Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-214
290 Az országgyűlés képviselőházának hogy a gazdasági pálya alacsonyabbrendű, az ipar es a kereskedelem nem úri foglalkozás. Ennek a másik oldalán látjuk azt a nagy diplomas túltermelést, amellyel megküzdeni úgyszólván teljesen képtelenek vagyunk. Ott állunk tehát a szellemi proletariátus kifejlődése előtt egy teljesen egyensúlyát vesztett középfokú oktatás rendszerével. Ezt a megállapítást nem azért teszem, hogy ne mondjam meg: hogyan lehet, vagy hogyan kell ebből az útvesztőből kikerülni. (Halljuk! Halljuk!) A megoldást abban látom, hogy a mi középfokú iskoláztatásunkat átállítsuk főként gyakorlatira, iskoláink valóban az életre neveljenek. Azt is meg fogom mondani, hogy a gyakorlati átállítás alatt mit értek. Az igen t. előadó úr kimerítően és lelkiismeretesein foglalkozott a szakiskolákkal. En csak azt kívánnám, hogy olyan szakiskolák legyenek a középfokú oktatásunkban, amilyenek külföldön már régóta vannak. Ne felejtsük el, hogy a gazdasági pályákon bizonyos irányokban folyton fokozódó lehetőségek kínálkoznak és ne felejtsük azt sem, hogy az iparban és a kereskedelemben a lehetőségek jelenleg is megvannak az igazán tehetségeseknek és az arra képességgel bíróknak az érvényesülésére. Külföldön már régen, a háború előtt áttértek 'bizonyos irányban, még az egyenesen humanisztikus irányú német középfokú oktatásban is arra a rendszerre, amely a közép- és felsőfokon gyakorlatias irányú kiképzést kíván nyújtani. Ez az úgynevezett Technische Hochschülek-ban történik, ahol olyan oktatás folyik, amely az iparra, kereskedelemre és a mezőgazdaságra készít elő. Az igen t. kormány nálunk is megtette már a mezőgazdasági oktatás felé ezt a lépést. Ezt én helyesnek tartom és csak bíztatom arra, hogy minél inkább menjen tovább ezen az úton. Amikor a kormány növeli a téli tanfolyamok számát, 90 gazdasági téli tanfolyammal, felveszi a programjába a mezőgazdasági iskolák szaporítását, ez már igen dicséretes kezdeményezés. Ez azonban csak az alsófokú iskolákra vonatkozólag áll. Én azt kívánom, hogy folytassa tovább és építse ki a középfokú mezőgazdasági szakoktatást, úgy, hogy az vonzóerővel birjon, hogy az megkoronáztassak egy teljesen kiépített egyetemi jellegű, vagyis az egyetemmel nem elméletben, de értékben egyenlő legfelsőbb mezőgazdasági oktatással koronázza meg- úgy, hogy ebben az agrárországban legyen egy olyan legfelsőbb mezőgazdasági szakiskola, amely mindazt nyújtsa, amire szükség van, ismételten hangsúlyozom, nemcsak az elméletben, mert ebben az irányban megtörténtek a kezdő lépések, de a gyakorlat terén is. (Helyeslés.) A mi középfokú oktatásunk átállításának bizonyos mértékig ez csak az első része, a másik a szelekció gondolatának végigvezetése. Ennek már a középfokú oktatásban kell kezdődnie. Az igen t. kultuszminiszter úr a közigazgatási továbbképző tanfolyamon tartott beszédében a közigazgatási szelekció kérdéséről igen értékes megállapításokat tett és igen helyesen mutatott rá arra, hogy ez a szelekció minden fokon végigvezetendő s úgy az iskolában, mint a hivatalban is kívánja az erkölcsi szempont hangsúlyozását is. Nemcsak a tudásnak és az ismereteknek megfelelő szelekcióra van szükség, hanem igemis arra is, (hogy a karakter szempontjábóil is arna(valák tudjanak magfelelően érvényesülni. Ezt teljes mértékben