Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-214

302 Az országgyűlés képviselőházának él 4. ülése 1937 május 18-án, kedden. szülőkön segítsen. Mintha nem volna módja I arra, hogy a szülőn közvetlenül és ne a gyér- I mek kizsákmányolásán keresztül segítsen, i (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) i Az első akadály tehát a szülők nyomora, a kenyérre való rászorultsága. A második aka- I dály az, hogy a falu általában véve távol van a felsőoktatási intézetektől. Petrovácz képvi- ' selő úr meg akarta állapítani azt a kilométer határt, amelyen belül a gyermek városi iskolába járhat, de nem állapította meg azt, hogymi lesz azokkal, akiknek lakhelye ezeken a kilométerhatárokon túlesik, akik tehát semmiféle közeli iskolát nem kaphatnak, ha felsőbb iskolába akarnak menni. De még azok is ne- : hezen érik el a távolság miatt ezeket az intézeteket, akik ösztöndíjakat, ingyenhelyeket, állami kedvezményeket kaphatnak. A kubikosnak, a, napszámosnak, a mezőgazdasági cselédnek a gyermeke azonban semmiképpen nem juthat oda, még ha bármiféleképpen is igyekszik legyőzni ezeket a nehézségeket. A harmadik ok pedig az, hogy sajnálatosan a szegénységnek rossz gyermekszobája van, tudniillik, készülni a leckére rosszul fűtött, rosszul világított lakásban és üres gyomorral olyan akadály, amelyet legyőzni nagyon kevés szegény gyermek képes. S most ezeken az akadályokon túl van egy letagadott, de egyre erőteljesebben érvényesülő akadály: az a visszaszorító tendencia, amely a kasztképzést jelentig amely a felsőoktatást osztályiskolává alakítja. (Ügy van! úgy van! a szélsőbaloldalon.) Lehet, hogy megint visszautasításban részesülök a miniszter úr részéről, de ez magán a tényen nem fog változtatni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) En azt mondom, hogy ömmagában nem 'kárhoztatható az a törekvés, hogy a vezető állásokra és a tudományos pályákra képesítő iskolák ne legyenek túlzsúfolva. De amíg egy olyan közszellem uralkodik, amely az úriemberséget és ami együtt jár ezzel, a kiváltságokat és a diplomát azonosítja, amíg ez a köszellem az alacsonyabb iskolákat végzettekbe egy keserves kisebbrendű érzést ültet, amíg a diploma az a bűvös jelszó marad, amelyre megnyílnak a biztonságos exisztenciák kapui, addig a kiválasztásnak mai módszerei és eszközei csak azt jelentik, hogy a felsőoktatási intézetek egy merev válaszfalat építenek a társadalom testében (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.), amivel még erősebben kihangsúlyozzák azt, hogy ez a társadalom osztályokra, van'tagolva, amely osztályból pedig ilyenformán — én a költőt idézem -mint a malomnak barma, nem törhet ki senki. Mi nem sokalljuk a felsőoktatás költségeit, annál kevésbbé, mert tudjuk, hogy amit erre nem költenek el, azt elköltik kevésbbé értelmes célokra, de a, nagy tömegek adójából kikerülő fenntartási költségek tekintetében igenis követeléseink vannak. Először az, hogy jussanak a nagy tömegekből kikerülők is a felsőoktatási intézetekbe és egyetlen feltétel a tehetség legyen, (Ügy man! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ennek; útját azután minden eszközzel tessék simára verni. A másik feltétel pedig az* hogy legyenek hálásak a bejutottak azért hogy akiktől a pénz ered, azok ezt a pénzt erre a célra áldozzák. Az angol király rádiószózata ad példát erre nekünk. A leghatalmasabb birodalom feje meghajolt a nép előtt és megköszönte a népnek a koronáját. Én tudom azt, hogy nálunk is vannak, akik busásan visszafizetik ezeket a költségeket, akik megrendült lélekkel és felzaklatott lelkiismerettel fordulnak a falu és város proletárjainak élete felé.,Bízunk abban is, hogy ezek, akik elindultak, a márciusi front ifjúsága, nemcsak a helyes diagnózist fogják megállapítani, hanem ezt követni fogja náluk a gyógyító akarat is, osztályostársaik makacssága és rövidlátása ellenére is. Legyenek tehát orvosai egy beteg országnak, egy beteg közszellemnek. Mi nagyon jól tudjuk és nagyon jól megértjük, hogy ez mit jelent: felismerni az osztálykiváltságok létezését és lemondani ezekről; felismerni azt, hogy ez az egyedüli menekülés. Tudják azok. akik felismerik a magyar élet problémáit, hogy ez az önzetlenség egyúttal a legbölcsebb és legértelmesebb önzés is (ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.), mert hiszen csak egészséges ország egészséges népe tud kenyeret adni a szellem emberének, erős nép, nagy feladatokra képes, vezető szerepre méltó értelmiség tudja együttesen fenntartani és kiépíteni az országot. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Egy ilyen vezető rétegnek azután nem gyűlölt kényszerből nyújt többet a nép, hanem a közösségnek több hasznot jelentő tudás iránti tiszteletből, A demokráciának ezt a levegőjét azonban sem a költségvetés, sem a közoktatásunk szelleme nem munkálja. Mi megálltunk Európa szélén és drukkolunk a fasizmus és a demokrácia birkózásánál és sajnálatosan egész hivatalos politikánk a fascizmusnak győzelméért drukkol, erre teszi fel az ország minden értékét. (Farkas István: Elég baj az!) Én azt mondom^ hogy ennek ellenére sem félek a jövendőtől, mert hiszen az embernek kenyere, szabadsága,^ igazsága kibírja még azt az esetleges vereséget is, amelyet átmenetileg szenved. Időtálló ez a dolog,, csak az szomorít el mélységesen, hogy azok, akik a maguk szűk védelméért és megmentéséért ellenállnak mindennek, ami az igazi haza, a valódi nemzet javát jelenti, annyi szívóssággal tudják az idő szekerét visszafordítani, illetőleg annak előregördülését megakadályozni. Mi sajnálatosan lemaradtunk Európában. Régen volt rá indokolásunk, súlyos, keserves indokolásunk, amikor verekedtünk törökkel,, tatárral, kereszteshadak átvonulásával, (Egy hang jobbfelőU Némettel!) később az abszolút uralkodók elleni védekezéssel volt indokunk bőven az elmaradás magyarázatára, de most nincs semmiféle indokunk. (Krüger Aladár: Vesztett háború után vagyunk!) Most nem tudjuk megmagyarázni, mi az. amiért az időt és a lehetőségeket prédára bocsátjuk. Mivel azt látom, hogy ezt a költségvetés csak az elmaradás tényeit sorakoztatja fel, a. magyarázattal pedig adós marad a ^ mi számunkra, ezt a költségvetést pártom és a magam nevében el nem fogadhatom. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Tóth Pál képviselő urat illeti a szó. Tóth Pál: Mélyen t. Képviselőház! . Előttem szólott t. képviselőtársam beszédének utolsó részében az egészséggel hozta kapcsolatba a kultusztárca költségvetését, amikor is az egészséget magát mindenekfelett állónak deklarálta. Engedjék meg,, hogy én szintén ebből a szemszögből nézzem a m. kir. kormány kultusztárcájának költségvetését, az egészség szempontjából tegyek pár megjegyzést f és pedig a felsőbb oktatással kapcsolatban, épp-