Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-213

250 Az országgyűlés képviselőházának 2 Tudom, — mert ismerem őt — hogy sokkal józanabb, sokkal bölcsebb és sokkal nagyobb tudású, körültekintése és lelkiismeretessége sokkal nagyobb, semhogy bármilyen hibát elkövethetne. Tudom, hogy az ő kezében a hadsereg fejlődése és esetleges felhasználásának javaslása olyan kézben van, amelyben sohasem lehet hiábavaló áldozat prédája, hanem mindenkor csak a valódi nemzeti érdekeket fogja szolgálni és ha kell, azok érdekében fog megmozdíttatni. Ezt a hadsereget az ő felelőssége mellett soha senki semmiféle kalandra fel n«m használhatja idebent sem, (Ügy van! Ügy van!) hanem az mindig egyedül és csak egyedül a nemzet nagy érdekében használtatik fel, külellenség elleni védelemre is. Az ő kiválasztása azokat az alkotmányos tényezőket is dicséri és bölcs, józan szándékaik igazolása, akik éppen az ő személyében találták meg a hon védelmi tárca miniszterét. Éppen ezért nem emelek kifogást semilyen téren az ö tárcájához tartozó dolgok miatt és az iránta érzett bizalomból a költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) Elnök: Szólásra következik báró Berg Miksa képviselő úr! Br. Berg Miksa: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy ezek után a magasszárnyal ású hazafias felszólalások után, amelyek pártkülönbség nélkül elhangzottak mind a túloldal részéről, mind pedig innen és amelyekből kihangzott a hadsereg iránti szeretet, tisztelet és megbecsülés, felszólalásomat azzal kezdjem, hogy a legnagyobb elismeréssel viseltetünk mind a tisztikar, mind pedig az egész magyar hadsereg iránt. (Helyeslés.) örülök, hogy végre visszatérünk a régi békeszokások'hoz, amely leginkább méltó a magyar nemzethez, hogy a honvédelmi tárca költségvetését pártállásra való tekintet nélkül egyhangúlag elfogadjuk. Ezt legfőképpen annak köszönhetjük, hogy a honvédelmi minisztérium élén nem pártember áll, (Ügy van! Ügy van!) hanem igazi magyar katona. (Ügy van! Ügy van!) Azt hiszem, nem sértem meg a magyar tisztikart, ha itt kijelentem, — és ebben egyetértek a Ház minden tagjával — hogy a tisztikarnak egyik legtehetségesebb tagját üdvözölhetjük benne, (Elénk éljenzés és taps.) akinél biztosabb kezekbe nem adhatjuk át a magyar nemzet kincsét, a magyar honvédséget. (Ügy van! Ügy van!) De hálával tartozunk még a miniszterelnök úrnak is, — és ezt kötelességem a honvédelmi tárca tárgyalása kapcsán kijelenteni — mert Darányi Kálmán miniszterelnök úr volt az, aki a honvédelmi miniszter urat visszahozta a nyugdíjból (Ügy van! Ügy van!) és így a leg-megfelelőblbi férfit, a legnagyobb szakértelemmel bíró katonát kaptuk, akinek szaktudását a külföld is elismerte. Ezért a legnagyobb bizalommal, reménnyel nézünk a pövőbe, mert tudjuk, hogy a magyar honvédség biztos kezekben iévén, biztos jövőnek réz elébe, (Helyeslés.) Igen t. Ház! Annak, hogy felszólalok a honvédelmi tárcánál és igénybeveszem az igen t. Ház türelmét, oka az, hogy egyes kérdésekre fel akarom hívni az igen t.. miniszter úr figyelmét. Szomorúsággal jkell megemlítenem azt;, hogy a honvédelmi tárca, sjnos, túlkeveset kapott, mert a 110 milliót — azt hiszem, ennyi az összeg — túlkevésnek találomEnnek szerintem két fő oka van. Az egyik az. hogy csak úgy tudnánk a honvédelmi tárca költségvetését emelni, ha több adóval sújtanánk a magyar falu népét. Abban azonban 3. ülése 1937 május 14.