Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-213

234 Az országgyűlés képviselőházának 213. ülése 1937 május 14-én, pénteken. konkrét Ígéret hangzott el ismételten a minisz­terelnök úr részéről és erre vonatkozólag' a mi­niszter úr is ismertette felfogását. Nincs okunk kételkedni abban, hogy a törvény tényleg ide fog jönni a Ház asztalára, de az én felfogásom szerint, nincs jogunk ahhoz, hogy türelmetle­nül toporzékoljunk és állandóan követeljük minden oldalról, hogy mikor nyújtják már be a frontharcostörvényt. Egyrészt az volt mindig a szemrehányás, hogy a törvények túlgyorsan készülnek és nem terjednek ki mindenre a kel­lő gondossággal. A háború utáni tizenhetedik évben a frontharcostörvényt megszerkeszteni igen nehéz kérdés, ehhez időt kell hagynunk a miniszter iVrnak. Hagyni kell ezt a kérdést ala­posan megérni és senki, de senki ne sürgesse és senki ne akarjon úgy feltűnni, mintha az ő sürgetése hozta volna a Ház asztalára a front­harcostörvényt. A rokkantkérdésről nem beszélek. Azt hi­szem Árvátfalvi-Nagy képviselőtársam fog er­ről a kérdésről hosszasabban beszélni, mint a leghivatottabb, én csak azt mondhatom a mi­niszter úrnak, hogy az ő felfogása, elgondolása és az, ahogy a rokkantkérdést eddig kezelte, igen jó hatással volt a rokkantaknál. Érezhető ez náluk kétségtelenül, igen sokkal érintkezem, érintkezem az ő szervezetükkel, méltányolják és tudják. A hadiárvák nem panaszkodhatnak, mert azokról igen szépen gondoskodunk. (Propper Sándor: Mennyit is kapnak? Havonta másfél pengőt) Az elhelyezésnél gondoskodnak ró­luk, (vitéz Kő József: Nevelés, kiképzés!) Bár neveltetésükkel is törődnek, de mondhatom, hogy az elhelyezkedésnél a hadiárva és rokkant mindenhol nyitott ajtókra talál. (Propper Sán­dor: Egy része van csak elhelyezkedve!) Ha vannak sérelmek, tapasztalatból mondhatom, ha odamegyek, kanok orvoslást és segítséget. (Propper Sándor: Tálán ön igen, de más nem! — Ellenmondások jobbfelől. — Zaj. — Elnök csenget, — Létay Ernő: Nem pártpolitikailag kezelik!) T. Ház! En csak azt kérem a miniszter úr­tól, hogy az általános pénzügyi helyzet javu­lásával javítson a hadiözvegyek helyzetén, (Helyeslés.) mert akiknek nincs más megélhe­tésük azok számára a havi 5 pengő nagyon siralmas és nagyon kevés. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőjobboldalon.) Mielőtt befejezem beszédemet, csak Rupert képviselő úr tegnapi felszólalására akarok reflektálni. Kijelentem, hogy múltkori felszó­lalásomban egy szóval sem akartam a bírák fizetésjavításra vonatkozó igényét második sorba tolni, csak -azt kértem — nincs időm szórói-szóra idézni képviselőházi beszédemet — hogy ha fizetésjavításról és fizetésvisszaállí­tásról van szó, ne feledkezzünk meg a honvéd­ség, a csendőrség és a rendőrség, mint közbiz­tonsági szervek tisztikarának fizetéséről. Tel­jes bizalommal a honvédelmi igazgatás iránt, a költségvetést elfogadom (Élénk éljenzés a jobboldalon: — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Cseh-Szombathy László képviselő urat illeti a szó. vitéz Cseh-Szombathy László: T. Ház! Farkas Elemér igen t. képviselőtársam fejtegetéseit teljes egészükben a magamévá teszem és éppen azért ellenzéki képviselő létemre is a honvé­delmi tárca költségvetését elfogadom. (Helyes­lés a jobb- és a baloldalon.) Véleményem sze­rint a haza védelmének biztosítása és az ehhez szükséges fedezetek előteremtése a mai zűr­zavaros és