Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-213

Az országgyűlés képviselőházának 218. zonyítja, hogy a rendelkezésére álló anyagi eszközöket az egészséges és egységes nemzeti világszemlélet kialakításának nagy célkitűzései mellett a magyar szellemi és testi kultúra színvonalának emelésére óhajtja fordítani, fokozott mertékben gondoskodva a gazdasági irányú iskolákban folyó munka minél eredményesebbé tételéről. Senki előtt sem lehet kétséges, hogy a nemzeti művelődés emelésére, ia kultúra demokratikus iranyu továbbfejlesztésére a nemzet jelene es jövő boldogulása .szempontjából egyaránt szükség van, mert a nemzetek jóléte és hatalma szorosan összefügg azzal az állással, amelyet a kultúrnemzetek társadalmában elfoglalnak. Az is vitán felül áll, hogy a nemzet életét és jövőjét egyedül sem a múlt dicsősege, sem a gondviselés által részére juttatott adományok nem biztosíthatják, hanem ehhez feltétlenül szükséges, hogy a civilizáció előbb reviteiének nagy munkájából is kivegyük részünket, ez pedig csak akkor képzelhető, ha gondoskodunk népünk erkölcsi és anyagi színvonalának emeléséről. Mindebből pedig következik, hogy bár a politikai élet homlokterében a mai viszonyok között nagyon is érthetően és természetesen a gazdasági és szociális kérdések állanak, mégsem szabad a kulturális kérdések fontosságába és a nemzet jövőjére gyakorolt hatásába vetett hitnek megrendülnie. Nem szabad tehát a kulturális igények kielégítésére és a kultúra népies irányú továbbfejlesztésére szükséges anyagi eszközöket megtagadni. Az ilyen kishitű és rövidlátó politika hamarosan és keservesen megbosszulná magát. Széchenyi tanítása a tanult emberfők száma s ;a nemzet boldogsága és jóléte közötti összefüggésről ma még talán aktuálisabb és igazabb, mint bármikor. Ezekből az elgondolásokból kiindulva, megnyugvással állapíthatjuk meg, hogy a kultusztárcának 1937/38. évi, a nyugellátások nélkül előirányzott 92*4 millió pengős kiadása az adott viszonyok között módot és lehetőséget nyújt az ország kulturális igényeinek és szükségleteinek az előbb vázolt szellemben való kielégítésére. Elismerés illeti a kormányt, hogy a kultusztárcának^ az állami költségvetés rangsorában ilyen előkelő helyet biztosított és hogy a kiadásokat az állami szükségletek terén úgy állapította meg, hogy a kultusztárca a tíz tárca között felülről számítva a negyedik helyet foglalja el és csak a belügyi, a honvédelmi és á pénzügyi tárca előzik meg. Összehasonlítva a tárca előirányzatát az előző évi előirányzattal, a kiadásoknál összesen 2'7 millió pengővel, a bevételeknél pedig 190.700 pengővel többet látunk. A kiadásoknak ez az emelkedése az előbb elmondottaknál fogva és azért is mindenképpen indokolt, mert bizonyos elkerülhetetlenül szükségessé vált kulturális igények kielégítése tovább halasztható már nem volt, viszont ezek honorálására a javuló gazdasági helyzet a lehetőséget megadja. A kiadásoknál jelentkező említett többletből a rendes kiadásokra 1,190.000, az átmeneti kiadásokra 504.000 és végül beruházásokra 1,016.000 pengő esik. Meg kell itt jegyeznem, hogy az előző évi költségvetéssel szemben a beruházásoknál jelentkező többlet az állami közigazgatásnál előirányzott beruházási többletnek a túlnyomó részét teszi ki, amely utóbbinak összege 1,467.000 pengő. De véleményem szerint ez nagyon helyes, természetes és ülése 1937 május lU-én, pénteken. 