Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-214
Az országgyűlés képviselő házának 214. ülése 1937 május 18-án, kedden. rolni. (Egy hang a középen: Ne általánosítsunk!) En nem általánosítok, csak példákat hozok fel. Nem lehet mindig százalékokban beszélni, — ezok a példák azonban jellemzők. Ennek a nemzetnek nem erre van szüksége, ennek a nemzetnek ebből a rétegből egy értékes, ; társadalomformáló, társadalomfonntarto I osztályt kell kifejlesztenie. (Ügy van! Helyen- ' lés balefelőL) T. Ház! Ennek a nevelési rendszernek eredménye az, hogy Végváry t. képviselőtársam adatai szerint, — amelyek hitelességét nincs okom kétségbevanni — 23.130 szellemi munkanélküli van Magyarországon s ezzel szemben vannak iparágak, amelyekben még nxa is nagy számmal lepik el a külföldiek a vezető pozíciókat. Ilyen például a textilipar. (Zaj. — Kassay Károly: Nem lehet egyszerre pótolni! Idő kell hozzá! Az egész ipar 10—15 éves! — Zaj a középen,) ^ Külföldi honosok végeznek el bizonyos speciális munkákat azért, mert az iparügyi minisztérium hiteles megállapításai szerint annak a munkának elvégzésére megfelelő magyar szakerő nem áll rendelkezésre. (Kassay Károly: Tapasztalat és gyakorlat kell! — Zaj a balközépen. — Meizler Károly: Nem engedik őket tanulni! — Zaj.) Méltóztassék megengedni, hogy arra kérjem képviselőtársaimat,Jhogy beszélgetésüket később, a folyosón méltóztassanak lebonyolítani. Igén t. Képviselőház! Micsoda óriási nagy ellentét ez: tízezerszámra menő munkanélküli magyar értelmiség és ugyanekkor importra szorulunk a szellemi pályákon. Ugyanakkor kénytelenek vagyunk ide speciális munkaerőket behozni. Az egyik oldalon a tehetségek légiója kallódik és pusztul el, a másik oldalon pedig kénytelenek vagyunk munkaerőket im portálni. (Rajniss Ferenc közbeszól. — Rassay Károly: A legtöbbször németek azok, akik itt vannak, nem zsidók! Megnvugodhatik a képviselő úr, árják! — Zaj a középen. — RassayKároly: Csehek is!) Ezt a jelenséget más téren is meg lehet állapítani. Megvan ez a földmívelésben is. f A magyar parasztnak akárhányszor a meglévő terméke mellett sincs kenyere, mert nem tudja értékesíteni a termést, de mé^ több van olyan, aki a törpebirtokán vagy kisbirtokán nem tud megélni. Ezzel szemben 500 bolgár kertészcsalád van Magyarországon, amelyek elsőrendűen megélnek s főként ezek látják: el a főváros zöldségpiacát. Mi más ennek a magyarázata, mint az, hogy a magyar iskola a magyar parasztot nem neveli az életre, nem tanítja meg arra, hogy abból a másfélholdas gyümölcsösből, vagy tízholdas földbirtokból a modern tudás fegyverzetével felfegyverkezve, az időjárás mostohaságaival szembe szállva, meg lehet élni emberi módon, mert ahol 500 bolgár család megél, ott ugyanúgy meg kellene élnie. a magyar földmívesnek is, ha ugyanúgy tudna dolgozni, mint a bolgár. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Pedig azok nem is iskolában tanulták! — Zaj.) Az egész oktatás szellemét kell megvá Ttoztatni és az élet számára kell az ifjúságot nevelni. Nem arrogálom magamnak, í. Ház és mélyen t. kultuszminiszter úr, hogy mint szakértő szóljak ehhez a kérdéshez, mert én ebben, a. kérdésben csak laikus vagyok, de méltóztassék mégis megengedni, hogy egy elgondolást, egy tervet röviden felvázoljak a rendelkezésemre álló idő alatt és elmondjam, miképpen képzelem el én, aki a kérdéssel