maga2H. ülése 1937 május 18-án, kedden. mévá teszem, sőt itt meg kell áll api tanom, hogy' az 1934 : XI. te, amely a középiskolákról szol, az első lépéseket már valóban megtette abban az irányban, amelyet én kívánok, a gyakorlatias irányban, az életre való nevelés irányában. i • ^középiskolák, a gimnáziumok számára -kiadott utasításban ez még erőteljesebben domborodik ki. A kultuszminiszter úr, igen helyezi 1 ; megkezdte már a gimnáziumokban és a többi középiskolákban is ezt a nevelési átállítást, ezt a gyakorlatias irányt. Ezen a téren tovább kell haladni s a szelekció útján lehetővé kell tenni, hogy már akkor, amikor fel lehet ismern- a tehetséget, a tehetségesek egyrésze oda menjen, ahová való, az ipari, kereskedelmi es mezőgazdasági pályára. Még idejében ós ne akkor jöjjön, amikor diplomával a kezében nem tud hivatalt kapni s ne akkor jöjjön a hátamoge azoknak, akik az ipari és kereskedelmi, kevesebb időt igénylő szakszerű kiképzésben részesültek s akik így természetesen előnyben vannak vele szemben. A szelekciót az egyetemi oktatásban is meg kell valósítani; kétségtelenül szükség van erre az egyetemi oktatás minden részében. T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy én, mint jogi professzor, elsősorban a jogi szakoktatás reformjával foglalkozzam pár szóval. (Halljuk! Halljuk!) Csak annyit ismételek a múlt évbeli felszólalásomban mondottakból, hogy a jogi szakoktatás reformja elodázhatatlan!^ Nekünk szükségünk van arra, hogy ezen a téren is, tehát az egyetemi felsőoktatás terén is szigorúbban helyezkedjünk a szelektálás álláspontjára és hogy a jogi oktatást is gyakerlatiasabbá tegyük. Ezt a célt szolgálja úgy az egyetemi előadások hallgatásának kényszere, mint a rendszeres kollokviumok állandó tartása is mint közvetlen érintkezés a tanár és a tanítvány között, s végül a szemináriumok, amelyek a szelekció gondolatát a leghatékonyabban valósítják meg, ahol a tehetségek, nemcsak az elsőrangúak, de azok is, akik jó munkásai lesznek az életnek, felismerhetők és támogathatók továbbra is. Az igen t. kultuszminiszter úr megalkotta már azt a szervet is, amely a felső oktatásügy javításának reformjánál rendelkezésére fog 'állani, a Felsőoktatási Tanácsot, sőt éppen a felsőoktatás reformjára vonatkozóan egy nagy országos kongresszust is tartott. Ennek eredménye az, hogy ez a kongresszus a jogi szakoktatás reformjának kérdésében úgyszólván a legkiválóbb tekintélyek véleményevei odaállt a mellé a javasat mellié, amelyet a mi karunk, a Pázmány Péter Tudomány Egyetem joeri kara. már 1932-ben elkészített a szelekció íra,nyában és abban a reformirányban, amelyet lehet és kell is keresztülvinni. Ennek a tervezetnek a támogatására hivatkozhatom arra, hogy azok a minisztériumok amelyek elsősorban vannak érdekelve, az igazságügyminisztérium és a belügyminisztérium is, a legfelsőbb bíróságok és ügyvédek és az érdekeltek, valamennyi egyetern e mellett állanak, így az^ öszszes egyetemek jogi karainak nevében kérhetem az igen t. kultuszminiszter urat, hogy most már ezt a reformot, a mi 1932-es tervezetünket. amely — azt hiszem :— el fogja tüntetni legnagyobb részben azokat a visszásságokat, amelyeik a »legfelsőbb oktatásban vannak s előbbreviszi a mi jogi képzésünket, — méltóztassék minél gyorsabban megvalósítani. (Antal István: Magyary Zoltán külön véleményen van!)