27ë következik abból, hogy a pénzügyminiszter úr által a költségvetés benyújtásával egyidejűleg előterjesztett külön beruházási törvény alapján 46 millió pengő értékben végrehajtani tervezett beruházások főleg gazdasági célokat szolgálnak, azok között a kultusztárcával kapcsolatos beruházás egyáltalán nem szerepel, tehát a kulturális igények kielégítésére szükséges beruházásokról a költségvetés keretében kellett fokozott mértékben gondoskodni. Voltam bátor előbb említeni, hogy a tárca rendes kiadásai az előző évi előirányzattal összehasonlítva 1,190.000 pengővel többet mutatnak. E töhbkiadás a következőképpen oszlik meg: a személyi járandóságokra 224.000 pengő, a dologi és egyéb kiadásokra 865.000 pengő, a hozzájárulásokra pedig 99.640 pengő esik. Mielőtt a rendes kiadásoknál mutatkozó többletek közelebbi isimertetéséibe fognék, legyen szabad részben annak bizonyítása céljából is, hogy a kultuszminiszter úr a kultúrának demokratikus irányban való fejlesztésére helyezi a fősúlyt, ismertetni főbb összegekben az összes kiadások megoszlását és pedig az azokra fordított összegek nagyságának sorrendjében. A vallás- és közoktatásügyi tárca összkiadásia, mint voltaim, bátor 'említeni, a nyugdíjak nélkül 92,414.000 pengőt tesz ki. Ha mármost ebből levonjuk a központi igazgatásra és a külső igazgatásra eső 2,950.900 pengőt, akkor marad a tulajdonképpeni oktatási és tudományos céloki/a 89,463,100 pengő. Ebből mindenek előtt levonhatjuk azt a megállapítást, hogy a tulajdonképpeni adminisztráció, tehát a központi igazgatás és a külső igazgatás az ^összkiadásokhoz viszonyítva, mindössze 3 százalékot tesz ki, tehát az én szerény megítélésem szerint valóban nem lehet túlzott adminisztrációs kiadásokról beszélni a kulusztárcánál. Ha pedig a többi címek szerint vizsgáljuk a kérdést, akkor ugyancsak szerény^ véleményem szerint örömmel kell niegállapítíami azt, hogy a kiadások megoszlásánál az a sokszor általam is, ima. is többízben hangoztatott demokratikus irány igen erősen jut kifejezésre, mert hiszen a legna.gyobb dotáció a kiadásoknál éppen a népoktatási címre esik, amennyiben 31.5 millió pengő az az összeg, amelyet népiskolai kiadásokra fordítunk. Rangsorban következnek a középfokú tanintézetek, amelyek 18,650.000 pengővel honoráltatnak, azután jönnek az egyetemek és a tanárképzők 16,709.000 pengővel, a következő a vallási célok támogatása, 7,085.000 pengővel, majd következik -, a szakoktatásnak fontos és nagyjelentőségű címe 5,102.000 pengővel, a művészi és tudományos célok támogatása 4,989.000 pengővel, a testnevelés 2,709.000 pengővel, a diákjóléti célok támogatása 1,284.000 pengővel, a művészeti tanintézetek 880.000 pengővel, és végül a népművelési célok támogatása 470.500 pengővel . Ha tehát nézzük a népektatásra és a szakoktatásra fordított kiadások összegét, amely 36,600.000 pengő körüli összeget tesz ki, akkor azt láthatjuk ebiből, hogy majdnem a fele a kultusztárca oktatásügyi kiadásainak éppen a két legfontosabb feladat szolgálatára, a nép és szakoktatás honorálására fordíttatik, tehát az úgynevezett tömegoktatás céljait szolgáló intézmények alimentálására. T. Ház! Legyen szabad, most már a rendes kiadásoknál mutatkozó és már előbb említett 1,190.000 pengő emelkedésnek részletezésére is rátérnem, még pedig részletezni óhajtom ezt a