nem hivatalosan és nem szakszerűen, hanem csak a magyar életjelenségekkel kapcsolatban foglalkoztam, a magyar oktatásügyet. Mindenekelőtt kötelezővé tenném a hat elemi látogatását még azoknál is, akik a hat elemi után középiskolába járnak, mégpedig az V., VI. osztályba a műhelygyakorlatokat és a gyakorlati ismeretek tanítását vezetném be. Amikor ezt javasolnám és ezt helyesnek tartom, akkor a következő gondolat vezet engem: először is a társadalomnak későb.b széjjelváló osztályait az elemi iskolában jobban össze kell egymással szoktatni. Ha az a gyermek 12 éves koráig van együtt társaival és a társát, akiből később munkás, iparos, vagy kereskedő lesz, megismeri és megszereti, az összetartozandóság, a társadalom egységének gondolata jobban ki fog benne fejlődni. Ez a műhelygyakorlat kézügyességet adna az intelligens embernek, hiszen hány ember valósággal félszeg helyzetbe kerül sokszor azért, mert közmondás például egyetemi tanároknál, magasabb intelligenciájú embereknél, hogy a kézügyesség legkisebb elemeivel sincsenek tisztában. Erre sohasem tanították őket, pedig a teljes egyéniséghez, az egyéniség kiteljesüléséhez szükséges, hogy ebben a tekintetben se legyenek inferioris helyzetben.^ De ez egyúttal megadná a munka megbecsülését is. Ha a kézimunkát megtanulnák, akkor^ annak nemesítő hatását nemcsak a közmondásból és a teóriából ismernék meg. hanem magukon tanulnák megismerni a munka értékét, ami mérhetetlen hatással volna késő ! bbi működésükre. Ezt a hatosztályos elemi iskolát azután követné kétféle iskolatípus. Azok, akik felsőbb oktatást kívánnak, ebből a hatosztályos iskolából elmehetnónek egy hatosztályú gimnáziumba. A mai nyolcosztályos gimnáziumból lehetne hat osztályt csinálni akkor, ha azokat az elemi ismereteket, amelyeket ma az első és a második gimnáziumi osztályokban kell pótolniuk a negyedik elemiből bekerülő gyermekeiknél, megadná az elemi iskola ötödik és hatodik osztálya. Azok pedig, akik nem akarnak felsőbb oktatást, elmehetnének a felsőbb népiskolába, amely három osztályban és négy tagozattal volna megvalósítandó. Ebben a háromosztályú felsőbb népiskolában kellene mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi és általános tagozatnak lennie, így elérnők azt, amit ma a nyolcosztályos elemi iskola akar elérni, de sokkal gyakorlatiasabb és helyesebb úton- 15 éves koráig tanulna a gyermek, és a háromosztályos felsőbb népiskola befejezése is elég volna arra, hogy az autodidaxis módszerével nálunk is a Fordok, a Rockefellerek, és a hozzájuk hasonlóak, ha megvan bennük a tehetség, és ha a körülményeik kedvezően alakulnak, kifejlődhessenek. Ma ez hiányzik, mert a mai elemi iskolából elindulva, bármilyen istenadta őstehetség is legyen valaki, nem tud érvényesülni. Ellenben egy ilyen 15 éves korig tartó, hatosztályos elemi és háromosztályos felsőbb népiskolai kiképzés után meg volna mindenkiben az a potenciális energia, hogy az életnek kedvező alakulása mellett a benne rejlő képességeket szabadon kifejleszthesse. (Fábián Béla: Nem hiszem, hogy Rockefeller az iskolában tanulta volna a képességeit!) Nem hiszem, hogy a képességeket iskolában bárki is megtanulhatná, azonban vannak bizonyos adottságok, amelyeknek megszerzése nélkül a képességek kifejlesztésére nincs meg a lehetőség. Olyan helyzetbe kell tehát hozni az ifjút, hogy a benne rejlő
