Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-213

242 Az országgyűlés képviselőházának Ï ne osak az Államvasutak, hanem a különböző közúti vasutak pályáin is onegadassék a hadi­gondozottak részére. T. Képviselőház! Méltóztassék megen­gedni, hogy a frontharcos és hadirokkant kí­vánságok után, amelyeket a múlt tartozásai­ként jelöltem meg, a jövendő kérdésével is foglalkozzam a honvédség szempontjából. Én az elmúlt esztendőben a honvédelmi tárca költségvetésénél már megállapítottam, hogy a világháborúban vesztes országok között egye­dül Magyarország az, amely honvédelmében még mindig korlátozva van. A honvédelemben való korlátozáson legelőször Törökország tette túl magát, utána Ausztria és Németország. Mindenütt bevezették az általános védkötele­zettséget, egyedül Magyarország az, amelynek honvédelme még mindig és állandóan korlá­tok között szenved és sinylődik. T. Képviselőház! Akkor, amikor a költség­vetés általános vitájában igen t. képviselőtár­saim felszólalásából is méltóztattak hallani azokat az adatokat, amelyek szerte Európában és az egész világon a fenyegető fegyverkezés borzalmas képét mutatják fel; akkor, amikor méltóztattak hallani a parlamentnek egyes vezető politikusai részéről azoknak a vesze­delmeknek felfestését, amelyek mindenütt fe­nyegetik az egész világ nyugalmát és bizton­ságát; akkor, amikor egyik oldalról a kis­antantnak még mindig Magyarország elleni egységes fojtogató gyűrűje szorít bennünket, a másik oldalon pedig a pánszláv és pánger­mán expanzív törekvés, akkor, amikor a pán­szláv törekvés egyúttal a bolsevizmust, a pán­germán törekvés pedig egyúttal a horogke­resztet jelenti; akkor, amikor Magyarország mind e kérdéseknek középpontjában fekszik és úgyszólván országútjává válik, gondoskod­nunk kell arról, hogy Magyarország sohase juthasson egy második Belgium sorsára, mint ahogy az 1914-ben, a világháborúban történt. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) T. Képviselőház! Függetlenségünk védelme, nemcsak a revízió vágya és elérése, de mai csonka határainknak megvédése is kellő lét­számú, jól felszerelt, lélekben erős és egysé­ges magyar hadseregen nyugszik. (Taps a jobboldalon.) Nekem kell ezt kívánnom és hangsúlyoznom, aki elvileg a pacifizmusnak és leszerelésnek vagyok a híve, de ez nem je­lentheti soha azt, hogy elfogadjam azt a lehe­tőséget, hogy az egyik oldalon páncélos vitéz álljon teljes fegyverzetben, a másik oldalon pedig csupaszon, levetkőztetve, istenítéletet vívassanak Európa lovagias, de legelhagyatot­tabb nemzetével. (Ügy van! Ügy van! a jobb­oldalon.) T. Képviselőház! Amint a költségvetés ál­talános vitájában is hangsúlyoztam, én az egyenlő jognak vagyok híve, bent és kint egy­aránt; egyenlő jogot kívánok az állampolgárok között hazánk területén belül, de egyenlő jogot kívánok a népek és nemzetek között Magyar­ország számára a népek nagy egységében. Ahogy idebent Magyarországon kívánom min­denkor az igazságot, úgy követelnünk kell egy­ségesen odakint is az igazságot Magyarország számára. (Helyeslés.) Nézetem szerint a hon­védség ügyében nem lehet politikai, világnézeti vagy bármilyen különbség, mert ez az egye­temes magyarságnak az ügye és ha erről van szó, akkor csak az írás szavait idézhetem, ha 18. ülése 1987 május 14--éi, pénteken. valaki ehhez hozzászól: »Vesd le saruidat, mert szent hely az, ahová lépsz«. Es ha a katona­ságról, a honvédségről van szó, a magyar hon­védség ügyében az egész magyar nemzetnek foglalkozási, felekezeti, osztály és bármilyen egyéb különbség nélkül egyaránt kell hogy szívében éljen a vezényszó: Vigyázz! Tiszte­legj! 1 , i ; í ,. J ij A költségvetést elfogadom. (Éljenzés és taps). Elnök: vitéz Árvátfalvi Nagy István kö­vetkezik szólásra. vitéz Árvátfalvi Nagy István: T. Ház! Vég­telen örömmel állapítom meg> hogy a honvé­delmi tárca ügyeiben és kérdéseiben nincs kü­lönbség kormánypárt és ellenzék között (Ügy van! balfelől.) és hogy mindannyian teljesen tudatában vagyunk annak, hogy a magyar honvédségnek fejlesztése, erősítése minden ki­csinyes avagy pártszemponton felülemelkedő egyetemes nemzeti érdek. (Ügy van! jobbfelől.) Ha összehasonlítom ezt a mai egyöntetű ha­zafias felfogást az 1918-as idők felfogásával, amikor akadt honvédelmi miniszter, helyeseb­ben forradalmi hadügyminiszter, aki nem akart katonát látni s ha arra gondolok, hogy ez a defetizmus milyen súlyos mértékben hozzájá­rult ennek a mi szegény hazánknak megcson­kításához, akkor valóban boldognak kell len­nem, hogy ma ilyen egyöntetű a felfogás és végre magára eszmélt a magyar nemzet, amely mindig katonanemzet volt. Mert a mi ezeréves hazánknak minden rögét magyar vér öntözte, de nem azért volt katona a magyar, mert talán militaristák let­tünk volna, avagy mindenáron harcolni, zsák­mányolni, támadni akartunk volna, hanem el­lenkezőleg, mindenkor önvédelmi harcot folytat­tunk és védelmezői voltunk a kereszténység­nek, védelmezői voltunk ezer éven át az európai civilizációnak. (Vázsonyi János: Az egész nyu­gat kultúrájának!) Önvédelmi harcot folytat­tunk a világháborúban is, mert mi semmiféle támadó szándékot nem tápláltunk és amikor lojálisán a magyar király hívó szavára mind­annyian fegyverbe álltunk, hősiesen, becsület­tel végigharcoltuk a világnak mind a négy táján a világháborút anélkül, hogy a magyar kardon csorba esett volna, tettük ezt tisztán csak azért, hogy megvédelmezzük a megszen­telt ezeréves határokat. Mélyen t. Ház! A magyar nemzet minden­kor lovagias volt ellenfeleivel szemben, alkot­mányos érzületű és igazságos idegenszárma­zású állampolgáraival szemben, annál nagyobb tragédiánk, hogy mégis nem a magyar katonák hibájából, hanem inkább az itthonmaradottak türelmetlensége, destrukciója, defetizmusa kö­vetkeztében Trianonba fullasztó tták a magyar nemzetet. (Ellenmondás a szélsőbaloldalról.) Végtelenül boldog vagyok tehát, hogy most egyöntetű közöttünk az a hazafias felfogás, hogy a magyar honvédségre szükség van és mindannyian hálával, elismeréssel és köszö­nettel adózunk a magyar királyi honvédség vezetőinek, tisztikarának, altiszti karának és legénységének és szeretettel öleljük keblünkre ezt a számra kicsiny, de lélekben annál erősebb, végre igazán független magyar nemzeti had­sereget. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! Az előttem szólottak többen szóvá­tették már a fegyverkezési egyenjogúság kér­dését. Természetesen már csak az osztó igaz­ságnál fogva is követelnünk kell, hogy amikor Európa' minden háborút viselt népének meg­van már a fegyverkezési szabadsága, megvan

Next

/
Thumbnails
Contents