Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-212

Az országgyűlés képviselőházának 212. ülése 1937 május 13-án, csüíörtwkön. 21

Ô Bendkívül kevés <az a létminimum, amely a végrehajtási törvény alapján meghagyandó. Annakidején, amikor ez a törvény készült, még valahogy úgy gondolkoztak, hogy »adós fizess« és feltételezték egy fejlődő gazdasági élet keretében, hogy az emberek tudnak is fizetni. Ma a gazdasági viszonyok megváltoztak. Az a családvédelem, amelyről az igen t. igazságügyminiszter úr megemlékezik, nem érvényesül a végrehajtás alól mentes ingóságok tekintetében, végrehajtás alól mentes ingatlan pedig nincs is. A családvédelem tehát sehol sem érvényesül. De még mit látok ezenkívül? Falun láthatjuk, hogy amikor haszonbérlet ellen vezetnek végrehajtást, egy fillér létminimumot sem hagynak meg, például egy ház haszonbérét teljesen lefoglalják és a háztulajdonos egyetlen fillér nélkül marad ott, anélkül, hogy meg tudna élni. (Mózes Sándor: A biztosítási összeget is lefoglalják!) Éppen ezért arra kérném az igazságügyminiszter urat, hogy ennek a végrehajtási törvénynek bizonyosfokú szociális átdolgozását vagy módosítását tegye megfontolás tárgyává. Természetesen ezzel kapcsolatos a zárgondnoki kérdés is, amelyre vonatkozólag* 1931-ben. vagy 1930-ban — nem tudom, melyik esztendőben — megjelent egy rendelet, amely bizonyos fokig már enyhítette a mezőgazdasági zárgondnokságot, de még mindig sok visszaélést tapasztalunk, igen t. igazságügyminiszter úr. En, aki látom különösen a kisemberek helyzetét, ha zárgondnokság alá vannak véve, nagyon kérem, hogy ezt a rendelkezést, amelynek irányát helyesnek és jónak tartom, valahogyan még jobban kiszélesíteni méltóztassék.^ Ugyancsak szociális szempont kívánja, tehát ez is a most mondottakkal kapcsolatos, hogy a bíróságoknak módjuk legyen részletfizetést megállapítani valamely kötelezettség teljesítésére. (Rupert Rezső: Módjuk van, meg is csinálják!) En a gyakorlatban azt tapasztalom, hogy 60 napos, 90 napos, vagy hosszabb határidőt adnak, de nem tudnak részletfizetési lehetőségeket adni. Ha ez megvan, akkor erről talán nem is beszélek tovább. Fontos volna a végrehajtással kapcsolatban az elemi károk, vagy más súlyos károsodások bekövetkezésének a figyelembevétele, mert ha, mondjuk, az úgynevezett vis maioreseteket talán figyelembe is veszik ezeknek az eljárásoknak a során, de a halálesetet, súlyos betegséget, vagy más ilyen körülményeket sehol sem tudják kellő méltánylással figyelembe venni és ennek következtében egyes gazdasági egyedek, akik tulajdonképpen megmentendők volnának és akiik a gazdasági életnek tényezői, olyan súlyos helyzetbe kerülnek, hogy elpusztulnak, azért, mert ezeket a rendkívüli körülményeket pillanatnyilag nem lehet figyelembe venni a végrehajtási eljárás során. -Mélyen t. Képviselőház! Fel kell tennem az igazságügyminiszter _ úrhoz azt a kérdést, hogy mi lesz a magánjogi törvénykönyvvel, mikor lesz belőle valami? Ez is olyan kérdés, amely már hosszú idő óta húzódik. Az igazságügyminiszter úr a fejét csóválja, amiből azt kell gondolnom, hogy egyhamar nem számíthatunk 'annak megvalósulására. Pedig ki kell jelentenem, hogy vannak egyes kérdések, amelyekben borzasztó nagy a jogbizonytalanság; például a szomszédjog kérdésében. