Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-214
308 Az országgyűlés képviselőházának bogy így a középosztály nagyon könnyen egy egészen zárt kaszttá alakul át. Nagy nemzeti erdekek fűződnek pedig ahhoz, hogy a természetes felfrissülés az alsóbb néposztályok feltörekvő kiváló egyedei útján minél erőteljesebben érvényesüljön., Számtalan példát lehetne felhozni a történelemből arra, hogy ebből a nemzetnek mindenkor csak haszna volt. A rendelkezésre álló, kedvezményt nyújtó alapok kicsiny volta pedig az arra igazán rászorult, igazán kiváló eredményt felmutató diákokat is kizárja a kedvezmény elnyerésének lehetőségétől. A jó eredményt felmutató és szegényegyetemi hallgatóknak országos átlagban körülbelül 20%-a nem részesülhet semmiféle kedvezményben. A kultusztárca adatai mutatják, hogy az egyetemekre és tanárképzőkre fordított összeg 16,709.900 pengőt tesz ki, ezzel szemben az öszszes magyarországi egyetemekről és főiskolákról tandíj címén .befolyt összeg 757.320 pengő. A tandíjak tehát olyan elenyésző kis százalékban fedik az egyetemekre és tanárképzőkre fordított kiadásokat, ami nem teszi indokolttá, hogy a költségek 4*5%-át fedező, de az egyénekre nézve katasztrofálisan magas tandíjakat ezen a címen továbbra is fenntartsuk., Ellenvetésképpen szokták felhozni, hogy a külföldi egyetemekhez viszonyítva ezeknek nagyságát normálisnak kell elfogadni. Sajnos ezonban, ezt az álláspontot helytállónak semmiesetre sem lehet minősíteni. Tessék összehasonlítani az általános külföldi kereseteket, akkor mindjárt látjuk, milyen kirívóan magasak a tandíjak. Szükséges, hogy a költségvetésben az alig 200.000 pengőt kitevő diáksegélyezési alapokat, amelyek nagy százalékban foglalják magukban a személyi fizetéseket, dologi kiadásokat, továbbra is megfelelő mértékben felemeljük, aminthogy a múltban is történtek ez irányú lépések, hogy a segítésre szoruló szegény diákok nemcsak tandíj-, hanem megfelelő vizsgadíjkedvezménybén is részesülhessenek. Példának említek egy lehetetlen anomáliát, amely az egyetemi életben ma is fennáll. Nemcsak a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán, hanem általában a többi karokon is, amíg egy egyetemi hallgató az abszolutóriumot megszerzi és a® abszolutóriumtól eljut egészen diplomájáig, jobban mondva a doktorrá avatásig, külön 500 pengőt kell ezen idő alatt befizetnie. Ezt a legszegényebb és a legkiválóbb tanulmányt felmutató diáknak is be kell fizetnie, s miután ez alól nincs kivétel, feltétlenül ikáros és llejgfölképpen antiszociális. Kérem a kutuszminiszter urat, hogy miután a kormány az intézményes megoldási utakat választotta, ezt a régi, kizárólag az értelmiségi munkanélküliség megszüntetését célzó, megoldást nem jelentő rendelkezést ejtse el és a mai kereseti viszonyokhoz megfelelően csökkentse a tandíjakat és a vizsgadíjakat, és a kedvezményt nyújtó alapokat is legalább olyan mértékben emelje fel, hogy ahhoz minden reászoruló szegény, jól tanuló diák hozzájuthasson. Feltétlenül kiküszöbölendő az az eljárás, amely az egyes egyetemeken van a numerus clausus fenntartásával kapcsolatban. A numerus clausust a magyarság önvédelmi harca hívta életre a zsidósággal szemben. Bevezetése előtt az egyetemek egyes fakultásain 50—70% volt a zsidó hallgatók száma. Ennek eredménye az lett, hogy az intellektuális foglalkozási ágakat a zsidóság jóval számarányán túlmenően árasztotta el. Szomorúan