Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-213

Az országgyűlés képviselőházának 213. ülése 1937 május lA-én, pénteken. 257 nan származik a kiadásoknak ez a növekedése, ez a költségvetési volumentöbblet? Onnan szár­mazik, hogy a miniszterelnök úr helyesnek találta olyan nagy nemzeti célok szolgálatát, amelyek kopogtattak a nemzeti lelkiismeret ajtaján és harsány hangon, parancsoló módon bebocsáttatást, meghallgatást kívántak. És mik ezek a nagy nemzeti célok ? Ilyen nagy r.em­zeti cél a Szent István-év szolgálatába állított 145.000 pengő előirányzata, Ez az összeg első­sorban a Szent István-szobor felállítására szol­gál. Itt nemzeti cél a tradíció tisztelete, nemzeti remények élesztés© és a szentistváui gondolat ébrentartása, mert nemzeti cél minden, ami ezt az országot ország-világ előtt ismertté és mert ismertté, tehát szeretetté is teszi. Nemzeti cél az idegenforgalom emelése, nemzeti cél nagy barátaink és szövetségeseink ünnepélyes és méltó fogadása. Ezt a célt szolgálj költségvetésbe át­meneti kiadási tételként beállított 100.000 pengő, amely a királyi épületek és tartozékaik rendbe­hozásáru és karbantartására, valamint állaguk megóvásába szolgál. Ha szabad egy allegóriá­val élnem, a királyi vár a királyi trónuson őrködik. Ezek a hatalmas épületek, mint ami­lyen az Országház is, készen várják, haza vár­ják Nagy-Magyar or szag hazatérő nagy intéz­ményeit. Lemondás és defetizmus volna, ha nem gondoskodnánk ezeknek az épületeknek állandó karbantartásáról és nem mentenénk meg ezeket a pusztulástól. A Vitézi Rend javára éveken át 21.400 pen­gőt irányzott elő a mindenkori költségvetés. Ezt az összeget a t. miniszterelnök úr 200.000 pengővel felemelte. Ez a 200.000. pengő azt a célt szolgálja, hogy a vitézek kölcsönöket kap­janak birtokszerzésre és hogy a telepítés áldá­saiban is részesülhessenek; de azt a célt is szolgálja, hogy azok a vitéz gazdák, akik ed­dig nagy gondokkal küzdöttek, tőkéhez juthas­sanak és ezzel gondjaikon könnyíthessenek. Mit jelent a vitézi lélek? Azt jelenti, hogy ezer éve vagyunk, azt jelenti, hogy vagyunk, de ez a vitézi lélek, amelyről a honvédelmi miniszter úr is megemlékezett, őrködik felet­tünk, hogy továbbra is legyünk. Ennek a vij tézi léleknek a megtestesítésére a Kormányzó Ür bölcsesége és hazafiassága megteremtette a vitézi rendet. A magyar nemzet léte, fenn­maradása, mint egy égigérő felkiáltójel indo­kol minden költséget, minden kiadást és áldo­zatot, amelyet a vitézi rendért meghozhatunk. T. Képviselőház! Emeltük a Hírlapírók Nyugdíjintézetének segítésére szánt összeget, amely eddig évenként változatlanul 50.000 pengővel volt előirányozva. A t. miniszterel­nök uré az érdem, hogy most először ennek az összegnek 10%-ával emelte ezt a költségvetési tételt. Én annak a reményemnek adok kifeje­zést, hogy ez a tétel állandó emelkedő irány­zatot fog követni, mégpedig azért, mert kul­túrország vagyunk és egy kultúrországban nem irreleváns az, hogy a hírlapírói gárda magas erkölcsi és szellemi színvonalon álljon. Már pedig az a hírlapíró annál magasabb er­kölcsi és szellemi színvonalon áll, minél job­ban tudja, hogy nem hiába dolgozik, hogy legalább szerettei, övéi, családja nem fog a keserves kenyérgondokkal küzdeni, ha ő el is ég abban a nagy harcban, amelyet hirdetett eszméiért folytatott. „/,/,. T. Képviselőház! A Nemzeti Ünallositasi Alap