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Nincs jogbizonytalanság! Az gyönyörűen meg van oldva!) Csak a törvénytervezetben van meg. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Nincs bizonytalanság!) De én azt tapasztaltam, hogy valahányszor a szomszéd-jogba tartozó ügyről volt szó, annak a kimenetele tekintetében soha nem lehetett bizonyosságot látni. Ugyancsak ezzel kapcsolatban áll egy másik kérdés, a haszonbérleti kérdés. Tudom. hogy haszonbérleti jogrendszerünk bizonyos mértékben ki van fejlődve a joggyakorlat folytán, én azonban mindig azt látom, hogy a haszonbérlőnek a jogállapota még mindig abból az árendás korszakból való, amikor a haszonbérlő alantasabb valaki volt, mint a földbirtokos, holott a mai gazdasági viszonyok között a haszonbérlők igen jelentékeny gazdasági tényezők, úgy tulajdonságaiknál, mint számuknál fogva és^ ha már nem számíthatunk arra, hogy a polgári törvénykönyvet életbeléptetik, illetve az annak alapján kialakuló joggyakorlat fogja kifejleszteni a szociális haszonbérleti jogot, akkor talán meggondolás tárgyává kellene tenni, hogy ennek a 3 millió hold földet érintő haszonbérleti kérdésnek a törvényes szabályozására nem volna-e szükség és lehetőség. Mélyen t. Képviselőház! Minthogy több alkalommal felszólaltam a tagosítás kérdésében, most nem akarok hosszadalmas ismétlésekbe^ bocsátkozni, kérnem kell azonban az igazságügyminiszter urat arra, hogy a telekkönyvi kiigazítások lehetővététele érdekében méltóztassék kellő személyzetről gondoskodni, mert itt olyan .borzalmas dolgok ivannak, hogy az szinte leírhatatlan. (Lázár Andor igazsága ügyminiszter: Ez meg lesz!) Ezzel kapcsolatban kérem a mélyen t. igazságügyminiszter urat, hogy a földmérő mérnökökre méltóztassék nagyobb gondot fordítani. Sokszor tapasztaltam azt, hogy a parasztember kimérette a földjét, a mérnök azt mondta, hogy így és így van, a másik paraszt hozott egy másik mérnököt és az azt mondta, hogy amúgy van. (Mojzes János: Ahányan mérnek, annyiféleképpen! — Mózes Sándor: Nem tudnak mérni a mérnökök!) ^ Ez így lehetetlen, •mert hiszen a anérés számtani, matematikai művelet, a mérnökök műszerekkel dolgoznak, a pontos mérést és az ellenőrzést tehát -meg lehetne oldani., Láttam például olyan esetet, hogy az egyik polgárember az erdőben egy sor fát perelt a másiktól és ráment a perre annyi, hogy egy egész holdat vehetett volna érte; ez pedig azért van így, mert az egyik 'mérnök így mért, a másik meg úgy. (Mojzes János: Egyszer jobban kihúzzák a láncot, másszor meg nem.) Be akarom fejezni beszédemet, hogy ne töltsem sokáig az időt. Még csak egy kérdés van, amelyre ia. nép szempontjából fontosnak tartom rámutatni, ez pedig a váltótörvénynek bizonyosfokú enyhítése, módosítása és a r mi gazdasági viszonyainkhoz való alkalmazása. Rendkívül fontos és szükséges volna ez, mert hiszen a parasztok és a mezőgazdaság mai viszonyai között jelenlegi váltótörvényünk a maga szigorú határidejével és a maga szigorú feltételeivel semmiképpen sem felelhet meg. Amikor most a váltóhitel tulajdonképpen megszűnt a mezőgazdaság számára, azt hiszem, a legalkalmasabb időpont volna itt ahhoz, hogy elővegyük a váltótörvénynek a mezőgazdaság érdekében való revízióját. Ezeket a részletkérdéseket voltam bátor előadni. Ezek ugyan nem jelentenek a kormányzattal politikai szempontból való állásfoglalást, minthogy azonban a kormányzat politi-