Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-214

292 Az országgyűlés képviselőházának %U. ülése 1937 május 18-án, kedden. semmit, az értelmiség- föld nélkül szintén nem. JJie'kunk, akik ezt a felfogást képviseljük, minaent el kell követnünk, hogy az egész aprárpoUtika, az egész telepítési ügy e nagy szociálpolitikai kerdes, az értelmiségi kérdés megoldásának szolgálatába állíttassék. Minthogy meg vagyok győződve arról, hogy az igen t. kultuszminiszter úr így fogja fel a Kultúrpolitikát, mert ezt mutatják összes eddigi intézkedései, arra kérem, folytassa tovább a megkezdett munkát, a tőle megszokott eréllyel es merészen. Oldja meg továbbra is ezeket a kérdéseket mert a legnagyobb szolgálatot teszi, amikor a helyes kultúrpolitikával megoldja a magyar szociálpolitika legégetőbb kérdéseit. r Bizalommal viseltetvén a kultuszminiszter H,,

ir

,

an

,í> a tárca költségvetését elfogadom. (Elénk éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Petrovácz Gyula képviselő úr. Petrovácz Gyula: Mélyen t. Képviselőház! A rövidre szabott időre való tekintettel, felmentve érzem magam az alól, hogy előttem szólott képviselőtársam kiváló szaktudással párosult beszédéhez néhány reflexiót fűzzek. Kénytelen vagyok saját mondanivalóimra térni rá és ezek között elsősorban néhány vallásügyi megjegyzést vagyok bátor a miniszter úr figyelmébe ajánlani. Az egyik megjegyzésem az, hogy a Vallásügy ápolása a nemzetvédelem egyik elsőrendű tényezője. Ebben az értelemben a vallásügynek minden támadási felületét lehetőleg védő felülettel kell ellátnunk, így kell a támadást kiparíroznunk és nem szabad semmilyen jelenséget, ha még oly jelentéktelen is, figyelmen kívül hagynunk akkor, amikor a vallás elleni támadások meglehetősen intenzívek Európában. (Ügy van! Ügy van!) En nem hagyom figyelmen kívül azt az új pogányságot sem, (Farkasfalvi Farkas Géza: Bizony nem ) amely itt Magyarországon is kezdi felütni fejét és bármilyen jelentéktelen és bármilyen értelmetlen is ez a mozgalom,^ (Farkasfalvi Farkas Géza: Az már igaz!) mégis felhívom a miniszter úr figyelmét arra a legutóbbi Rákóczi ünnepre, amelyet az Arany-hegyen levő Koppányoromnál tartottak és amelyen táltosok és főtáltosok szerepeltek a turáni egyistenhívők szertartásai folyamán. Ezeknek a szertartásoknak végén a fŐtáltos áldás közben azt jelentette ki, reméli, hogy a jövő évben már a Kelen-hegyen ünnepelhetnek., Szt. Gellért szobrát a múzeumba tehetik, helyébe pedig Votán szobrát állíthatják fel. (Mozgás.) Ha ilyem (badarságok vannak, — bármilyen nevetségesek és jelentéktelenek is — mégsem szabad ezeket figyelmen kívül hagynunk. (Ügy van! Ügy Yúan! balfelől.) En azt mondom^ hogy, ha mi Szent István halálának 900 éves évfordulóját akarjuk ünnepelni, akkor ünnepeljük ezt azzal, hogy amint Ő kiirtotta a pogányságot Magyarországon, úgy most ennek az évfordulónak alkalmával irtsuk ki mi ezt a nevetséges új pogányságot is ennek az országnak területén. (Müller Antal: Már csirájában!) T. Ház! Azokkal a templomrombolásokkal ellentétben, amelyekről külföldről annyit hallunk, nálunk egy meglehetősen intenzív templomépítési mozgalom származott. Ez az ellenmozgalom és ez az ellenáramlat főként ott jelentkezik, ahol a legszegényebb emberek laknak. Katolikus és protestáns részen egyaránt nagy