Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-214

304 Az országgyűlés képviselőházának iskolaszanatórium Szent-Gotthárdon és nem sokkal később a Svábhegyen a második. Az iskola célja tulajdonképpen az, hegy a rosszul fejlődött, csenevész, ahogyan mondják pre­tuberkulotákus gyermekeket tanítson, oktasson hat^ éves ^ kortól esetleg egészen 18 éves korig és érettségit adjon a kezükbe. Nem mondom, hogy egy gyermeket vezet­nek végig ennyi idő alatt, de váltogatva, évente körülbelül 400—450 gyermek részesülhet ennek az iskolatípusnak áldásaiban. Ez azonban sze­rény véleményem szerint nem oldja meg a gyermektuberkulózis kérdését, bár kétségtele­nül igen jelentős lépést jelent a megoldás felé. Tulajdonkeppen még egy hiánya van ennek az iskolatípusnak, amin segíteni kellene, t. i. lehe­tőséget kellene adni arra, hogy a súlyosabb tu­berkulózisban szenvedő és tulajdonképpen már fertőző állapotban lévő gyermekek iskolázta­tási típusa megteremtessék (Tasnádi Nagy And­rás államtitkár: Igen! Ezt kívánjuk! — vitéz Bánsághy György: Ahol izolálva vannak!), ahol izolálva helyezhetjük el a gyermekeket, egy kü­lön iskolában összegyűjtve őket. (Kéthly Anna: Ez van Újpesten!) Ezt kérem én is az iskola­szanatóriumokkal kapcsolatban, hiszen ismét­lem, a fővárosi egészségügyi intézményekkel a legteljesebb mértékben meg vagyunk elégedve (Mózes Sándor: Azok a legjobbak!) és azt sze­retném, ha országos vonatkozásban is olyan magas színvonalon állna az egészségvédelem, mint ahogy fővárosi vonatkozásban áll. (Mózes Sándor: Természetes!) Itt van előttünk a minta, tessék ezt követni és amennyire lehet, lépésről-lépésre elősegíteni. Ennek az iskolaszanatróium-típusnak a megte­remtése előrevinné ezt az ügyet. Tudom, hogy a kultuszkormány mindig a legnagyobb megér­téssel viseltetett ez iránt az iskolatípus iránt, mindenféleképpen segítette, amennyire csak te­hette. Ezért azt kérem, hogy jóindulatát ne vonja meg ettől az egyesülettől ezután sem, ha­nem a jövőben még kiegészítve a súlyosabb tbc.-s gyermekekről való gondoskodással, fo­kozza a hozzájárulást. Őszintén szólva kerestem a kultuszkormány költségvetésében ezt a rovatot, kerestem, hogy hol van valamilyen rovat, amelyben ezt az egyesületet segélyezi. Nem találtam ilyen f ro­vatot, nincs tehát költségvetésileg biztosítva erre a célra semmi Összeg, De vannak egyéb utak is, költségvetésen kívül is lehet támogatni ezt az egyesületet. Ismételten arra kérem a kultuszminiszter urat, méltóztassék ennek az iskolatípusnak a fejlődését, haladását lehetővé tenni, nemcsak abból a szempontból, hogy a mai típus fejlesztessék, hanem hogy megoldják azt a sokkal súlyosabb problémát is, hogy ne kelljen nyilt tuberkulózisban szenvedőket ugyanabban az iskolában elhelyezni, mint a többieket. Ezzel kapcsolatban arra kérem még a kul­tuszminiszter urat, hogy méltóztassék támo­gatni a népkönyvtárakat, amelyeknek az áldá­sos hatásáról magam is személyesen győződtem meg. A földmívelésügyi minisztérium ad könyvtárakat, a kultuszminisztérium is ad könyvtárakat. Méltóztassék ezt a könyvtár­akciót meglehetősen intenzívvé tenni, (Helyes­lés a jobboldalon.) mert az a felnőttek kultú­ráját szolgálja és segíti elő. A mi népünk any­nyira szeret, olvasni és téli időben meglehető­sen rá is ér, de nehéz egy-egy vidék számára kieszközölni, hogy könyvtárat kapjon, mert kevés rá a fedezet. Nagyon kérem a miniszter 2U. ülése 1937 május 18-án, kedden. urat, hogy méltóztassék ebben az irányban megtenni azt, amit lehet. A kultusztárca költségvetéséről ez alka­lommal nem kívánok egyebet elmondani; a leg­teljesebb bizalommal viseltetem a miniszter úr és az ő magas munkatársai iránt s ezért a költségvetést elfogadom. