Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-213

Az országgyűlés képviselőházának 211 lem ügyével és ezért a külügyminiszter urat is arra kérem, hogy a legnagyobb mértékben támogassa a honvédelmi miniszter urat, mert jó külpolitikát csak akkor lehet folytatni, ha a nemzetnek hadserege van,, viszont a hadsereg is elő fogja segíteni, hogy jó külpolitikája lehessen az országnak. (Ügy van! Ügy van!) A felfegyverkezés más szempontból is fontos. Nézzük csak a vidéket: látjuk, hogy mennyi a munkanélküli. Ha a hadsereg létszámát, amely ma, sajnos, csak 35.000, fel tudnánk emelni 80—90.000 emberre, akkor mindjárt 60.000 munkanélkülinek tudnánk munkát adni és ezzel ezen a problémán is segítenénk. Kénytelen vagyok vitéz Kenyeres János igen t. képviselőtársamnak egyik mai megjegyzésére válaszolni, ö beszédében ugyanis többek közt ezt jelentette ki (olvassa): »T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy most még a Frontharcos Szövetségről szóljak néhány szót, amely sok, talán igazán indokolatlan támadásban részesült a túloldal részéről.« Azt hiszem, hogy ez a megjegyzése nekem szólt és ezért kénytelen vagyok reá válaszolni. Amikor egy évvel ezelőtt megalakult a »Tűzvonal« szervezet, amit az lapprapriációs vita alkalmával bejelentettem, kijelentettük, hogy nekünk két fontos okunk van arra, hogy a Tűzvonalat megszervezzük. Az egyik az, hogy a Frontharcos Szövetségből küszöböljük ki a politikát. (Gr. Takács-Tolvay József: Nincs politika!) Éppen egy évvel ezelőtt adtam át az akkori honvédelmi miniszter úrnak, illetői es: helyettesének, vitáz Kozma Miklósnak, egy körülbelül 40 darabból álló beadványt, — mert hiszen interpellálni akartam és ő akkor megígérte, hogy ki fogja vizsgálni az ügyet és ezért halasszam el az interpellációmat — amelyhez volt ilyen nyomtatvány is csatolva: »Frontharcosok! Szavazzatok csak Nep-jelöltekre!«, aláírva: srróf Takács-Tolvay József elnök és Kertész Elemér elnökhelyettes. (Gr. Takács-Tolvay József: Tévedés!) Ott fekszenek ezek az iratok a belügyminisztériumban és azt hiszem, már át is adták a honvédelmi miniszter úrnak. Ez tehát nem lehet tévedés. (Rupert Rezső: Biztosan az ő akarata nélkül történt!) Sajnos ez még ma is folytatódik. Megalakult kerületem székhelyén, Abonyban, a Frontharcos Szövetség. Eddig nem volt. Nem azért vagyok megsértve, hogy nem engem választottak meg; bár azt hiszem, én vagyok az egyik legjobban dekorált tisztje ennek, a kerületnek. A tisztikar a következő lett: tiszteletbeli elnök Kovács József, abonyi esperes-kanonok plébános, a Nep. abonyi elnöke, aki soha kint nem volt a harctéren. A következő: Kiss Zsigmond; ez a Nep, elnökhelyettese, aki soha kint nem volt a harctéren. A harmadik: Vosics Jenő főbíró, soha kint nem volt a harctéren. Az elnök: Tarnay Géza, a Nep. járási elnöke; alelnök: vitéz Dénes József. Nem akarom tovább olvasni, de mind Nep.-élharcosok, akik ellenem küzdöttek a múlt választás alkalmával. Ha mi ezt így csináljuk, ha nem nyugalmat és békét viszünk a Frontharcos Szövetségbe, ami a mi kívánságunk és hő óhajtásunk és ami a honvédelmi miniszter úr kívánsága is, akkor ez nem Frontharcos Szövetség lesz, hanem legfeljebb a Nep. élharcosok szövetsége. (Gr. TakácsTolvay József: Nem! Soha!) Én felajánlottam a békejobbot; tessék a ülése 1937 május lb-én, pénteken. . 