellenére megválasztották, ahol ezekkel a felszó-