Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-214

310 Az országgyűlés képviselőházának amelyeket a mai napon a szónokok itt már el­mondottak. Mivel azonban egységes és átte­kinthető egészbe kívánom foglalni mindazt. amit erről a tárgyról elmondani akarok, nem törődöm azzal, ha ismétlésekbe is bocsátkozom, hanem kereken és a főbb szempontokat lehető­leg kimerítve kívánom előadni mondanivalói­mat. Amit most mondok, az szolgáljon re­flexióul előttem szólt t. képviselőtársam beszé­dére is. (Dinnyés Lajos: Felolvasására! Nem beszéd volt, hiszen felolvasta!) T. Ház! Megállapítom azt, hogy a költ­ségvetési vita tanulsága szerint ebben a Ház­ban a gyökeres nagy kérdésekben a jobb- és a baloldal között — legalább is a beszédek után ítélve — úgyszólván nincs különbség, nincs nézeteltérés. Ugyanazokat az igazságokat is­merik fel jobbról és balról egyaránt, ugyan­azokat a követelményeket támasztják jobbról és balról egyaránt; tényleg a lelkek oly kon­szenzusa érkezett el, — ha a szavaknak hinni lehet és a kijelentések őszinteségében bízni le­het — hogy legjobb meggyőződésem szerint ab­ban az esetben, ha mindenki levonja állásfog­lalásának következtetéseit és mindenki a sze­rint is cselekszik, ahogyan beszél, akkor ez a nemzet elérkezett abba a szerencsés történelmi pillanatba, amikor tényleg fogunk valamit al­kotni, amikor tényleg meg tudunk indulni a pozitív, eredményes munka útján. (Rajniss Ferenc: Meg nem érkezett el az a pillanat!) Ha Rajniss képviselőtársam szerint nem érkezeti el, akkor ez annyit jelent, hogy a két oldal közül valamelyik nem őszinte. A szavak ugyanis teljesen kongruensek, a vélemények teljes konszenzust mutatnak, ha tehát teljes konszenzus mellett, a lelkek ilyen harmóniája mellett nem tudunk elindulni és nem tudunk valamilyen fejlődést felmutatni, akkor ennek csak egy magyarázata lehet: valamelyik oldal nem őszinte. Majd a következő évek vagy év­tizedek meg fogják mutatni azt, hogy ki volt őszinte és ki volt nem őszinte. Áttérve már most magára a tárgyra, meg kell állapítanom azt, hogy a mai nevelési rend­szer, így ahogy van, tovább fenn nem tartható. Miért nem tartható fenn? Az első és legna­gyobb hibája nevelési és. oktatási rendszerünk­nek az, hogy nem az élet számára tanít és nevel. Az az igazság, amelyet olyan sokszor hallottunk az iskola padjaiban, hogy »Non scho­lae, sed vitae discimus« — nem a iskola, hanem az élet számára tanulunk — nagymértékben meg van cáfolva, mert a valóság, közoktatási rendszerünk eredményei pontosan ennek ellen­kezőjét mutatják, hogy tudniillik az iskolának tanulunk és nem az életnek. Hogy ezt mindjárt dokumentáljam is, leszek bátor néhány adatot ismertetni. Azok közül a tanintézetek közül, amelyeket mint középfokú intézeteket jelölhetnék meg, van Magyarorszá­gon 166 gimnázium és reáliskola, 50 felsőkeres­kedelmi iskola, 11 alsófokú ipariskola, 3 felső­fokú ipariskola, 10 mezőgazdasági szakiskola, 12 téli gazdasági iskola, 2 mezőgazdasági közép­fokú iskola, 20 női ipariskola, 2 kertészképző iskola, 428 általános irányú polgári fiú- és leányiskola, egy kertmunkásképző iskola. Lakosságunk 55*7% -a él őstermelésből, 21-6%-a az ipari foglalkozásokból, 8-7%-a keres­kedelemből és közlekedésből, ami együttesen 86%-ot tesz ki. Ezzel szemben középfokú inté­zeteink közül 2% ipari és 4% mezőgazdasági jel­legű. Nyilvánvaló tehát, hogy tervszerűség nincs és nem volt ebben a fejlődésben, ahogyan a viszonyok