Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-213

23Ô Az országgyűlés képviselőházának 213. ülése 1937 május 14-én, pénteken. minden áldozatra készek vagyunk e védképes­ség fejlesztése és fokozása érdekében«; akkor nekem nincs kétségem aziránt, hogy a törvény­hozás minden tagja osztozik ebben az általam kifejtett igénytelen felfogásban. És ha most mégis ezeknek az érzéseknek bizonyos mértékig való további felfokozását kell kérnem, erre ne­kem nem a törvényhozás magatartása ad okot, hanem a külpolitikai, a katonai helyzet, a ve­szélyek erősbödése és honvédelmi szempont­jaink fokozottabb megóvásának szükségessége­Két kérdést leszek bátor feltenni. Kérdem: van-e a magyar történelemnek olyan lapja, amely igazolná azoknak az álláspontját, akik a honvédelem szükségszerűségét valaha is egye­dül és kizárólag szövetségeseikre és barátaikra építették volna fel? Másik kérdésem pedig az: összefér-e egyáltalában a régen eltemetett le­fegyverzési konferencia csúfos csődjének és a soha nem látott fegyverkezéseknek korszaká­ban az európai békével s a Népszövetség mél­tóságával az a tény, hogy kizár a jogokból egy tagállamot, kizár bennünket azokból a jogok­ból, amelyeknek védelmére a Népszövetség ala­kult és megteheti-e ezt a Népszövetség anélkül, hogy ezáltal a saját maga elvét szégyenteljes módon meg ne tagadná? Én kijelentem innen az előadói székből is, hogy a mi egyenjogúsági kérdésünket előhoz­tuk a múltban, napirenden tartjuk ma is és elő fogjuk hozni mindig és minden alkalommal, amikor az szükségesnek és célszerűnek látszik. Lehet, hogy odakint sokan talán makacsságnak tekintik ezt, de az egyenjogúsági kérdés a mi szempontunkból nem az ildomosságnak, hanem az életnek és halálnak kérdése. (Ügy van! Ügy van!) T. Képviselőház! Tudomásul kellett ven­nünk az általános lefegyverzés körül folyó szemforgató csalásokat, tudomásul kellett ven­nünk, hogy hatalmas európai nemzetek egy­másnak ígérgették a tengerek pacifikálásának, a titkos katonai szövetségek megszüntetésének ideális gyönyörűségeit, ugyanakkor azonban hajógyártó üzemeiket, ágyúgyáraikat, fegyver­kovácsaikat éjjel-nappali üzemre hajszolták. A népek és nemzetek reális értékének rangja a nagy számbavételnél újra fegyveres felkészültségük fokától függ, éppen úgy, mint 1914-ben (Ügy van! Xfgy van!) és amilyen mér­tékben nyomul előre a nemzetközi politikában az ököljog, ugyanolyan mértékben kell nekünk az egyenjogúsági kérdést szem előtt tartanunk és soha egy pillanatra el nem felejtenünk. (Ügy van* Ügy van!) Ha kicsiny hadseregünk szelleme (Dinnyés Lajos: Éljen a hadsereg!) és fegyelme ' semmi kívánni valót nem hagy hátra, annál inkább arra kell törekednünk, hogy létünk fenntar­tásának ezt a nélkülözhetetlen és el nem ha­nyagolható eszközét megerősítsük és egész ál­lami létünk központi intézményévé tegyük. Amikor éhez a ponthoz értem, méltóztassanak nekem egy pillanatra türelmet szentelni, hogy ebben a vitában véletlenül legelsőnek, erről a helyről én fejezhessem ki az egész törvényho­zásnak meleg barátságát, őszinte testvéri érzé­sét, háláját és köszönetét a magyar honvédség iránt, (Élénk helyeslés. — Dinnyés Lajos: Éljen a Ihonvédség! — Taps.) meleg együttérzését és testvéri barátságát a honvédség tisztikara és legénysége iránt, amelyek a maximumot nyújt­ják a kötelességteljesítésben és nehéz 'körül­mények között, küzdve a megélhetés nehézsé­geivel