Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-213

Az országgyűlés képviselőházának 213. ülése 1937 május lh-én, pénteken. mindazokról is, akik a honvédségnek a mi színvonalra való jutásához hozzájárultak, azokról'az idős tisztekről, idős tábornokokról, akliik az ő háborús tapasztalataikat, értékes, nagy tudásukat mind odaadták a honvédség megalapozásához, akik átsegítették a magyar honvédséget azon az időn, amikor gyermekcipőkben járt, akik megizmosították a honvédséget és neveltek bennünket, fiatalabbakat és a mi kortársainkat, akik az utánunk következő tiszteket neveltük és így biztosították, hogy ez a honvédség úgy megalapozza a jövőt, hogy nem fejlődhetik többé vissza. 8—10 évi kemény munka gyümölcse amit láttunk. T. Képviselőház! Nekem„ mint volt katonabajtársnak, mint volt munkatársnak és mint volt alárendeltnek pár szóval meg kell itt emlékeznem azonban arról a nagy férfiúról és katonáról is, akinek a honvédség fejlesztése, felszerelése és színvonalának emelése körül igen-igen nagy érdemei vannak és akivel szemben olyan kegyetlen volt a sors, hogy éppen akkor, amikor láthatta és élvezhette volna az ő hosszú, céltudatos munkájának a gyümölcsét, az isteni Gondviselés elszólította körünkből. Ez néhai Gömbös Gyula. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Azt hiszem, a jelenlegi honvédelmi miniszter úr, aki itt ül közöttünk, nem veszi rossz néven» ha néhány szót szentelek Gömbös Gyula volt honvédelmi miniszterünk érdemeinek; hiszen a miniszter úr akkori állásában, mint a vezérkar főnöke, első munkatársa volt Gömbös Gyulának és így neki éppen annyi érdeme van ebben az eredményben, mint Gömbös Gyulának. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Gömbös Gyula két évvel ezelőtti költségvetési beszédében a következőket mondotta (olvassa): »Hiszem és remélem, hogy az utókor el fogja ismerni, hogy mint honvédelmi miniszter sokat és becsületesen dolgoztam a honvédségért és munkám nem fog eredmény nélkül maradnliu (vitéz Ujfalussy Gábor: Most látszik is!) En azt hiszem» ha Gömbös Gyuláról, mint szakminiszterről, mint honvédelmi miniszterről beszélünk, akkor mindenki elismeri, hogy az ő minisztersége alatt változott meg a költségvetés és az ő minisztersége alatt alapozták és kezdték meg azt a munkát, amelynek gyümölcsét az előbb voltam bátor jellemezni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Talán nem veszi tőlem rossz néven a jelenlegi honvédelmi miniszter úr, ha itt most mindjárt azt a kérdést intézem hozzá, hogy ő, mint a magyar katonának a mintaképe, amikor most abban a helyzetben van, hogy ; azokat az elgondolásokat és azokat a célkitűzéseket, amelyeket annakidején mint munkatárs tűzött ki magának, megvalósíthatja, ^ amikor most már teljesen saját felfogása, saját elgondolása és legjobb tudása szerint tudja ezeket megvalósítani, méltóztassék ugyanazon az úton haladni, amelyet annakidején megalapozott. Én csak azt kérem tőle, hogy a honvédségnek ezt a szellemét, ezt a felszerelését, ezt a fegyelmét és kiképzési nívóját ne megtartani, hanem fejleszteni törekedjék, de féltve vigyázzon arra, hogy a honvédséget nemcsak a pártpolitikától, egyáltalán a politikától, hanem minden külső behatástól óvja meg külső szellemtől és áramlattól (Helyeslés jobbfelől.), mert a fegyveres erő az ultima ratio a belrend szempontjából és a fegyveres erőt minden külső befolyástól meg kell óvni, annak mindenekfelett érintetlenül, intaktul kell állani, hogy mindenki félve, tisztelettel és nagyrabecsüléssel nézzen rá. (Helyeslés.) T. Képviselőház! Ha most azt nézem, hogy milyen a mi honvédségünk létszáma, felszerelése és a fegyvernemek megoszlása, akkor önkéntelenül is összehasonlítást kell tennem abban a tekintetben hogy tulajdonképen milyen is a mi hadseregünknek, a honvédségnek helyzete a Duna völgyében, szembe állítva a környező államok hadseregének helyzetével. A trianoni békeszerződés 5. cikke Magyarország hadseregének alkalmazását kizárólag a beirendnek az ország területén való fenntartására és a határrendőri szolgálatra korlátozza. Természetesen ebből az elvi rendelkezésből folyik azután, hogy a magyar véderő létszáma, felszerelése, a felszerelésnek részletei mind ebből a szempontból állapíttattak meg a legszigorúbban, úgyannyira, hogy nemcsak a fegyverzet, hanem az ahhoz szükséges lőszer, s az egész hadianyaggyártás is ebből a szempontból korlátoztatott. Hova vezetett ez a helyzet 17 év alatt? Ezt meglátjuk akkor, ha összevetjük, csak nagy egységekben, a magyar hadseregnek és a környező államok hadseregének létszámát. Minden részletet elhagyok és csak egypár alakulásra, egypár egységre vonatkozóan ismertetem az összehasonlító adatokat. A békelétszám Magyarországon 35.000, Csehszlovákiában 215.000, tehát hétszer annyi, Romániában 261.615, tehát nyolcszor annyi és Jugoszláviában 174.788, tehát ötször annyi. Ami a seregtesteket illeti, Magyarországnak 7 vegyes dandárja, Csehszlovákiának két és félszer annyi, Romániának háromszor annyi és Jugoszláviának két és félszer annyi hadosztálya van békelétszámban. Romániának csak a határőrdandárokban, amelyek tehát nagyban és egészben megfelelnek a magyar hadsereg a békeszerződésben előírt vegyes dandárok gyalogsági erejének, 9 dandárja van, szemben Magyarország összesen 7 vegyes dandárjával. A zászlóaljak száma Magyarországon 49, Csehszlovákiában négyszer, Romániában kilencszer, Jugoszláviában háromszor annyi. Lovasszázad van Magyarországon 23, Csehszlovákiában háromszor, Romániában hatszor, Jugoszláviában másfélszer annyi. Üteg van Magyarországon 33, Csehszlovákiában tízszer, Romániában tíz és félszer és Jugoszláviában nyolcszor annyi. Golyószóró van Magyarországon 525, Csehszlovákiában tizennégyszer, Romániában húszszor, Jugoszláviában nyolcszor annyi. Ha kiszámítom, hogy egy gyalogzászlóaljra és lovasszázadra hány géppuska esik, azt látom, hogy Magyarországon 7, Csehszlovákiában 35, Romániában 31 és Jugoszláviában 28. Így folytathatnám ezt tovább, de már csak a lövegek számát fogom említeni. A lövegek száma Magyarországon 105, Csehszlovákiában 11-5-szer annyi, Romániában 14-szer, Jugoszláviában pedig 8-szor annyi. A hadiipar nálunk az 1927 : VII. te. 1. §-a szerint korlátoztatott, be van állítva abba a célba, amelyet a békeszerződéssel kapcsolatban említettem. Ezzel szemben Csehországban a hadigyártás nemcsak szabad és korlátozás nélküli, de kivitele is van, Jugoszláviában és Romániában pedig korlátozásnélküli és állandóan emelkedő. Ezek az adatok bővebb magyarázatra nem szorulnak. Ezek az adatok kiáltanak és pedig fennhangon kiáltják azt, hogy ez olyan igazságtalanság, olyan lehetetlen helyzet, amelyről