Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-213

Az országgyűlés képviselőházának 213. állítja a t. Ház és vele äz ország közvéleménye elé, hogy megtett-e és megtehet-e mindent a magunk önvédelmének kifejlesztésére. Nem csökkenti ezt a felelősséget az, hogy a honvédelmi miniszternek ebben a felelősségében nemcsak a kormány, hanem a két Ház t. tagjai is osztoznak, mert hiszen lényegében tőlük függ, hogy megkaphatjuk-e azokat az eszközöket, amelyekkel önvédelmünkről gondoskodhatunk. Hogy tehát ennek eleget tehessünk, ahhoz elsősorban fegyverkezési egyenjogúságunkra van tagadhatatlanul szükségünk. (Elénk helyeslés és taps.) Nem ok nélkül sürgetik ezt az igen t. képviselő urak a Ház minden oldalán és áll mögöttük és szegődik mögéjük szerintem az egész magyar közvélemény. (Ügy van! Ü 'fry van! a jobboldalon és a középen.) Bármennyire tisztán katonainak is látszik ez -a kérdés, egyéb politikai mozzanatok is közbejátszanak, mint minden kérdésben általában. Éppen ezért érdemileg a külügyminiszter úr lesz hivatott annakidején ehhez a kérdéshez hozzászólni. A magam részéről meg kell azonban állapítanom azt, hogy bizonyos, hogy a mai európai helyzetben katonai egyenjogúságunk nem lehet sem jogilag, sem gyakorlatilag vitatható, s ez a kérdés nem lehet alku tárgya, (Meizler Károly: Meg kell csinálni!) s az, hogy türelmünk eddig tartott, nem jelentheti semmiképpen azt, hogy erről a kérdésről, a kérdés megoldásáról lemondottunk volna, vagy fölötte napirendre tértünk volna. Egyenjogúságunk ma elengedhetetlen kelléke teljes nemzeti önállóságunknak, (Úgy van! Úgy van!) nemcsak a nyers erő szemszögéből, hanem annak a hatalmas erkölcsi erőnek szempontjából sem, amelyet ez jelent ma a magyar honvédelem számára. (Ügy van! Ügy van!) A kormány tehát nem fogja elmulasztani, hogy a nemzet teljes egyenjogúsága megszerzéséhez szükséges lépéseket az általa jónak vélt módon és időben megtegye. (Helyeslés.) Addig is kijelenthetem, hogy honvédelmünk és honvédségünk az adott lehetőségeken belül a helyzet magaslatán áll. (Élénk helyeslés.) A békeszerződés sok mindent elvett tőlünk, de nem vehette el a magyar katona lelkét és szellemét, {Ügy van! Ügy van! — Taps.) nem vehette, el katonai erényeinket, és nem akaszthatta meg azt a szellemi építő munkát, amelyet a honvédelem terén másfél évtizeden át kifejtettünk. Éppen ezért elsősorban ma is töretlenül áll itt a hadsereg gerince, a magyar tisztikar. Ha róla (megemlékezem, lehetetlen el nem ismerni azt a szellemi és fizikai munkát, amelyet ez a tisztikar általában, de különösen a csapattiszt kifejtett, mert elsősorban a csapattiszt volt az, (Farkas István: Mindig is b2 volt!) aki az élet valóságaival szemben, a mindennapi élet súrlódásai közepette hidalta át azt a nehézséget, amelyet a vezetés sok és sokszor nehezen magyarázható intézkedése felidézett, amely intézkedéseket ez a tisztikar zokszó nélkül végrehajtott. Ez a tisztikarnak az a része, amely nemcsak tanít, hanem nevel is és így a nemzetnevelés szempontjából is értékes munkát végez. (Ügy

