Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-214

296 Az országgyűlés képviselőházának 214. ülése 1937 május 18-án, kedden. a legméltóbban a Nemzeti Színház centenáriumát. Elnök: Szólásra következik Törs Tibor képviselő úr. Törs Tibor: T. Ház! Petrovácz képviselőtársam nem fogja tőlem rossznéven venni, ha az általa felállított jó példát én is követem és az ő beszéde helyett a saját beszédemre térek az idő rövidségére való tekintettel. T. Ház! Amikor az előttünk fekvő kultusztárca-költségvetéshez hozzászólni kívánok, elöljáróban annak a meggyőződésemnek kell kifejezést adnom, hogy helytelen úton járnék, ha a bírálat gyakorlásánál csupán a jelen költségvetést venném alapul, bár nem lehet vitás, hogy ez a költségvetés egymagában is kiáilja a próbát. Mégis, azt hiszem, nem szabad figyelmen- kívül hagynunk azt a körülményt, hogy ez a költségvetés az igen t. kultuszminiszter úrnak ötödik költségvetése, amellyel a t. Ház elé jön, tehát bátran jubiláris költségvetésnek tekinthetjük, de mindenesetre működésének egy fontos határköveként kell kezelnünk, így tehát indokoltnak vélem, ha a konkrét költségvetés helyett az egész öt esztendőt, ezt a kultúrpolitikai lusztrumot veszszük és inkább áttekintő és összefoglaló formában foglalkozunk a magyar kulturális kérdésekkel. T. Ház! Mindenekeőtt idéznem kell at. kultuszminiszter úrnak 1933-as első költségvetési beszédét, amelyben ő, az akkori igen nehéz állampénzügyi helyzetben, leszögezte azt az alapelvét és fő programmpontját, hogy minden nehézség ellenére is nem vállalkozik kulturális struktúránk lebontására, hanem annak átépítésére. Indokolta ezt azzal, hogy ha majd eljön az idő, amikor újra lesz anyagi lehetőség beruházásokra, fejlesztésre, akkor ne egy páni félelem, egy krajcáros gondoiktól való reszketésben teljesen szétrombolt oktatásügyi, illetve kulturális szervezetet kelljen elölről kezdve újból felépíteni, hanem előrelátással, okos gazdálkodással átmentett, módosított, egyszerűsített, de lényegében meglevő kulturális szervezetet lehessen ismét a gyors fejlődés útjára vezetni. Ennek az okoskodásnak érvényesítése az állambudget évről-évre való összeállításánál a kultuszminiszter úrnak bizony nem csekély feladatot jelentett, mert hiszen a pénzügyminiszter úr minden jószándéka és készsége ellenére a ráháramló kényszerű kötelességek folytán kétségtelenül takarékoskodni volt kénytelen nemcsak kulturális vonatkozásban, de az állampénzügyek minden vonalán. A kultuszminiszter úr elgondolásának helyességét azonban mi sem bizonyítja jobban, mint a mai helyzet, amikor öt év küzdelmes költségvetési munkálatait áttekintve elégedetten állapíthatjuk meg, hogy minden trianoni nyomorúságunk, gazdasági elesettségünk és korábbi elhagyatottságunk ellenére is töretlenül meg tudtuk őrizni sajátos magyar nemzeti és keresztény kultúránkat, sőt nemcsak hogy megőriztük a magunk számára, de egyre jobban ismertté tettük a nagyvilág előtt is, ami az adott körülmények között nem lekicsinylendő teljesítmény. T. Ház! Kultúrpolitikánk mai vonalvezetésében tehát as a szellem érvényesült, amely szerint még a legsúlyosabb helyzetben sem szabad visszariadnunk a szükséges áldozatoktól, annál kevésbbé, mert hiszen nem lehet érdekellenét a gazdasági és kulturális érdekek közt, a népművelés és a magasabb kultúra érdekei között és végül nem lehet érdekellentét a népnevelés és a tudomány érdekei közt sem. lermeszetes is ez, mert a szellemi és anyagi kultúra egyenlő tényezői a nemzeti életnek, ennek megfelelően tehát a t. kultuszminiszter ur amikor nem vállalkozott a leépítésre, egyúttal megkezdte a. racionális átépítést, az észszerű és viszonyainknak megfelelő kuíturhalozatnak és kulturális intézménysorozataak biztosítását. Érdekes volna, ma felsorakoztatni azokat a statisztikai adatokat, amelyeket akkoriban {»áj-ban a kultuszminiszter úr imént idézett költségvetési beszédében a t. Ház elé tárt és amelyek szerint a tárca költségvetésének akkori csökkentése 6 millió pengőt tett ki és az utolsó békebeli költségvetéssel szemben a régen milliókkal és százezrekkel dotált kultúrintézményeink a súlyos anyagi helyzet folytán 10—20.000 pengős támogatásban részesültek.^ Ebből a redukált költségvetés bői épült ki évről-évre komoly munkával az előttünk fekvő mai költségvetés, amely a tavalyival szemben újabb emelkedést, közel 3 millió, pontosabban 2'7 millió pengő emelkedést mutat. Nem tudom elképzelni, hogy akadjon «bárki is a törvényhozásban, aki ezt az emelést ne venné Örömmel, sőt talán meg is toldaná, ha lehetne, hogy fizikai fegyvereink korlátozottsága mellett legalább szellemi fegyverzetünket tudjuk még jobban tökéletesíteni. Ám ez a 3 millió pengős plusz is valami, különösen, ha azt vesszük, hogy racionális in-: tézkedésekkel és a tényleges kulturális szükséglet megállapításával a költségvetési összeg még sokkal gyümölcsözőbben használtatik fel, mint a kultusztárcának múltbeli magas dotációja. Nézzük már most, hogy melyek .azok a magasabb szempontok, amelyekhez a költségvetés által megbízott eszközök felhasználásával a magyar kultúrpolitika igazodik? Mindenkinek el kell ismernie, hogy a t.. kultuszminiszter úr tárcavállalásának első percétől kezdve a tudós történész és a gyakolati politikus tisztánlátásával küzd a materializmus térhódításával szemben, amelynél egyedül az anyagi érdek a fontos és mindenkinél csak, a materiális indítóokokat feltételezi. Ez a materializmus szüli a kicsinyes áskálódó politikát, a személyi , gyűlölködést, a közéletet megfertőző és az egészséges közszellem kialakulását lehetetlenné tevő alantas indulatokat. Ez ellen a materializmus ellen az egyetlen fegyver egy nép életében a nemzeti érzés fejlesztése, az összefogásra, az önzetlenségre törekvő nemzetnevelés. (Élénk helyeslés.) Ezt a törekvést látom én a t. kultuszminiszter úr kultúrpolitikájában, ahban a történelmi nagy elgondolásban, hogy a céltudatos nemzetnevelés nélkülözése vezetett a magyar történelem során ahhoz a sok keserű tapasztaláshoz, amit a nemzeti összetartó érzés hiányában annyiszor és oly véres áldozatokkal fizettünk meg. A kultuszkormány valóban jó úton f Dar, amikor kultúrpolitikáját ennek az örökké fenyegető .veszedelemnek kiküszöbölésére csatasorba álltíja és pártatlanul igazságos politikát folytatva a felekezetekkel, az egyházakkal. a társadalmi rétegekkel szemben, a nemzeti összetevődésen munkálkodik. Ezt a célját a nemzeti művelődés egységes alapelveinek lefektetésével kívánja elérni és erre irányul az a, törvény is, amely a közoktatásügyi igazgatás átszervezéséről szól, az 1935 :VI. te. Ez a tör-