Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-214

Az országgyűlés képviselőházának 21 A- illése 1937 május 18-án, kedden. 309 tásra való tekintet nélkül az általános nagy szociális nemzeti kérdéseket is kötelező tárgyként vezessék be és taníttassák, (Rajniss Ferenc: Nagyon helyes! Nagyon fontos!) mint például a szociálpolitikát, a szociológiát és a szociográfiát. (Rajniss Ferenc: Akkor nem kell majd betiltani a könyveket, ha ezt tanítják!) Igazat adok itt annak a mindinkább erősbödő felfogásnak, hogy a különösképpen sorsdöntő nagy kérdések megoldására hivatott magyar ifjúságnak a generációit nemcsak tanítani kell, nemcsak tudománnyal kell ellátni, (Rassay Károly: Főleg kenyérrel!) hanem nevelni is kell. Az egyetemi oktatásnak ezeket a hiányosságait hosszú esztendők óta a bajtá.rsi egyesületek, főkép pedig a Turul Szövetség igyekezett pótolni. Az egyetemi ifjúság szervezeteinek ez adta meg a mindenkori nemzeti irányú nevelést. Miután megállapítást nyert az is, hogy a közhivatali állásokban való elhelyezkedés az intellektuális fiatalság egyrészére teljesen lehetetlen, egyébként nem is kívánatos és nagy százalékban a magángazdaság! életben kell hogy elhelyezkedjék, szükséges az is, hogy a közép- és felsőiskolai* oktatásunkat a fentiek értelmében a gyakorlati élet követelményeinek megfelelő mértékben szervezzük á:t. Végezetül szólni kívánok a magángazdaság részéről felajánlott 500 állással kapcsolatban egyesek részéről folytatott lelkiismeretlen játékokról. Egyesek igyekeztek tendenciózusan elhitetni, hogy a nemzeti munka közösségéből kirekesztett többezer fiatal e értelmiség hozzá nem értő, megfelelő készültséggel nem rendelkezik és a magángazdasági pályákra semmi hivatottsággal nem bír. Igyekeztek azt is beállítani, hogy az 500 állásra 500 jelentkező, sem akadt. Jól tudjuk, hogy mindez azok részéről hangzott el, akik itt-Magyarországon a keresztény magyar fiatalságnak az emberi munka megbeesültetéséért való harcát igyekeznek minden úton és minden vonalon elgáncsolni. Naponkint keresnek fel nagyszámban ezek a fiatal itellefctuellek, akik beszámolnak az egyes vállalatoknál kérdezett vizsgaanyagról. Sok helyen — adatokkal tudom bizonyítani — egy kérdés volt csak: tagja-e valamilyen bajtársi egyesületnek, vagy nem! (Dinnyés Lajos közbeszól.) A múltról beszélek, kérem. Ha a válasz igenlő volt, ha az illető tagja volt valamely bajtársi egyesületnek, akkor elküdték és azt mondták, hogy majd be fogják hívni, ez a behívás azután, természetesen, sohasem történt mes. (Rassay Károly: Tessék megmondani, hol történt ez? — Fábián Béla: Hol történt ez?) Majd megmondom a kénviselő úrnak. (Fábián Béla: Tessék az ország színe előtt megmondani, hol történt ez?) Megkövetelték a magyar-német gép- és gyorsírást, valamint valamilyen nyelvben való jártasságot, (Folytonos zaj a baloldalon. — Fábián Béla: Levegőben beszélnek az urak!) azonkívül jó megjelenést is követelnek tőlük akkor, amikor havi 80, legfeljebb 100 pengő fizetéssel alkalmazva, egész nap borítékokat címeznek, illetve kartotékokat írnak. Ezek között az emberek között vannak olyanok is, akik három esztendő óta végzik ezt a robotoló és lélekölő munkát és még mind a mai napig sem tudtak előbbrejn-íni és mind a mai napig többszöri sürgetés ellenére sem lehetett ezeket a fiatalembereket a^ munkák egyes fázisain végigvezetni, hogy