kell azonban látnunk, 214- ülése 1937 május 18-án, kedden. hogy a háború utáni keresztény fiatalság kiharcolt nagy vívmányát, a numerus clausust egyes egyetemeken nem tartják be, sőt kijátsszák. (Gr. Festetics Domonkos: Például a pécsin!) Ma már az a helyzet, hogy az 5-1%-nyi zsidóság az egyetemeken 8—10%-ban foglal helyet. Egyes kirívó esetkben, például a pécsi egyetem orvosi karán 23%, a budapesti közgazdasági egyetem kereskedelmi szakán pedig 17% a zsidók száma. (Rajniss Ferenc: Alkotmánysérelem! — Egy hang a középen: Törvénysértés, — Zaj.) A zsidókérdés Magyarországon nemcsak szociális kérdés, mert nemcsak az szüntetendő meg, hogy az 5-1%-nyi zsidóság Magyarországon a nemzeti jövedelem 25%-át birtokolja, hanem az ' is, hogy egészségtelenül, számarányukon jóval túlmenőleg el ne árasszanak olyan foglalkozási ágakat, amelyeken keresztül a magyar szellemiséget irodalomban, művészetben, sajtóban és más téren károsan befolyásolva azt a hiedelmet keltik Magyarországról, hogy a hazánkban élő 8-5 millió magyarnak * nincs más fájó kérdése, mint például a zsidókérdés megoldását követelő szélsőségek kiirtása. A numerus clausus háború előtti időkben való hiánya eredményezte azt, hogy ma már azokat, akik a zsidókérdés igazi és igazságos megoldását követelik, kiirtandó szélsőségeseknek igyekeznek a keresztény közvélemény előtt beállítani, A keresztény magyar közvélemény pedig saját hazájában vívott önvédelmi harcáról nem fog lemondani, sőt az előbb említettek alapján szükségesnek tartom, hogy a numerus clausust az összes karokon szigorúan tartsák be, (Helyeslés a középen.) vezessék be fakulta: sónként, szakonkint (Dinnyés Lajos: A Nep.-ben is!) és terjesztessék ki a numerus clausus a nosztrifikálásra, az egyetemi, illetőleg klinikai, kórházi alkalmazotti állások betöltésére, különös figyelemmel a magántanári képesítettek számára is. Ott, ahol a százalékot túllépték, mindaddig ne lehessen zsidókat felvenni, amíg az előbb említett részletezés szerint a számarányuk megfelelően le nem csökken. (Dinnyés Lajos: Akkor kegyelmes úr se lehessen zsidó!) Azt is be lehetne hozni. Ezt az állapotot a pécsi egyetem tanári kara, élén Dambrovszky rektorral, már dicséretes módon magáévá is tette. (Mozgás.) Szólni kívánok néhány szót az egyetemi oktatás reformjáról. A közelmúltban lezajlott felsőoktatási kongresszuson sokat vitatkoztak az egyetem céljáról és feladatairól. Őszintén meg kell mondanom, hogy szerény nézetem szerint az egyetem nem lehet csak a magasabb tudományok fellegvára. A kvalifikációs törvény az intellektuális foglalkozások gyakorlását egyetemi végzettséghez köti, tehát az egyetemről kikerült végzett hallgatók nagy zöme tudományos kutatásnak nem szentelheti az életét, mint ahogyan nem is szenteli, hanem ezekből lesznek a falu orvosai, a falu mérnökei, a falu ügyvédei, akik viszont csak egyetemi végzettség után űzhetik foglalkozásukat. Ez a nagy tömeg pedig kint a faluban, a városban a nép széles rétegeinek szellemi vezetésére és szellemi irányítására hivatott. Ebből következik, hogy ezek nem lehetnek csak a saját szakproblémájukba elzárkózott tudósok és bürokraták, hanem ismerniük kell ezeken kívül elsősorban a nagy nemzeti kérdéseket is, (Rajniss Ferenc: Igaza van!) a magyar népmilliók ezernyi gondját és baját, hogy azokon saját magasabb tudásukkal segíteni tudjanak. Ezért szükséges, hogy az egyetemeken és a főiskolákon is fakul-