251 politikát kiküszöbölni, fogjunk össze és akkor, azt hiszem, olyan tábort alakítunk, amely ki tudja küzdeni a frontharcosok kiérdemelt jogait, kiharcolja a megbecsülést, amit már előre kiharcoltunk a harctéren, és biztosítani tudja a frontharcosok becsületes megélhetését. Néhány kérdésre akarok még rátérni, amelyekre szeretném a honvédelmi miniszter úr figyelmét felhívni. A földbirtokreformmal kapcsolatban rendeletek jelentek meg, amelyek kedvezményeket biztosítanak az arany- és nagy ezüst vitézségi érmeseknek és a vitézeknek, de nem biztosítanak kedvezményeket a frontharcosoknak. Ezért azt kérem az igen t. miniszter úrtól, méltóztassék ezeket a rendeleteket kiegészíteni és rábírni a pénzügyminiszter urat arra. hogy változtassák meg ezeket a rendeleteket és adják meg az összes kedvezményeket mindazoknak, akik kiút voltak -a fronton és akiknek Károly-csapatkeresztjük van. Még egy nagy kérésem volna. Ha végigjárjuk a falvakat, látjuk, hogy ma nagyon sokan nehezen tudják megkeresni mindennapi kenyerüket. Ép tegnap mondtam el, hogy kerületem egyik községében kiszámítottuk statisztikailag, hogy megélhetésre egy-egy emberre naponta 5*5 fillér jut az átlagos évi kereset alapján. Ezért kérem én a honvédelmi miniszter úrtól, méltóztassék a pénzügyminiszter urat rábírni arra, hogy mindazok, akik vitézségi éremhez jutottak, megkaphassák a járadékukat. Ne felejtsük, nagyon sokan voltak, akik azért is harcoltak nagyobb kedvvel a világ; háborúban, hogy megkaphassák a vitézségi érmet és ezzel is biztosíthassák csaladjuk jövőjét. Ne felejtsül el, igazságtalanság van abban, ha csupán az arany- és nagyezüst vitézségi érem tulajdonosainak adnak kedvezményt a vitézségi érem pótdíj folyósításával. Mi, akik kint voltunk a harctéren, bevallhatjuk, — nem szégyen ez, nem a tisztikar lebecsülése ez — de ha támadás volt, melyben egymás mellett ment az ezredparancsnok, a hadnagy, az őrmester és mellettük a közkatonák, akkor a sikeres támadás után az ezredparancsnok megkapta a vaskoronarendet, a századparancsnok megkapta a III. osztályú érdemkeresztet, a hadnagy a signum laudist, az őrmester a nagyezüstöt, a káplár a kisezüstöt és a huszár vagy a gyalogos — ha jól járt — a bronz vitézségi érmet, pedig utóbbiak ugyanazt a küzdelmes tevékenységet végezték életük kockáztatásával. Ezért mondom én, hogy ne csináljunk ma különbséget a vitézségi érmesek között, hanem adjuk meg az éremdíjat mindazoknak, kik a harctéren vitézségi érmet szereztek. Ezzel nagyon sok családon segítünk, ezzel nagyon sok család tudja valahogy fenntartani magát. (Egy hang a baloldalon: A gazdagnak nincs rá szüksége!) Aki gazdag, annak nincs rá szüksége. Igazságtalannak tartom továbbá a hadiözvegyi járadékok egy összegben r való megváltását. Ezért arra kérem a honvédelmi miniszter urat, változtassa meg ezt a rendszert. Tudjuk, voltak sokan olyan szegény hadiözvegyek, akik hallottak róla, hogy meg lehet váltani a havi járadékokat egy összegben, akik hallották, hogy megkaphatják a háromévi járadékokat az esetben, ha lemondanak a havonként kiutalásra kerülő összegekről és ezért anyagi helyzetük miatt le is mondtak a havi járadékokról. Én ezt a rendszert nem tartom