Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-213

Az országgyűlés képviselőházának 21 i megnyugvásra elintézni. Ebben a honvédelmi minisztériumban, Istennek hála, olyan főtisztviselők ülnek, hogy csak egyet említsek, mint Pruzsinszky államtitkár úr, aki valóban a legJíyakoriatibb térre lépett, például a Károlykeesztek kiutalványozása tekintetében; vagy említsem azt a meleg szeretetet, amelyet az ember a Honvéd-utcában lát, ahol látja a segítések helyes irányítását Horváth ezredes úr kezében; mindezek bennünk feltétlen bizalmat gerjesztenek. Ezért azt tartjuk, hogy helyes ha a frontharcos és a hadirokkant szövetség társadalmi úton látja el azokat a feladatokat, amelyek rá kirovattak, de a hatalom,, a belátás és a bajtársias szellem csakis katonáéknál, a katonai szervezetekben hiánytalan, mert ezzel a hatalommal mindenütt sikerrel fognak bekapcsolódni. Rendelje a honvédelmi miniszter úr maga mellé ezeket az egyesületeket, amelyek reprezentáljanak, a kivonulásokat rendezzék vagy vizsgálják meg szükséges mértékig az egyes eseteket, járjanak közbe, amenynyi-ben erre tényleg iszükség volna, azonban az irányítás okvetlenül a miniszter úr kezébe központosíttassék, központosíttassék már csak annál is inkább, mert a hadirokkant semmi más, mint egy fokozottabb ellátásra szoruló frontharcos. Nem tudok itt különbeéget tenni és nem is tudnék egyik vagy másik szövetség javára szólni. Tudom azt, hogy miaden egyes miniszter, bármilyen törvénytervezetet terjeszt be a Házban, a maga reszortjában mindig figyelemmel vau a hadirokkant- és a frontharcoskérdésekre. Én csak azt találnám szükségesnek, hogy az a rengeteg sok kedvezmény — és el kell ismerni, hogy számos van belőle — tájékoztatóba foglaltassák össze és így adassék oda a hadirokkant- és frontharcos-szervezeteknek, különösképpen a honvédelmi miniszter úr szervezeteinek kezébe, hogy ennek alapján kutassa ki a támogatásra szoruló hadirokkantakat és frontharcosokat és lássa el, ha másképpen >nem, a leventeegyesületek útján, hiszen erre módja van neki, miután minden községben megvan a maga szervezete. Én csak ennek a kérdésnek világos megoldásában látom azt az eredményt, hogy végre a hadirokkant- és frontharcos-kérdés nyugvópontra fog kerülni s arra az őket megillető elintézési nívóra fog kerülni, amelyet tovább nélkülöznünk nem lehet. Igen t. Ház! Bátorkodom ebből a memorandumból ismételni azokat, amiket én a pénzügyminiszterhez intéztem, hogy a dologi kiadásokon felül mutatkozó és kizárólag a segélyezésekben nyilvánulható költségtöbblet fedezetéről gondoskodjék. Itt megjelöltem a társulati adó felmelését és a kartelilletékeket, avagy gondoskodjék bármely más módon. Tapasztalataim alapján a legalkalmasabbnak tartom az újabb mérlegkimunkálásokat, hogy két és félmillió pengő kereset mellett ne lehessen 94.000 pengő keresetet bevallani. Kértem az érdekelt miniszter urakat, hogy a hadviseltekre vonatkozó rendeleteket megfelelően egészítsék ki. Vonatkozik ez különösen az 1933:

