Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-212

Az országgyűlés képviselőházának È1Ê. ülése 19$? május 13-án, csuiorböhon. 227 igazságszolgáltatása, amelyre méltán büszkék lehetünk mindnyájan, olyan maradjon, amilyen volt, vagy még jobb legyen! (Élénk helyeslés.) Ennek a törekvésnek óhajtok szerény munkása lenni és kérem, hogy azzal a bizalommal, amellyel mai felszólalásomat megajándékozták, a jövőben is méltóztassanak megajándékozni. (Altalános helyeslés, éljenzés és taps a Ház minden oldalán. — A szónokot tömegesen üdvözlik.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e az igazságügyi tárca költségvetését általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nemi (Igen!) A Ház az igazságügyi tárca költségvetését ^ általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. j Az általános vita során Soltész János képviselő úr két határozati javaslatot nyújtott be. Az elsőben azt kéri, hogy hívja fel a Ház az; igazságügyininiszter urat arra, hogy a rendőri büntetőbíráskodásnak a királyi bíróságokhoz való utalása iránt mielőbb törvényjavaslatot terjesszen elő. Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. | Lázár Andor igazságügyminiszter: T. Ház! Nem tartanám helyesnek ezt a kérdést ineidentali ter felvetni, miért is a határozati javaslatot nem fogadom el s annak elutasítását kérem. (Farkas István: Végre kellene pedig hajtani!) Elnök: Kérdem, méltóztatnak-e a határozati javaslatot az igazságügy-miniszter ' úr szavai után elfogadni? (Nem!) A határozati javaslatot elutasítottnak jelenteni ki. Második határozati javaslatában azt kéri Soltész János képviselő úr, hogy hívja fel a Ház az igazságügyminiszter urat arra, hogy a végrehajtási törvény reformja tárgyában mielőbb; törvényjavaslatot terjesszen elő. Az igazságügyminiszter úr kíván szólani. Lázár Andor igazságügyminiszter: T. Ház! Nincs módomban, hogy ezt a törvényjavaslatot most a t. Ház elé terjesszem. Később óhajtok ezzel a gondolattal foglalkozni. Kérem a határozati javaslat elutasítását. Elnök: Kérdem, méltóztatnak-e a határozati javaslatot elfogadni? (Nem!) A Ház a határozati javaslatot nem fogadja el. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az 1. címet felolvasni. Vásárhelyi Sándor jegyző (felolvassa az 1. címet). Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Az 1. cím meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Kérem a jegyző urat a 2. cím felolvasására. Vásárhelyi Sándor jegyző (felolvassa a 2. címet). Fábián Béla. Elnök: Fábián Béla képviselő urat illeti a szó. Fábián Béla: T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy egészen sürgönystílusban, néhány megjegyzést tegyek a bíróságokkal kapcsolatosan. Azt hiszem, nem fog ártani a miniszter úrnak, ha erről az oldalról legelsősorban is azt a tiszteletteljes megjegyzést teszem beszédére, hogy igazi békebeli igazságügyminiszteri beszéd volt. (Ügy van! Ügy van!) Méltóztassanak továbbá megengedni, hogy KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIII. felhívjam az igazságügyminiszter urat és a jelenlévő pénzügyminiszter urat — aki bizonyára nem felejtkezett meg arról, hogy maga is az igazságügyi szolgalatból került át a pénzügyminisztérium élére — arra, hogy teljes lehetetlenség az, hogy az igaziságügyi szolgálatban dolgozó királyi hírákat és ügyészeket úgy fizessék, ahogy éppen ma fizetik. Az idő is előrehaladt és talán felesleges isi erről a kérdésről sokat h eszelnem azért, mert tudom, hogy az, igazságügyiminiszter úrban megvan a hajlandóság a kérés teljesítésére. T. (miniszter úr, mégis talán nem ártok senkinek, ha azt mondoimi, hogy a bírák és ügyészek olyan anyagi helyzetben vannak, amely janyagi helyzetnek a további fenntartása a bírák és ügyészek, de az ország érdekében sem kívánatos. Nem tartom u. i. kívánatosnak, hogy a királyi bírák és ügyészek, aklik fontos kérdések felett hivatottak dönteni, akik emberi életsorsok és vagyonok felett döntenek, kénytelenek legyenek eladósodni. Mert kérdem, mit csináljon az a bíró, akinek a gyermeke megbetegszik, vagy az ügyész, akinek a felesége megbetegszik? Teljes lehetetlenség abból a fizetésből társadalmi állásának megfelelő életet folytatnia. Kérem tehát az dgaaságügyminiszter urat és a pénzügyminiszter urat, méltóztassanak ezen segíteni. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom, A tanácskozást befejezttnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a 2. címet elfogadni? (Igen!) A 2. címet elfogadottnak jelentem ki. Kérem a jegyző urat a 3. cím felolvasására. Vásárhelyi Sándor jegyző (felolvassa a 3. címet). Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) A 3. cím meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem M. Kérem a jegyző urat a 4. cím felolvasására. Vásárhelyi Sándor jegyző (felolvassa a â. címet). Malasits Géza! Elnök: Malasits Géza képviselő urat illeti a szó. ; Malasits Géza: T. Ház! Legyen szabad a miniszter úr figyelmét felhívni arra, hogy újabban ismétlődik az az egy időben már megszűnt abúzus, hogy t. i. a fegyenceket megvasalva vitték a városon végiig. Éppen ma lehettek ilyen jelenetnek tanúi azok, akik a Lipótkörúton jártak, hogy egy öreg megvasalt fegyencet, aki egy 35—40 kilós ládát cipelt, a fegyőrök elkezdtek puskaaggyal nógatni, hogy menjen már előre. A közönség egyenesen felháborodott ezen. De nemcsak Budapesten, hanem vidéken is gyakran látjuk, hogy egészen apró csirkeperekben embereket megvasalva kísérnek végig az utcán. Annyira nem szegény a magyar állam, hogy ne tudna rabszállító autót tartani, vagy pedig olyankor kísérjék a fegyenceket, amlikor nem jár a közönség, vagy pedig olyan úttesteken, ahol nem tűnnek 'sifembe. A leghelyesebb az volna, — mert mint mondottam, annyira mégsem szegény az állam — ha ezeket a szerencsétlen embereket zárt kocsiban szállítanák. Különösen megbotránkoztató az, ha a főváros kellős közepén, fényes nappal történik ilyesmi, hiszen például ezt a szerencsétlen embert a Nyugati pályaudvarról kísérték egy nagy vasládával, amelyben nyil33