Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-212

218 Az országgyűlés képviselőházának 212. ülése 1937 május 13-án, csütöri-ökön. vül erősen sürgettem az általános vita során. A. frontharcostörvénnyel kapcsolatosan méltóztassék megengedni azt, hogy ha. ez csak ebben a naptári évben kerül előterjesztésre — tehát legfeljebb a jövő esztendőre lesz -belőle törvény, (Mojzes János: A görög naptár szerint — ad graecas Kalendas!) mert időbe kerül, míg a forntharcostörvény életbe is lép, — legyen szabad a pénzügyminiszter urat arra leérnem, előzze meg valamivel a frontharcostörvény életbeléptetését és úgy a híréi, mint különösen a közjegyzői kinevezéseknél és előléptetéseknél mérlegelje és vegye figyelembe azt, hogy valaki frontharcos volt, nemkülönben azt, hogy rokkant. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Evek óta így történik!) Még mindig vannak a közjegyzőhelyettesek között olyanok, akik a frontharcoskategóriába tartoznak, vagy hadirokkantak és akiket sok fiatalember megelőzött, akik elé sok fiatalember ugrott. En nem azt mondom, hogy a frontharcosi vagy hadirokkanti mivolt minősítési kellék legyen, hanem azt, hogy amikor a frontharcos és a hadirokkant másokkal, fiatalabb emmberekkel egyforma elbírálás alá esik, akkor az elsőbbséget feltétlenül a frontharcos és a f hadirokkantkapja meg, (Rupert Rezső: Törvényben kellene biztosítani!) mert ezek az emberek a háború befejezése óta eltelt 18 év után már úgyszólván végét járják annak a lehetőségnek, hogy behozzák veszteségüket, illetőleg, hogy megfelelő elhelyezkedést tudjanak találni. Az összeférhetlenségi törvényt és egyéb kodifikáeiós kérdéseket eléggé kimerítették. Az én szerény véleményem tökéletesen egyezik a mélyen t. _ igazságügyminiszter úrnak azzal az álláspontjával, hogy nem a törvények tömegének gyártása a fontos, hanem a meglévő törvények jó végrehajtása. Elégséges olyan törvénveket hozni, amilyeneket a gyakorlati élet feltétlenül megkövetel. En csak arra kérem a mélyen t. igazságügyminiszter urat, hogyha az általános gyorsasági rekordba a mélyen t. Ház és a kormányzat nem is megy bele, (Mojzes János: A titkos választóiogná.l helpmegy!) mégis az igazságügyi kormányzat körében is méltóztassék az^ ütemet a szociális és gazdasági szükségesség és érdekek kielégítése ^ tekintetében gyorsabbá tenni, mert meggyőződésem az, hogy a köztisztviselői osztálynak, köztük elsősorban a bíráknak, nemcsak erkölcsi, hanem anyagi függetlensége is az a, bázis, amelyen a magyar lét és a magvar igazságszolgáltatás és a magyar alkotmány mint legfőbb pilléren legelsősonban nyugszik. Meg vagyok győződve arról, hogy a mélyen t. igazságügyminiszter úr ezeket a szempontokat tárcája körében érvényesíteni igyekszik s ezért a költségvetést elfogadom. (Helyeslés és taps a .jobboldalon és a középen) Elnök: Csoór Lajos képviselő urat illeti a szó. Csoór Lajos: T. Képviselőház! Drobni igen t. barátom felszólalásához csatlakozom és utolsó mondatába kapcsolódom bele. ö azt kérte az igazságügyminiszter úrtól, hogy a jövőben a szociális gondolatot az igazságügyi igazgatásban is nagyobb mértékben szíveskedjék érvényesíteni. En mint ügyfél, mint végrehajtott, mint alperes vagyok bátor egynéhány gondolatot röviden előadni abból a szempontból, hogy ennek a szociális