is, féltékenyen távoltartanak maguktól mindenféle politikát és politikai befolyást s a maximumot adják nemcsak a kötelességtel­jesítésben, hanem a becsületes és tisztességes hazafias érzésben is. (Ügy van! Ügy van!) Le­gyen meggyőződve a honvédség, hogy ebben a törvényhozásban pártkülönbség nélkül (Ügy van! Ügy van! a jobb és a baloldalon.) őszinte barátot, meleg testvéri érzést fog találni és törekvéseinek mindig, minden alkalommal való őszinte támogatását. (Ügy van! Ügy van!) Mélyen t. Képviselőház! Most csak néhány pillanatra ismertetni leszek bátor a tárca költ­ségvetését, de csak legfőbb vonásaiban. A hon­védelmi tárca összkiadásai nyugdíj és rokkant­ellátás nélkül a jövő köllségvetési évben 110,082.000 pengőt tesznek ki, ami a múlt évi költségvetést 12,452.000 pengővel haladja meg. A nyugdíjak és rokkantellátási költségek 234.000 pengővel emelkednek ebben az évben. A rok­kantellátás összege, amelyről külön fogok majd szólni, maradt ugyanannyi, mint tavaly: 17,735.000 pengő. (Czirják Antal: Ez már hiba!) A nyugdíj és a rokkantellátás összesen 62,900.000 pengőt tesz ki. Ezek a tételek tehát, amelyeket ismertetni bátor voltam, a jövő év­ben összesen 173,216.000 pengőt tesznek ki. A hadigondozottak ellátásának költsége, amint mondani szerencsés lehettem, 17,735.000 pengőt tesz ki és ez változatlanul irányoztatott elő, épp úgy, mint a múlt évben, bár a létszám 10.839 fővel csökkent. A csökkenés ugyanis túl­nyomórészben a hadigyámoltaknál jelentkezik, akik aránylag alacsony összegű ellátást élvez­tek. Ezzel szemben a hadirokkantaknál a bajok súlyosbodása s az életkor emelkedése folytán a rokkantság százalékának felemelése szüksé­ges, ami magasabb összegű ellátási díj folyó­sítását és fokozottabb mérvű segélyezést tesz szükségessé. (Helyeslés a jobboldalon.) Csak egy mondatban vagyok bátor kitérni arra, amiről hála Istennek, sokat tárgyalunk ebben a Házban s ez a hadirokkantak, a hadi­gondozottak ügye. Erről sok panasz és sok el­ismerés is hangzik el, egyet azonban objektíve meg kell állapítanunk: egy esztendő óta, vagy mondjuk a legutóbbi esztendőkben a rokkant­ellátás kérdését meleg szívvel, sok-sok megér­téssel kezelik. (Cseh-Szombathy László: Ez igaz!) és azt hiszem, a minimumra vagy a réginél sokkal kevesebbre zsugorodtak össze azok a panaszok, amelyek hozzánk^ vagy akár a törvényhozásig eljutottak. (Czirják Antal: Éljen a honvédelmi miniszter!) Én csak azt vagyok bátor kérni az előadói székből a hon­védelmi miniszter úrtól, méltóztassék, ha le­het, ezt a meleg és érző szívet még fokozni, de mindenesetre megtartani a hadigondozottak számára. (Czirják Antal: Pénzt tessék adni hozzá! — Dinnyés Lajos: Megszavazzuk!) A személyi járandóságok mindössze 45.720 pengővel emelkednek. Ez kisebb összeg, úgy hogy ennek részletezésére nem is térek ki. A dologi kiadások ebben a költségvetésben 10,053.970 pengőt tesznek ki. Itt az emelkedés 1,802.000 pengő. Ebben benne van a lótáp árá­nak emelkedése, a lóállomány gyorsabb után­pótlása, a ruházat, ágynemű, továbbá a külön­böző leltári tárgyak és felszerelések több éven át mellőzött, de most már elodázhatatlan után : pótlása, benne van az épületek karbantartási költsége, az épületek állagának megóvása ér­dekében okvetlenül szükséges kiadások, benne van a behatóbb kiképzéssel járó kiképzési költségek, amelyektől a mai körülmények kö-

Next

/
Thumbnails
Contents