Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-214

Az országgyűlés képviselőházának 214. ülése 1937 május 18-án, kedden. 293 sagot, nem ismerik a nagy vállalatoknak, a nagy gyáraknak ipari és kereskedelmi életét, nem, ismerik az export-importkereskedelemnek a bonyodalmait és legfontosabb problémáit. A mi főiskolai hallgatóink eddigelé alig vontak magángazdasági problémákat az ő érdeklődési körükbe. A főiskolai ifjúság nem gazdasági, hanem tisztviselői pályák felé törekszik, amint azt Illés József t. képviselőtársam az imént megállapította, (Fábián Béla: Sajnos, így van!), holott a magángazdaság fejlődése még nagyon sok fiatalembernek adna alkalmat al­kotó, produktív munkára. A négy egyetem jogászsága, a tisztviselők­nek, az ügyvédeknek, a bíráknak jövendő gár­dája elvégzi a jogi tanulmányát anélkül, hogy a magángazdaságok életét, feladatkörét, a tőke és a munka szerepkörét behatóbban megismer­né. Nem ismerik alaposan a magángazdaság­ben lebonyolítandó ügyleteket, a számviteli anyagot, a kalkulációt, nem ismerik annak technikáját, az üzleti életnek, az üzemi életnek a mikéntjét és így sok meg nem értésből szár­mazó későbbi intézkedésnek a csírája van el­vetve azáltal, hogy az ügyvédek, bírák és tiszt­viselők ilyen kérdésekben rendelkezni, bírás­kodni vagy határozni kénytelenek, anélkül, hogy ezeknek a kérdéseknek lényegét alaposan ismernék. T. Ház! Alkotó, teremtő gazdasági érzéket kell belenevelnünk a keresztény ifjúságba és ki kell fejlesztenünk ennek szerveként nemcsak a budapesti, hanem a vidéki egyetemeken és fő­iskolákon is a magángazdasági tanszékek rend­szerét. Széchenyi István óta körülbelül 4—5 generáció nőtt fel anélkül, hogy különösebb fő­iskolai gazdasági képzettségben részesült volna. Pedig a magyar intelligencia fiai a főiskolán keresztül is bevezethetők a gazdasági pályákra. A közgazdasági r fakultás megalapítása kor­szakalkotó esemény volt ennek a hiánynak a pótlására. Én most is megállapíthatom azt, amit a műszaki egyetemről szóló törvényjavas­lat tárgyalása alkalmával megállapítottam, hogy ennek a közgazdasági fakultásnak egy teljes közgazdasági egyetemmé való kifejlesz­tése lett volna a helyes politikai cél, nem pedig annak a Műegyetembe való beolvasztása s így a meglevőnek is az elsorvasztása. Amíg ugyan­is a közgazdasági egyetemi karon a magángaz­daságtan számára két tanszék volt, addig en­nek az átszervezésnek során az egyik magán­gazdasági tanszéket takarékossági szempontból beszüntették, holott ugyanakkor 8 közgazdasági tanszék van ugyanezen az egyetemen, amennyi Európának egyetlen egy egyetemén sincs. (Fábián Béla: Gyakorlati embereket kellene odaküldeni, hogy azok tanítsanak és azok ké­pezzék ki gyakorlati irányban a fiatalságot.) A kultuszminiszter úr, aki az állástalan diplo­mások elhelyezésének kérdésével teljes elisme­résünkre foglalkozik — és legnagyobb elisme­résünk mellett foglalkozik a kérdéssel Illés Jó­zsef t. képviselőtársam is, továbbá azok a kép­viselőtársaim, kik vele együtt egy egész vezér­kart alkotnak e téren, — észrevett© azt, hogy az egyetemi képzettséggel biró fiatalságnak a magángazdaságban való elhelyezése épp ezen a ponton hiúsul meg: a gyakorlati képzettség és felkészültség területén. A Tébe. és a Gyosz. némi kárörömmel állapítja meg, hogy az egye­temek nem adnak gyakorlatilag használható fiatalembereket, hogy az az anyag, amely a közgazdasági életben vár elhelyezésre, a gya­korlati vizsgákon igen silánynak bizonyul. (Hó­man Bálint vallás-és