Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-212
208 Az országgyűlés képviselőházának 21 állat részére pedig hat havi takarmányt. Magyarország mezőgazdasági állam és faluhelyen többmillió egyszerű munkás él, aki egy évben 30—40 napot képes dolgozni aratás alkalmával. Akkor megkeresi a maga kis terménykeresményét, hazaviszi és ha van valami adóhátraléka vagy más adóssága, azt kifizeti, de sokszor lefoglalják ezt a kis élelmiszert is és meghagynak egy hónapra való, 60—70 kiló húzat és egyéb élelmiszert. Hogy ez milyen szörnyű következményekkel jár, arra megint el fogok mondani egy gyakorlati példát. Atány községben, ahol nagy ínség dúlt már négy esztendeje, mert nagy aszálykárok voltak és négymázsás termés már a jó terméshez tartozott, végig lefoglalták minden szegény ember búzáját. Amikor végrehajtásra került a sor, akkor kisült, hogy a szegény emberek megették a kenyérnek valót, amit a végrehajtó lefoglalt. Szomorú, de valóság, hogy 110 embert börtönöztek be egyetlen községben azért, mert a végrehajtási törvény értelmében törvény szerint jogosan foglalták le az élelmiszert és egy család részére nem. hagytak többet, csak 60—70 kiló búzát. Nem volt más választása annak a szerencsétlen 110 családapának, mint az, hogy vagy megeszik a lefoglalt búzát és elkövetik a végrehajtási sikkasztást, vagy lopni mennek. A kisebbik rosszat választották, inkábh a börtönt, minteem a család pusztulását és éhenhalását. Magyarországon, ahol ez millió embert érint, — millió mezőgazdasági napszámos munkást, — az igazságügyminiszter úr figyelmébe ajánlom ezt a kérdést. Kérem, méltóztassék a végrehajtási törvény sürgős reformját elrendelni és a családok részére legalább ugyanannyi élelmiszert foglalásmentesen meghagyni, mint amennyit az állatok részére a törvény megenged. Erre vonatkozólag is szabad legyen javaslatot benyújtanom a miniszter úrihoz (Olvassa.): »Hívja fel a t. Ház az igazságügyminisztert arra, hogy a végrehajtási törvény reformja tárgyában mielőbb terjesszen törvényjavaslatot a Ház elé.« Meg kívánok emlékezni a bírói függetlenség teljes és százszázalékos biztosításáról is. Ennek első feltétele az anyagi bázis kellő megteremtése. Amint Dulin Jenő képviselőtársam itt elmondta, a magyar bírákat tisztességgel, becsülettel kell fizetni, hogy családjukat el tudják tartani, hogy gond nélkül tudjanak élni, ez mind hozzájárul a bírói függetlenség teljes kiépítéséhez. Ismét felhozok egy példát. Nyíregyházán egy királyi járásbírónak, akinek öt leánya volt, elméje megzavarodott az anyagi gondok következtében, mert nem bírta gyermekeit iskoláztatni, ruházni és abból a keserves kis fizetéséből nem volt képes családját rangjához méltó tisztességgel eltartani és a legnagyobb katasztrófa, a szellemi eltompulás, az elmezavar ütött ki rajta. Pedig egy ilyen kisfizetésű bíró, aki a bírói székben talán többezer pengő értékű perekben kénytelen ítélkezni, nem tudja magát teljesen feladatának szentelni, ha súlyos anyagi gondokkal küzd. A bírói kart igenis el kell különíteni a többi tisztviselői státustól, őket külön elbírálásban kell részesíteni és gondoskodni kell arról, hogy ők anyagilag is teljes mértékben függetlenek lehessenek. Súlyos sérelem az igazságszolgáltatás értékhatárainak megállapításánál az, hogy az apró kisemberek kis bajai ; 200 pengőn alóli kis perei, már az alsófokon jogerősen intéztetnek ?. ülése 1937 május 13-án, csütörtökön. el. Akár jó, akár rossz ítéletet hoz a bíró, az jogerőre emelkedik és nincs helye további fellebbezésnek. A polgári perrendtartás annakidején azért rendelte el, hogy a 200 pengős értékhatáron aluli ügyekben már az alsófokon jogerősen^ döntsenek, hogy a felsőbíróságokat mentesítsék az apró perek elintézésétől. Kérdés azonban az, hogy valóban mentesítette-e őket. Tessék csak megnézni a perújítások statisztikáját és akkor rögtön ki fog sülni, hogy a 200 pengős értékhatáron aluli perek úgyszólván kivétel nélkül mégegyszer visszamennek perújítások formájában a hírósághoz és ha nem is nyernek kedvező elintézést, a bíróságot mégis foglalkoztatják és így az a takarékossági szándék, amely ezt a rendelkezést életrehívta, nem érte el célját. Mert vegyük csak figyelembe azt, hogy az a 200 pengőn aluli ügy, amiben egy kisember fordul a bíróság elé s amire nézve hitelező az adósával nem tud egyességet kötni, annak a kisembernek exisztenciális ügye lehet és ez az ügy az alsóbbfokú bíróságok túlterheltsége következtében sokszor nem részesülhet olyan figyelemben, mint amilyenben részesülne akkor, ha meg volna a fellebbezés lehetősége, ha az alsófokú bíróságok éppen a fellebbezés lehetősége következtében a tényállást precízebben, nagyobb körültekintéssel vennék fel. Meg kell még emlékeznem arról, hogy amikor annakidején a bizottságokban az ajánlási rendszer novelláját tárgyaltuk és azt követeltem, hogy a választási bűncselekmények nél is állapítson meg a törvény egy minimális büntetési határt, hogy kétesztendős fogházbüntetéseket ne lehessen 10 pengővel elin tézni, akkor a miniszter úr azt mondotta, hogy nem kívánja a jelenlegi választási törvény rendszerét, annak jogi alapépítményét megbolygatni és hogy egy ilyen rendelkezésről majd csak az új választójogi törvénynél lehet szó. Már most felhívom a miniszter úr figyelmét arra, hogy az új választójogi torvény megalkotásakor éberen vigyázni kell arra, hogy a régi büntetőszankciók rendszere meg változtassák és olyan új rendszert kreál janak, amely megfelel a mai idők követelményeinek és teljes mértékben helyreállítja ebben az országban a politikai köztisztességet. Mert, sajnos, amint tapasztaltuk a múltban, nem egy és nem két esetben, egészen súlyos cselekményeket a bíróságok a felindult lelkiállapotnak, a választások hevének és egyéb enyhítő körülményeknek figyelembevétele, mellett olyan enyhén bíráltak el, hogy az nem visszatartólag, hanem egyenesen ösztönzőleg hatott következő alkalmakkor a választási bűncselekmények elkövetésére. Amióta ezt a novellát tárgyaltuk, volt már egy időközi választás, amelyen magam is személyesen résztvettem és láttam azt, hogy bizony a törvénynek úgynevezett szigorú szelleme egyáltalában nem volt semmiféle gátló hatással a tekintetben, hogy valakit visszatartson a törvény áthágásától. T. Ház! Az igazságügyi tárca olyan fontos tárca egy nemzet életében, hogy ennek ügyes és helyes vitele hozzájárul egy nemzet alkotmányos értelemben vett kellő biztosításához is. Arra kérem tehát a miniszter urat, hogy ezeket a kérdéseket, melyeket felszínre hoztam, tegye megfontolás tárgyává és minél előbb hozzon megfelelő új törvényjavaslatokat a t. Ház elé. A tárca költségvetését nem fogadom el.