-én, pénteken. mindnyájan egyetértünk, hogy az adókat már alig bírja a falu népe, ezzel a megoldással tehát nem tudunk segíteni a honvédelem ügyén. Kitérhetnék talán más területekre, ahonnan el lehetne venni összegeket a honvédség számára, de azt hiszem, ez nem ide, a honvédelmi tárcához tartozik. (Dinnyés Lajos: A sajtóalapból!) Látjuk, hogy a többi országokban 20—30, sőt azt hiszem, 56%-ot is kitesz a honvédelmi tárca dotálása és így nem értek egyet Bethlen István gróffal, aki a költségvetési beszéde alkalmával határozati javaslatot akart benyújtani és abban azt kérte volna, hogy a m. kir. kormány a feleslegeket használja fel a honvédelem részére. Én ebben a tekintetben nem tudok egyetérteni igen t. képviselőtársammal, mert nekünk nemcsak a honvédséget kell fejlesztenünk, hanem szociális intézkedésekre is szükség van pénzre. Sajnos, a tüdővész elleni küzdelem céljaira csak 210.000 pengőt fordít az igen t. belügyi kormányzat, már pedig mi lesz a vége, ha nem küzdünk a tüdővész és a többi betegség ellen? Akkor csak satnya katonája lesz az országnak, pedig egy hadsereg csak akkor erős, ha egészséges, erős emberei vannakk, akiket a betegségek nem tettek tönkre. A másik oka annak, hogy ilyen kis hadseregünk van, a trianoni békeszerződés és ezért arra kérem a honvédelmi miniszter urat, szíveskedjék minden eszközzel azon lenni, hogy minél előbb kiküszöböljük, sőt, talán ezt a merész kifejezést is merem használni, kiirtsuk ezt a törvényt a törvénytárból és végre méltó helyére kerüljön, a szemétkosárba — bocsánat a kifejezésért. (Vázsonyi János: Be kell hozni az általános védkötelezettséget!) Meg kell állapítanom, hogy a mai hadsereg legfeljebb arra elegendő, hogy fenntartsa az országban a rendet, a békét és a nyugalmat, arra azonban már nem képes, ^ hogy erőszakos külső támadások ellen megvédje az országot. Amikor tehát felszólalok a honvédelmi tárcával kapcsolatban, szeretném, ha az összes javaslatok tárgyalására, a frontharcos- és rokkantjavaslat tárgyalására, amelyekre később rá fogok térni, nyugodt atmoszférát teremtenénk, mert erre éppúgy, mint a közjogi javaslatoknál, a honvédelmi javaslatoknál is feltétlenül szükség van. Üljünk össze, itt ne ismerjünk különbséget a Nep., a kereszténypárt, a szociáldemokratapárt, vagy a kisgazdapárt közt; én itt csak egy pártot ismerek, a magyar honvédség pártját, amely nyugodt atmoszférában meg tudja oldani ezeket a kérdéseket. (Rupert Rezső: Valamennyiünknek egyetlen Kossuthpártnak kellene lennünk!) Sajnos, kénytelen vagyok leszegezni azt, hogy '— sajnos, hogy még ma is kell erről beszélni — az egyedüli ország Európában, amely le van fegyverezve a Népszövetség alapokmányának 8. §-a értelmében, amely kijelenti azt, hogy a többi állam is le fog szerelni. Nem akarok hosszasabban beszélni, nehogy túlhoszszúra nyújtsam a vitát, de kifejtem azt az álláspontomat, — és azt hiszem, ebben is mindnyájan egyetértünk — hogy vagy betartják ők is a lefegyverzést, vagy nekünk sem kötelességünk a lefegyverzés betartása és egészen nyugodt bátorsággal hozzáfoghatunk, amenynyire a magyar pénzügyminiszter megengedi, a hadsereg felfegyverzéséhez (Vázsonyi János: Egyenjogúság szükséges!) mert egyedül ez biztosítja Európa békéjét. Gyűlölettel, a bosszú politikájával Európa békéjét sohasem lehet helyreállítani. A külügy szorosan összefügg a honvédé-