bizonytalan európai helyzetben any­nyira magától értetődő és természetes állam­polgári kötelesség, hogy az éhez szükséges fe­dezetek megszavazása nem lehet pártpolitikai kérdés. Meggyőződésem szerint a honvédelmi miniszteri székben ma a miniszter úr szemé­lyében olyan egyén ül, aki pártkeretekre való tekintet nélkül az egész Ház osztatlan bizal­mát élvezi (Ügy van! Ügy van! balfelől.) és akinek személye garancia arra, hogy a hon­védelem céljaira fordított összegeket a legjob­ban fogják felhasználni és a legszükségeseb­bekre fogják fordítani. T. Ház! Az ország kül- és belpolitikai biz­tonsága egyaránt megkívánja azt, hogy jól képzett, fegyelmezett és kellően felszerelt kato­nasággal rendelkezzék, mert csak ennek erejé­re támaszkodva tudja a kormány a nyugodt fejlődés lehetőségeit minden téren megterem­teni. Én is abban a szerencsés helyzetben vol­tam, hogy Miklas osztrák szövetségi elnök úr látogatása alkalmával végignézhettem hadse­regünk egyrészének díszfelvonulását és meg­vallom, még ma is azoknak az élményeknek hatása alatt állok, amelyek véleményem és meggyőződésem szerint minden egyes jelenle­vőt magukkal kellett, hogy ragadjanak. Nyil­vánvalóvá vált akkor mindenki előtt, hogy azok a hősi erények, amelyek a magyar kato­nát valamikor világhírűvé tették, ma is válto­zatlanul élnek a mi fiaink lelkében. • Nekem azonban ezzel a kitűnő és nagysze­rű, minden elismerést megérdemlő hadsereggel szemben egy súlyos kifogásom van, amelyet előttem szólott vitéz Shvoy igen t. képviselő­társam is hangoztatott, hogy tudniillik arány­talanul kicsiny, különösen azokhoz az ellensé­ges haderőkhöz képest, amelyek bennünket majdnem minden oldalról körülvesznek. Tu­dom, hogy ennek nem a kormány, nem a par­lament az oka, hanem a félreismerés, a gyűlö­let és a bosszú érzésében fogamzott igazságta­lan trianoni béke. Sajnálattal kell azonban megállapítanom, hogy az összes háborút vesz­tett országok közül, — szándékosan használom ezt a szót, hogy vesztett és nem azt. hogy le­győzött, mert minket ugyan nem győzött le a harctereken egyik ellenfelünk sem (Ügy van! Ügy van!) — egyedül még mi nem kaptuk visz­sza a fegyverkezés jogát. Bethlen István^ igen t. képviselőtársammal együtt vallom én is, hogy a magyarságn ak külföldön csak • : akkor lesz megfelelő súlya, ha a magyarság hősi eré­nyeit megtartó, kellően felszerelt és kellőszámú katonasággal tudunk szavunknak külföldön nyomatékot adni. Éppen ezért a katonai egyen­jogúság kérdésének megfelelő rendezése .min­den komolyan gondolkodó, hazáját és fajtáját szerető és nemzete jövőjéért aegódó. magyar embernek egyaránt elengedhetetlen kívánsága. (Úgy van! Üay va.n!) Az a kérésem tehát a kormányzathoz- hogy ennek a tarthatatlan mai helyzetnek mielőbbi megváltoztatását minden rendelkezésére álló eszközzel és teljes erejével szorgalmazza. T. Képviselőház! Réíri szokásomhoz híven ez alkalommal is a hadigondozottak kêrdés4­W| óhajtok behatóbban foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!^ Nem azért teszem ezt. mintha azt Mnném. hosry az isren t. miniszter űr, ya?y a Ház tűlnvnrnó többsé^p " n^m volna tisztában ennek a kérdésnek a jelentőségével, úgy. mint akárcsak én. és ne látná velem együtt azokat a mulasztásokat nmolyék a múltban történtek, azokat a hibákat é« hiánvokat- amelyek ma. fcnrállanak és azokat a kívánságokat- amelvek megvalósulásra várnak. Szükségesnek tartom

Next

/
Thumbnails
Contents