ezáltal szakemberekké képezhessék ki magukat. (Rassay Károly: Adatokat kellene mondani!) Az iskolák — még a szakiskolák is -- csak elméleti KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIII. képesítést adnak, az egyes foglalkozási ágak gyakorlati vonatkozásait a mindennapi életben kell lépésről-lépésre elsajátítani, tehát a felvételi vizsgák is csak elméleti körben mozoghatnak. De kérdem én, hogy tudnak középiskolai és egyetemi végzettségű intellektuelleket erkölcsi bátorsággal vizsgáztatni és végzettségbeli követeléseket felállítani azok, (Folytonos zaj a baloldalon.) akik igen tekintélyes százalékban jóval alacsonyabb végzettséggel rendelkeznek. A Statisztikai Évkönyv tanúsága szerint a gyáripari tulajdonosok és bérlők 29% igazgatók 18%-a, a műszaki tisztviselők 34%-a a kereskedelmi tisztviselők 41%-a négy középiskolai végzettséggel rendelkezik. A gyáripari tulajdonosok és bérlők 27%-a, az igazgatók 8%-a a műszaki tisztviselők 3%-a a kereskedelmi tisztviselőknek pedig a 6%-a négy középiskolai végzettségnél kevesebb képesítéssel rendelkezik. (Fábián Béla: Az életben való érvényesülési lehetőség nincs iskolához kötve!) Általában megállapítható, hogy a vállalatok kevés kivétellel mindenütt nagy averzióval fogadják a keresztény intellekituellek jelentkezését. Ha jobban szemügyre vesszük és megvizsgáljuk a vállalatoknál lévő zsidó alkalmazottak számarányát, akkor könnyen magyarázatot találunk ezekre a kérdésekre. Az 1930. évi statisztikai kimutatás szerint például a zsidó tisztviselők számaránya a Mák.-nál 36"4%, a Salgónál 35%, a Filtexnél 65%, a Viktoria Gőzmalomnál 71%, az Ulrichnál 71%, az Angol Magyar Banknál, a Fabanknál, a Wiener Bankvereinnél 71%. Ezt a lehetetlen állapotot csak úgy lehet megváltoztatni, ha az egyes foglalkozási ágakban is mindenütt bevezetjük a numerus clausust és (Fábián Béla: Hát az állami hivatalokban hány százalék, zsidó van?) azokat a vállalatokat, amelyek állami kedvezményben részesülnek, a különféle állami támogatások megvonásával, valamin^ az adókedvezmények megvonásával kényszerítjük arra, hogy a numerus clausust be is tartsák. így fogjuk elérni azt, hogy a mindenkori 'keresztény fiatalság részére a nagy állami kedvezményeket élvező magánvállalatoknál is meg fog történni az elhelyezkedés. (Dinnyés Lajos: Ki adja az állami támogatást ezeknek a magánvállalatoknak? A kormány, amelyet ön támogat!) T. Ház! A témával a rendelkezésemre álló idő lejárta miatt most nem foglalkozhatom tovább, annak kijelentésével fejezem be felszólalásomat, hogy a kultusztárca költségvetését megszavazom. (Fábián Béla: Eggyel adós maradt: nem mondta meg, honnan vette az adatokat!) Megvannak! (Fábián Béla: De itt a képviselőházban mondja el azokat!) Elnök: Szólásra következik Sulyok Dezső képviselő úr. Sulyok Dezső: T. Képviselőház! Amikor a költségvetés általános vitájában volt szerencsém felszólalni, mint a nemzet nagy problémáinak egyikét jelöltem meg a nemzeti nevelés kérdését és azt az állítást kockáztattam meg, hogy nemzeti nevelésünk úgy, ahogy ma van, tulajdonképpen csődbe jutott s ezen az egész nevelési rendszeren gyökeresen, alaposan és sürgősen változtatni kell. Mai felszólalásom tárgyául ezt a témát választottam, ezzel a tárggyal kívánok kissé részletesebben foglalkozni. Felszólalásom során elkerülhetetlen lesz az, hogy megismételjek oly dolgokat, 44