közoktatásügyi miniszter: KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XIII. Ez a megállapítás nem egészen helytálló. — Ügy van! a baloldalon. — Müller Antal: Tendenció­zus ez a megállapítás!) Nem mondom, hogy a Tébe. és a Gyosz. megállapítása minden tekin­tetben helytálló, azonban meggyőződésem, hogy a kereskedelmi élet joggal megkívánja azt, hogy gyakorlati szempontból azonnal használ­ható embereket kapjon ne pedig elméleti tu­dósokat. Épp ezért azt hiszem, helyesebb lenne, ha a miniszter úr a magángazdasági tanszékek számának növelésével, a vidéki egyetemeken pedig gazdasági tanszékek felállításával ipar­kodnék az egyetemi hallgatóságnak a gyakor^ lati pályákra való kiképzését intenzívebbé tenni. Nem, kereskedelmi szaktudósokra van szükség, hanem a kereskedelmi életre gyakor­latiasan nevelt, széles látókörű, sokoldalú gya­korlati tudással felszerelt fiatal emberekre. Ezek a gyakorlati tudással rendelkező egyé­nek nem fognak a. hivatalokba tódulni, hanem feltétlenül a gazdasági életben fognak elhe­lyezkedni, új gazdasági lehetőségeket fognak kitermelni és önálló,, új exisztenciákat fognak alapítani, ami aztán a legtermészetesebb leve­zetése lesz annak a nagy diploma-túlteremlés­nek, amely nálunk ma van. Az a kétmillió pengő, melyet az önállósítás! Alap céljaira méltóztatott a költségvetésben felvenni, nagyon tiszteletreméltó lépés, de én nem tartom az egészi kérdést megoldó intézkedésnek. Szerintem a képzésnek gyakorlati irányba való terelése legalább olyan fontos, mint egy önállósítás! alap teremtése. Természetesen a kétmillió pen­gőnek az, önállóisítási Alapba való felvétele jó arra, hogy az elindítást próbáljuk elősegíteni, de a képzésnek gyakorlati irányba való tere­lése nélkül ez csak felesleges pénzosztás^ lesz különösebb gyakorlati eredmények nélkül. (Fábián Béla: Ez így van!) Én már a közép­iskolákban is eléggé gyengének látom a gya­korlati irány érvényesülését. Azt látom, hogy a középiskolákban express tempójú tanítás folyik, hogy óriási a létszám és éppen emiatt igen, gyengéi az eredmény. Látom azt, hogy az I—II. középiskolai osztályban bukdácsoló ta­nulók még mindig fel tudnak vergődni a VIII. osztályba, még mindig hiányzik tehát az a szelekció, amelynek már meg kellene lennie a középiskola I. osztályába való felvételnek a vizsgájánál, illetva az elemi iskola elvégzésé­nél. Azt hiszem, nagyon helyes lenne a közép­iskolák IV. osztályú bizonyítványának kiadá­sa dolgában olyan rendelkezést tenni, hogy a tanári testület kimondja, melyik tanuló az, akiben a testület nem látja a tudományos pályára törekvést és készséget, ez utóbbit te­hát idejében gyakorlati pályára kell küldeni. Állítom, hogy már a középiskolában két külön­álló tehetség fedezhető fel a tanulóifjúság so­raiban: azi legyük 1 tehetség iaiz, mely tisztán a tudományos pályák felé vonzza a. fiatalembere­ket, — ez az egyik fajtája a tehetségnek, — de van olyan tehetség is, mely a tudományos életben nem tud érvényesülni, viszont a "gya­korlati életben kitűnően beválik. Ebből pedig azi következik, Ihögy ahol a tehetségnek egyik fajtája a tudományos pályák felé vonzza a fiatalságot, ott a tehetségnek ezt a fajtáját a tudományos pályák, vagyis a főiskolák felé kell terelni, ahol pedig a tehetségnek az a faj­tája fedezhető fel, mely a gyakorlati élet irá­nyában nyilvánul meg, ott a fiatalságot a gya­korlati pályák felé kell irányítani. Én az érett­ségi bizonyítványt is kétféle megjegyzéssel 42

Next

/
Thumbnails
Contents