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Elnök: Szólásra következik Mózes Sándor képviselő úr. Mózes Sándor: T. Ház! Teljes mértékben egyetértek azzal, amit előttem szólott t. kép­viselőtársam a költségvetés egészségügyi szem­pontból való bírálása során elmondott. Ezzel kapcsolatban még csak azt akarom szóvátenni, hogy nemcsak a középiskolákban volna szük­ség arra, hogy egészségügyi előadásokat tart­sanak a tanítványoknak, hanem a falvakon, az elemi iskolák tantervébe is be kellene osztani legalább egy-egy óra egészségügyi előadást, hogy az ott tanulókat legalább a felsőbb osz­tályokban megismertessék a legszükségesebb egészségügyi követelményekkel. Elszomorító, hogy ha végigmegyünk Magyarország közsé­gein, azt kell tapasztalnunk, hogy a mezőgaz­dasági, a falusi lakosság nincs tisztában a leg­elemibb egészségügyi követelményekkel. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Teljes mértékben el­zárkózik a friss levegőtől, télen, hogy a friss levegő be ne menjen a házába, homokzsákkal rakja körül az ablakát, nem szellőzteti az ágy­neműjét, úgyhogy ha a falvak lakosságát fel­keressük, a legnagyobb szomorúsággal keli azt tapasztalnunk, hogy dohos a lakás levegője, dohos az ágynemű és természetesen ennek kö­vetkeztében megromlik az egész falusi lakosság egészsége is. Én tehát a legteljesebb mértékben csatla­kozom előttem szólott képviselőársamnak azon fejegetéseihez, amelyekben a népegészségügyi ismeretek minél szélesebb körben való terjesz­tését követelte, és ezzel kapcsolatban különösen arra hívom fel a kormány figyelmét, hogy a fiatal orvosoknak nagy része azért nem akar és nem tud a falvakban elhelyezkedni, mert nem kapja meg a létminimumhoz szükséges összeget sem és mert a legtöbb községben, amely pedig egész könnyen eltarthatna egy orvost, nincsen rendszeresítve községi orvosi állás. Feltétlenül gondoskodni kellene tehát a népegészségügy megjavítása érdekében arról, hogy minden háromezer-négyezer lakosú köz­ségben orvosi állást rendszeresítsenek. Teljesen egyetértek előttem szólott képvi­selőtársammal abban is, amit a népkönyvtárak­kal kapcsolatban elmondott, mert tisztában vagyok azzal, hogy szakismereteket csakis ilyen népkönyvtárak felállítása révén terjeszt­hetünk el az ország népességének körében. T. Ház! Most áttérek beszédem tulajdon­képpeni tárgyára: a mezőgazdasági szakok­tatás szempontjából kívánom bírálat tárgyává tenni a kultusztárca költségvetését. Minden állam jóléte mezőgazdasági állapotának hely­zetétől függ. Ennek az igazságnak fontossá­gát a nyugati államok, Franciaország, Német­ország, Anglia, már régen felismerték, igye­keztek mezőgazdasági termelésüket minél ma­gasabb fokra emelni. A mezőgazdasági szak­oktatás fejlesztése és általánossá tétele még fontosabb volna a mi országunkban, amely közismerten agrárország. Tudjuk, hogy ha a mezőgazdasági termelésünk valamely eszten­dőben a jó időjárás következtében kedvező, akkor ez megmutatkozik a közgazdasági élet

Next

/
Thumbnails
Contents