VII. tc.-kel kapcsolatban a Cseh-Szombathy barátom által előterjesztett határozati javaslatra, a kinevezések és elmaradt előléptetések pótlására. Nem kell a t. képviselőtársaimnak mondanom, micsoda kíméletlen igazságtalanságok vannak ezen -a téren, hogy aki a fronton volt, az elmaradt és a fiatalabb tisztviselőtársa merészen eléje lendül ugyanabban -a hi'. ülése 1937 május 14-én, pénteken. 247 vatalban. A háztelkek kiosztásában, ingyen orvosi kezelésben és gyógyszernyujtásban, minden megkülönböztetés nélkül, tehát a honvédelmi minisztérium rövid igazolására részeltessek a hadirokkantakat és a frontharcosokat betegsegélyben, továbbá utazási kedvezményekben, érempótdíjakban, adókedvezményekben és oldják meg a gyári munkásváltság kérdését. Ha a gyár nem veszi fel az előírt hadirokkant vagy frontharcos létszámot, ám váltsa meg azt pénzzel. Kérem a hatósági és társadalmi szervezeteket, a hadirokkant és népgondozó szerveket arra, hogy a hadviselteknek kijáró tisztelet megadását szorgalmazzák, jogaikhoz segítsék hozzá, a létminimum feltétlen biztosítását első feladatuknak tekintsék, a központilag fedezhetetlen anyagiaknak társadalmi úton leendő megszerzéséről pedig gondoskodjanak. T. Ház! Az a feltétlen bizalom, amellyel mi a honvédelmi miniszter úr és munkatársai iránt viseltetünk, az a szükségesség, hogy csonka hazánkban a honvédelmi tárcát — hogy Bethlen szavait idézzem — minden fillérrel dotálnunk kell, az a szellem, amely pártomat és különösen a kisgazdapárt vezérét honvédelmi, katonai kérdésekben áthatja, kötelességemmé is teszi, de a magam teljes szívéből is örömmel üdvözlöm a költségvetést és azt megszavazom. (Helyeslés és taps a bal- és a jobboldalon.) Elnök: Hertelendy Miklós képviselő úr következik szólásra. Hertelendy Miklós: T. Ház! Nagy örömmel hallottam Czirják t. képviselőtársam minden tekintetben megértő és az ügyet annyira szívén viselő beszédét. Teljes egészében osztom mindazt, amit ő a hadigondozottak érdekében elmondott és meg lehet róla győződve, hogy ha e téren olyan kezdeményezéssel fog a Ház elé állni, amelynek keresztülvitele lehetséges, minden tekintetben azon leszünk, hogy elgondolásaiban támogassuk, mert meg vagyok róla győződve és tudom biztosan, hogy a kormány is e tekintetben mindent, amit csak tud, a legmelegebb érzéssel meg is tesz. Idézni szeretnék most Bethlen István képviselőtársamnak az általános vita alkalmával elmondott beszédéből egy megkapó kis részletet. A külpolitikai szempontok elbírálásánál azt mondta, hogy nekünk nem jogra, hanem hadseregre van szükségünk és hogy minden felesleges krajcárt erre a célra kell fordítani, mert ez a kérdés a mai európai helyzetben a nemzet létének kérdése. T. Ház! Ha ez így van, amiben én csöppet sem kételkedem, a magam részéről azt szeretném, hogy a honvédelmi tárca beruházási költségei necsak a maradványokból legyenek pótolva, hanem teremtsünk elő erre a célra megfelelő összegeket és a honvédelmi kormány alkossa meg mindazt, amire önvédelmi célból ennek a nemzetnek szüksége van. Az 1937/38. i évi költségvetést átvizsgáltam és abban szigorúan és kimondottan beruházási célokra össze-vissza csak 1,500.000 pengőt találtam. Ez olyan csekély összeg, amely még egy primitív légvédelmi berendezésre sem futja. Ma úgy állunk itt a Duna-medence közepén, mint egy börtönben, megkötözve, fegyvereinktől megfosztva és körülállnák bennünket állig felfegyverzett börtönőrök. Ennek az állapotnak már egyszer véget kell vetni, (Ügy van! Ügy van!) mert nekünk is van jogunk a megélhetéshez, az élethez és nekünk is jogunk van 36*