templomépítési mozgalmak vannak, amelyekhez természetesen hiányzik az anyagi erő. En'tudom azt, hogy a katolikus templomépíítéseket a vallásalap támogatja és tudom azt is, hogy éppen a vallásalap és a közalapítványok mint a legbőkezűbb kegyurak ismeretesek ma Magyarországon — a vallás alapnak kifogástalan plébániái, kifogástalan templomai és minden egyes helyen a legjobban karban tartott épületei vannak —- azonban nem a közalapítványnak a kötelessége, hogy olyan egyházi épületeket is támogasson, amelyek nem tartoznak a ikegyurasága alá. Jó lenne tehát, ha a vallásügyi tárca keretén belül lehetne a költségvetésbe egy olyan összeget felvenni, amely alkalmas lenne arra, hogy éhből ezeket a katolikus és protestáns templomépítési, mozgalmakat egyaránt támogassuk. (Helyeslés.) Én azt hiszem, hogy ha az az Összeg, amelyet most méltóztatott felvenni az eucharisztikus kongresszus támogatása céljaira, bent maradna folytatólag a költségvetésben, ha a pénzügyminiszter úrtól ki lőhetne verekedni azt, hogy ezt a 200.000 pengős összeget benthagyja a költségvetésben a jövő esztendőkre is, akkor ebből az összegből, mint ilyen templomépítő mozgalmakat támogató alapból évrőlévre jelentékenyen haladhatna még előbbre a templomépítési mozgalom. Mélyen t. Ház! A közoktatásügy terén mindenben csatlakozom előttem felszólalt t. képviselőtársaimnak ahhoz a gondolatmenetéhez, hogy a közoktatásban túlsók az elméleti és tülke vés a gyakorlati irány. Ha Bethlen István gróf helyesen állapíthatta meg innét, hogy a keresztény magyar ifjúságnak az elindulásakor egy nagy hendikep-pel kell megküzdenie, amely hendikepben a gazdasági pályákhoz való nagy érzéktelenség, a gazdasági összeköttetések hiánya és a kölcsönös gazdasági támogaj tásnak a hiánya teszi számára lehetetlenné azt, hogy a pályáján elinduljon, én Bethlen István gróf szavain túl még hozzáteszem ehhez azt, hogy ez a hendikep nemcsak a startnál van meg, (Müller Antal: Hanem az egész életen át!) hanem megmarad az egész pályafutáson végig, s akkor hozzátehetem ehhez még azt is, hogy ebben a hendikepben a hibás a mi iskolapolitikánknak a szerkezete is, mert a mi iskolapolitikánk nem gondoskodik^arról, hogy a gyakorlati pályákra való terelést kiváltsa és a gyakorlati pályákon való elhelyezkedést lehetővé tegye. Mi annakidején nagyon sokat küzdöttünk^ a túlzott egyetemi politika ellen, s annakidején ki is fejeztük azt az aggodalmat, amelyet a miniszter úr most már a gyakorlatból tud, hogy az egyetemi pályán való végzés igényeket támaszt, hiába jelentik ki kultuszminiszteri ajkak, — amint annakidején Klebelsberg gróf is kijelentette itt, — hogy az egyetemi végzettség még nem jelenthet elhelyezkedési kötelezettséget. De kérdem, mit csináljon az, aki az egyetemet elvégzik Aki egyetemet végez, az nem tisztán csak egyetemi tudást, nem tisztán csak elméleti tudást akar magának szerezni, mert abból nem tud megélni, hanem valami gyakorlati pályán kíván elhelyezkedni. En az egyetemi oktatásban is a túlzott elméleti kiképzést vagyok kénytelen megállapítani és azt állítom, hogy felsőoktatásunk nincs eléggé tekintettel a gyakorlati követelményekre. (Ügy van! Ügy van! a balközéven.) Vezető keresztény rétegeink szinte értetlenül állnak a közgazdasági élet legtöbb problémájával szemben; nem ismerik a magángazda-