gondolatnak megvalósítására az igazságügyi törvényhozás keretében mindazt, amit mi egyszerű polgárok kívánunk, méltóztassék megtenni. (DUjlin Jenő: A felpereseket he kell csukni!) Hallottunk itt felszólalást arról, hogy a bírói létszám igen kicsiny. Ezt a dolgot meg is fordíthatjuk úgy, hogy az ügyek mennyisége igen nagy és ezért kevés a bírói létszám. Ha tehát a bírói létszámot nem tudjuk emelni, talán meg kellene próbálni, hogy az ügyek mennyiségét csökkentisük. Az ügyek mennyiségének csökkentése a közönség érdekének felelne meg, ha tudniillik minden bírósági eljárás előtt valami egyeztetési eljárást vezetnénk be. (Mózes Sándor: Megvan a polgári ügyekben!) Tudom, hogy a bíró köteles felhívni a feleket, hogy egyezzenek meg, mi laikus emberek azonban ezt máskép gondoljuk el. A helyzet az, hogy a közönség a maga igazságát érzi, de a jogszabályokkal és a törvényekkel nincsen kellőképpen tisztában. Ha ezeket a felek előtt megvilágosítanák és pártatlanul megmagyaráznák nekik, akkor a legtöbb esetben megegyeznének. Már múlt évi költségvetési felszólalásom során voltam bátor megemlíteni, hogy helyes volna, ha az egyes községekben az ilyen békebíráskodást, vagy egyeztetési eljárást bevezetnék és ez kötelező volna, mielőtt .bírósági tárgyalás elé viszik az ügyet. Erre a célra vagy ügyvédeket, vagy pedig bírókat lehetne alkalmazni, amivel — kevés díjazás< ellenében — az ügyek mennyiségét nagymértékben lehetne csökkenteni. En a gyakorlatban nagyon sokszor láttam azt, hogy amikor a feleknek megmagyarázták a törvényt és a jogszabályt, azok. ha összekerültek egymással, megegyeztek, de ha mindegyik elment a maga külön ügyvédjéhez és külön beszélt vele, természetesen saját javára adva elő az ügyet, az ügyvédek «sem látnak tisztán és a hír ós ágnál egy csomó tárgyalásra volt szükség, hogy az ügyet kellőképpen tisztázzák; ezáltal pedig, elhúzódott a dolog elintézése. Megismétlem tehát az igazságügyminiszter úrhoz azt a kérésemet, hogy a már egyszer kezdeményezett, de azóta elbukott békebíráskodási rendszert a közséjgekben méltóztassék bevezetni, amihez hozzá lehetne kapcsolni a községi bíráskodás ügyét is, (Mózes Sándor: Nem értenek hozzá!) mert lehetetlen állapot, ami most a községi bíráskodásnál fo-, lyik: a bíró nem ért a dologhoz, a jegyző nem törődik vele és teljesen napirenden levő dolog, hogy olyasmik történnek, amiknek tulajdonképpen semmi értelmük sincs, (Dulin Jenő: Atsíbolják a járásbírósághoz! — Mózes Sándor: A járásbírósághoz ; küldik őket is!) míg ha egy ilyen egyeztetési eljárás volna alkalmazható, akkor igen sok ügy megszűnnék. Ennek gyakorlati kipróbálása már megtörtént a haszonbérleti ügyekre vonatkozó rendelkezések során a mezőgazdasági kamaráknál való egyeztetés formájában, ami igen sok haszonbérleti pernek végét vetette. Ugyancsak szociális szempontból vagyok bátor előterjeszteni egy továbbikérést. Az igazságügy miniszter úr költségvetése indokolásában egynéhány készülő törvényjavaslatról^ emlékezik meg. En a legsürgősebbnek tartanám a végrehajtási törvény bizonyos szociális szempontból, való átdolgozását. En mint végrehajtott, mint polgár, mint laikus azt mondom, hogy ezt legjobban érezzük magunkon és rámnézve ez a kérdés a részvényjognál és^ a többi nagykoncepciójú dolognál fontosabb kérdés.