1 van! Ügy van!) Bár lényegében tárgytalannak tartom,- itt térek ki a hadsereg és a politika viszonyára. (Halljuk! Halljuk!) Meggyőződésem, hoery a politika önmagában nézeteltérést, ellentéteket jelent, mert ha nem így volna, nem volna rá szükség. Éppen ezért bármilyen politikai befolyás érvényesüljön is a hadseregben, lep-yen bár önmagában tiszteletreméltó is, végeredméKEPVLSELŐHÁZI NAPLÓ. XHI. ülése 1937 május lU-én, pénteken. 253 ínyében bomlasztó hatással van (Ügy van! Ügy van!) és ha beférkőzik a hadseregbe, a felett a hadsereg felett megkondult a lélekharang. (Ügy van! Ügy van!) A honvédségnek tehát mindenkor a politikai életen kívül és a politikai pártok felett kell állnia és ennek a meggyőződésemnek, ha kell, kíméletlenül szerzek érvér y t. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) A tisztikar ebben a (vonatkozásban egészében érintetlenül áll itt és fog még inkább állani, tisztán katonai 'hivatásának élve. (Helyeslés.) Ehhez azonban szükséges, hogy senki és semmiféle módon befolyást ilyen értelemben a hadsereg felé ne érvényesítsen. (Ügy van! Ügy van!) Ne méltóztassanak félreérteni: nem válaszfalakat kívánok vonni a hadsereg és a polgári társadalom közé, hiszen mint katona állandóan azt az elvet vallottam és követtem a gyakorlatban, hogy minden egészséges hadsereg talaja a polgári társadalom (Ügy van! Ügy van!) és a kölcsönös megértés hiánya gyengíti a hadsereget magát is; ehhez azonban politikára nincsen szükség. Hiszem és remélem, hogy ezzel ezt a kérdést végleg levettem a napirendről. A tisztikar munkája aligha lehetett volna olyan eredményes, ha nem állott volna mellette egy igen derék, kiváló altisztikar, (Ügy van! Ügy van!) ^ amelyet részben átmentettünk a múltból, részben magunknak újra neveltünk. Mint összekötőkapocs a tiszt és a legénység között, sokszor a köirülményekadta bizonytalan jövővel szemben példaadó munkát végeztek ők is. A névtelen katonák, a legénység tömegében — ha ugyan nem túlzás tömegről beszélni — a demokrácia nemesen vett értelmében az ország lakosságának minden rétege, földmíves, ipari munkás, szellemi munkás egyaránt képviselve van, kiveszi ebből a becsületes munkából a maga részét, bebizonyítva azt, hogy a honvédség ma is legátfogóbb intézménye államunknak és hogy a katonai hivatás a magyar ember számára nem teher, hanem példaadó feladat. (Ügy van! Ügy van!) Ha valakit azonban ebből a tömegből mégis kiemelek, ezt a magyar parasztfiúval teszem meg, mert ő alkotja a hadsereg zömét, (Ügy van! Ügy van! — Taps- a. jobb- és a baloldalon.) az ő vállain nyugszik ennek a szolgálatnak legnagyobb terhe és ő adja a legjobb anyagot a magyar altiszti karnak. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Az emberek után az anyagra térnék át. Ami anyagi felkészültségünket illeti, ebben a vonatkozásban és a különféle lehetőségeken belül minden megtörtént a kormányok és a parlament jóvoltából, hogy hadseregünk^ korszerűen, elegendő mértékben és jó minőségben legyen felszerelve. Ami ebben a tekintetben látszólag vagy a valóságban hiány és fogyaték, azt annak rovására kell írnunk, hogy elsősorban az önvédelmünkhöz szükséges felszerelést kellett megteremtenünk és ezért sok minden másról lemondanunk. Ebben a tekintetben a hiányok pótlásáról fokozatosan gondoskodunk. (Helyeslés és taps jobbfelől.) Ne méltóztassanak itt elfelejteni, hogy ezen a téren mekkora utat kellett megtennünk a szándékos rombolás időszakától és attól az időponttól, amikor a legelemibb gázvédelmi fegyverekért, gázálarcokért és légvédelmi fegyverekért elkeseredett harcot kellett folytatnunk a győztes hatalmakkal. Anyagi felkészültségünkre nem közömbös a gép és az ember viszonya. Ebben betartottuk azt a mértéket, amelyet kis államunk szerény eszközei, a 37