megteremtésére kétmillió pengőt preli­minál ia költségvetés. Ezzel 'kapcsolatban a mi­niszterelnök úr — hozzá méltó módon — felhívást intézett a társadalom tehetős részéhez, hogy adakozzék a Nemzeti Önállósítási Alapra, ál­lam és társadalom fogjon össze az ifjúság megmentésére. De nemcsak a diplomás ifjúságról van itt szó, hanem szó van az értelmiségi munka­nélküliekről általában és szó lesz még valami­ről s a szót tett is fogja követni. Budapest lakosságának 40%-a ugyanis fizikai munkás és ez a fizikai munkáskategória az iparban és a kereskedelemben van foglalkoztatva. Ügy ez a munkásság, mint a mezőgazdasági mun­kásság, olyan ifjúsággal rendelkezik, amely a Stefánia Szövetség révén, az óvódák és az is­eolák révén megfelelő erkölcsi gondozásban részesül; de meddig? Mindaddig, amíg a tan­köteles kort be nem tölti. Azután szabad prédájává lesz mindannak a miazmának, amely a levegőben szállingózik, különösen Budapesten. Ez a munkásság, a munkásságnak ez az ifjúsága, a fizikai mun­kásifjúság, a nemzetnek szintén igen lényeges alkotórésze és az a kormány, amely a nemzet egyeteméért dolgozik, amely az egész nemzetért küzd, kell, hogy figyelmét kiterjessze az ifjú­ságnak erre a részére is. A kormány tehát tet­tekkel, cselekedettekkel, intézményekkel fog gondoskodni ennek az ifjúságnak a jövőjé­ről is. Ha felkaroljuk Trianon egész árva népét, akkor ebből az ölelésből senkisem maradhat ki és nem maradhat ki ez az ifjúság sem. Midőn a kormány a közélet minden terére kiterjedő hatalmas programmot dolgozott ki, amely min­den tárca egész területére átsugrázik s az ifjú­ság érdekében áldozatot kér a nemzettől, ak­kor azon az egyedül helyes állás potnton áll, amelyet előadói beszédem befejezéseként bátor vagyok ekként körvonalazni. Az ifjúság nem alkothat külön kasztot eb­ben a nemzetben. Az ifjúság nem kísérleti ob­jektum, nem corpus separatum, nem a jelen­nék egy futó problémája, hanem az ifjúság maga a jövő. (Ügy van! Ügy van!) Az ifjúság nemcsak a nemzet egy rétege, hanem rrnaga a jövő fejlődésében az egész nemzet. T. Képviselőház! Nem elméletekkel vagy rendszabályokkal kell az ifjúságot vezetnünk vagy fékeznünk. Tettekkel, cselekedetekkel, intézményekkel kell gondoskodnunk arról, hogy ennek az ifjúságnak ne legyen könyörtelen a jelene és reménytelen a jövője. Ezt a célt szol­gálja az ebbe a költségvetésbe beállított nem­zeti önállósítási alap és éppen azért, mert ezt a célt szolgálja, ez az alap a nemzeti örökké­valóság szent és nagy eszméje érdekében tör­ténelmi hivatást teljesít. Kérem a t. Házat, méltóztassék a költség­vetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés és taps.) Elnök: Szólásra következik Farkas István képviselő úr. Farkas István: T. Képviselőház! A minisz­terelnökségi tárca tárgyalása eminenter poli­tikai jellegű szokott lenni. Érthető tehát, ha ennél a tárcánál politikai szempontokra utalva felszólalunk és a magunk politikai felfogását nyilvánítjuk. A miniszterelnök úr legutóbb elmondott záróbeszéde kétségtelenül olyan beszéd, amely különböző magyarázatokra adhat alkalmat. Azok, akik a múlttal szemben megelégedést nyilvánítanak, meg is lehetnek vele elégedve, sőt azok, akik a jövedelem élvezését, a nyu­godt emésztést helyesnek, célszerűnek tartják és ebben a stádiumban, ebben a gazdasági mi­liőben benne élnek, még tapsolhatnak is neki.

Next

/
Thumbnails
Contents