véletlen alakulása hozta magával, 21U- ülése 1937 május 18-án, kedden. úgy sodródtunk ide és tény, hogy ma nem az életre, nem a gyakorlati magyar életre nevel­jük a magyar ifjúságot, hanem bizonyos teó­riák és véletlen kialakulások szülte iskolarend­szer szerint, úgy, ahogyan az éppen megvan. A lakosság 51-8%-a él többé-kevésbbé közvetle­nül a mezőgazdaságból, ennek ellenére közép­fokú intézeteinknek csak 4%-a agrárjellegű. Ezzel szemben rá kell mutatnom arra, hogy egy olyan országnak, amely elsősorban agrár­ország, mint Magyarország, egész oktatási rend­szerét úgy kellene beállítania, hogy ezt az agrá­rius jelleget szolgálja és mozdítsa elő. (Rajniss Ferenc: Nagyon igaz!) P. Biró Ferenc, a jezsuiták magyarországi tartományfőnöke egy értekezésében a követ­kező megállapítást teszi erről a kérdésről (ol­vassa): »Aki a magyar nemzet természetét, a magyar haza földrajzi, fizikai természetét és fekvését komolyan szemügyre veszi, rögtön észre is veszi, hogy a mi iskolai rendszerünk egyáltalában nem a hazai specialitás bélyegét, az agrár szellemet hordja homlokán. Egy agrár­országban az iskolarendszerben ki kellene dom­borodniuk a mezőgazdaság fejlesztésére irá­nyuló típusoknak és az. azzal természetesen kapcsolatos ipari és kereskedelmi iskoláknak, a kiképzés, a nevelés minden fokán. A tudós­világ nevelésére fenn kell tartanunk a gimná­ziumokat, a klasszika-filológiai gimnáziumot, de még ennek is és az egyetem tanításának is az agrár szellemtől kell áthatva lennie.« Ennek a félszeg rendszernek, amelyet vol­tam bátor röviden ismertetni, eredménye az­után az, hogy az az alsóbb mezőgazdasági ré­teg, amely tulajdonképpen az ország funda­mentuma, tehát a mezőgazdaságunknak az <t része, amely nem tud gazdasági akadémiát vagy középfokú gazdasági tanintézetet vé­gezni, hátrányos helyzetben van a többig fog­lalkozási ágakkal szemben. Ezt a réteget nyomja á nagybirtok súlya, az egyenlőtlen adózási rendszer, ránehezedik az agrárolló, az­után nyomja a teljesen elsekélyesedett vidéki hitelélet, amelyről a pénzügyi tárca költség­vetésénél leszek bátor bővebben szólni; de min­dennél jobban nyomja a saját tudatlansága. Ez a réteg • teljesen ki van szolgáltatva a vele érintkező, üzletileg összeköttetésbe kerülő réte­geknek. Nagyon jól tudjuk, hogy azok az ügv­nökök, kereskedelmi megbízottak, akik a mező­gazdasági lakosságot otthonában felkeresik, neki árukat eladásra kínálnak, milyen selejtes erkölcsi felfogással vannak többnyire hazulról elbocsátva és nagyon jól tudjuk azt, hogy a képzetlen, tudatlan és tanulatlan paraszt mi­lyen könnyű zsákmányává válik ezeknek a könnyű erkölcsű embereknek. Érdemes volna eltűnődni azon. hogv a magyar agrárlakosság­nak milyen széles rétegei mennek tönkre annak következtében, mert az ügynökök, a velük ke­reskedelmi összeköttetésbe kerülő kereskedelmi megbízottak, kijátszva az ő tudatlanságukat és tanulatlanságukat. egyszerűen falhoz állítják és b^sanjpk őket. T. Ház! De a nemzeti termelés szempont­jából is lehetetlen a helyzet és elmaradottság, hiszen tudjuk azt, hogy ugyanaz a föld szak­képzett kezekben három-négyszer annyit tudna nrodukálni, mint ha az ősi primtív rendszerek­kel dolgoznak azon. A niaeról fogalma nin^s en­nek az elmaradott agrárrétegnek és ha ad az Isten termést, ha a maga megcsontosodott régi termelési szisztémája mellett mégis tudott va­lamit produkálni, azt számtalanszor kénytelen

Next

/
Thumbnails
Contents