Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-213

Az országgyűlés képviselőházának 213. pélyen s ott igazán csak örömteii arcokat láttam. Az állam megadja ezzel az elismerést a kiváló szolgálatokért és nem kerül egy fillérjébe sem. Még egy dolgot említek fel. A múltkor egyik igen t. képviselőtársam,, aki a díszfelvonulás után idejött, elmondta a látottakat s örömét fejezte ki. Akkor az öröm spontán megnyilvánulásában mindnyájan éltettük az igen t. jelenlévő honvédelmi miniszter urat. (Éljenzés.) A miniszter úr akkor szerénységből elhárította ezt az elismerést, én azonban rámutatok arra, hogy bár néhai Gömbös Gyulát oroszlánrész illeti meg a hadsereg fejlesztésében, de a jelenlegi honvédelmi miniszter úr, mint a hadsereg vezérkari főnöke, évtizedeken át irányította és szorgalmazta a hadsereg fejlesztését, tehát az ő érdeme is ez a gyönyörű szép hadsereg. (Ügy van! Úgy van! — Lelkes éljenzés és taps.) Miután teljes bizalommal viseltetem mind a kormány, mind a honvédelmi miniszter ív iránt, a tárca költségvetését elfogadom. Éljenzés és taps. — A szónokot többen üdvözlik-) Elnök: Vázsonyi János képviselő urat illeti a szó. Vázsonyi János: T. Képviselőház! Észten dők óta szólok hozzá a honvédelmi tárca költségvetési tárgyalásához és most először vagyok abban a helyzetben, hogy nem a tárca költségvetése ellen, hanem mellette iratkozhattam fel és a költségvetést elfogadhatom. (Éljenzés a jobboldalon és a középen.) Ennek oka az, hogy a honvédelmi miniszteri székben hosszú idők óta először nem ül pártpolitikus, hanem egy olyan valaki, aki ha, mint a kormány tagja, egészen természetesen tagja is a parlament többségét képező kormányzópártnak, mégis minden párton felül áll és az egész nemzet osztatlan bizalmát élvezi {Ügy van! Ügy van!) Az az ügy is, melyet a honvédelmi miniszter úr képvisel itt a Képviselőházban, a honvédség fejlesztése, a fegyverkezés egyenjogúságának ügye, a nemzet önvédelmének szempontja a legfontosabb és a legel sőbbrendű ügye az egész országnak. (Ügy van! Ügy van!) T. Képviselőház! Nem rekriminációként mondom, csak megállapításként és a jövőben való okulásért, hogy volt olyan idő, amikor az 1921. évi októberi gyászos emlékezetű történelmi események folytán egyeseket nyilvántartottak és később nyugdíjaztak. Nyugdíjazták azokat, akik az uralkodóházhoz hűségüket nyilvánították, de nyugdíjaztak sokakat olyanokat is, — idő előtt s szakképzett tiszteket — akik még ma is szolgálatban volnának. Ennek következménye lett az, hogy most később a tömeges reaktiváláshoz kellett folyamodni. T. Ház! Örömmel és büszkén állapítom meg, hogy ma a hadsereg minden tekintetben úgy a maga teljes egészében, mint szellemében és vezetésében pártokon és politikán felül áll; | a nemzet szeretete övezi és a magyar katona, j aki büszkeségünk volt a múltban, ha kellőkép fejlesztjük hadseregünket, kell, hogy ismét régi dicsőségünket jelentse. Ha a honvédség kérdésével foglalkozunk, akkor ezt két szempontból kell tennünk: foglalkoznunk Ikell a múlttal és foglalkoznunk kell a jövendővel. A múlttal való foglalkozást jelenti a frontharcoskérdés és a hadigondozottak kérdése. A költségvetés általános vitájában voltam ülése 1937 május lU-én, pénteken. 241 bátor a frontharcostörvényt sürgetni, amelyre nézve a miniszterelnök úr beszéde megnyugtatólag hatott. Azt kérem azonban a honvédelmi miniszter úrtól, hogy e budget-vita befejezésével legyen kegyes nagy vonásokban tájékoztatni a képviselőházat a frontharcostörvény alapelveiről. Erről a kérdésről többet megemlíteni nem kívánok. Ami a hadigondozottak ügyét illeti, mint a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetsége, Budapest, VT. kerületi csoportjának egyik díszelnöke, e csoport megbízásából, de azon tiszteletből kifolyólag is, amely a Honsz. országos vezetőségéhez fűz, f Aryátfalvi Nagy István képviselőtársam felkérésére is és mindezeken túl a saját magam lelkiismereti szükségbeli kötelességérzetemből fakadólag, mint a honvédelmi tárca eddigi költségvetési vitáiban, úgy ez alkalomból is legyen szabad erről a kérdésről is néhány szót szólanom. Amit az előttem szólott igen t. képviselőtársaim — legelsősorban Cseh-Szombathy László igen t. képviselőtársam — a hadigondozottak ügyéről mondott, nagyjában és egészeben kimerítette ezt a témát és annak minden szavát, minden sorát teljes egészében aláírom, de azt hiszem, nemcsak nekem, hanem pártkülönbség nélkül alá kell írnia a képviselőház minden egyes tagjának. Kétségtelen, sajnos, a hadiárvák, a hadiözvegyek és hadirokkantak ügye nem olyan módon oldatott még meg, amely mód megfelelne ténylegesen annak a nemzeti tartozásnak, annak a becsületbeli tartozásnak, amely az egész magyar társadalom legelsőrendű becsű letbeli tartozása, s amit ezekkel a szerencsétlen, legtöbbet áldozott magyarokkal szemben az országnak mutatnia, áldoznia és teljesítenie kellene. Sajnos, még ma is kolduskérdésként áll a hadirokkantak üegy és az a juttatás, amit a hadiözvegyek és hadirokkantak bizonyos kategóriái kapnak, még csak alamizsnának tekinthető. Ennélfogva csatlakozom azokhoz a határozati javaslatokhoz, amelyeket CsehSzmbathy László igen t. képviselőtársam benyújtott. Tudva azt, hogy nem a megértés hiánya, hanem az anyagi eszközök esetleges hiánya az, ami ezt a kérdést még ilyen kezelésre kényszeríti, kérem a honvédelmi miniszter úrtól, hogy a kormányban képviselje feltétlenül azt az álláspontot, hogy nincs elsőbbrendű kötelesség, nincs elsőbbrendű feladat, mint legelsősorban és lelkiismeretesen törleszteni azt a tartozást, amely az egész nemzet, a? egész társadalom részéről fennáll azokkal szemben, akik a legtöbbet, a legszentebbet áldozták s azért még hálát és köszönetet abban a mértékben, amint az őket megilleti, nem nyerteik. Ha már most erről a kérdésről még egy szót szólanék, az csak az, hogy azt kérjem a honvédelmi miniszter úrtól, méltóztassék fokozottabb figyelemmel őrködni azon, hogy azok a kedvezmények, amelyeket a hadirokkanttörvény a hadigondozottak számára biztosít az állások betöltése és a jogok kiadása tekintetében, mindenki által respektáltassanak és betartassanak, mert sajnosán kell megállapítanom, hogy vannak olyan hatóságok és vannak olyan rétegek, amelyek ezt nem respektálják. T. Ház! Kérnem kell azt is, hogy az utazási kedvezmény nagyobb mértékben illesse meg a hadirokkantakat, mint eddig, ne egyetlenegyszer egy esztendőben és kérem, hogy ez