Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-212

202 Az országgyűlés képviselőházénak 212. falukutatók nem tudják, hogy a faluban hol lakik az Isten. Ezek a városkutatók, akik most Magyarország- minden baját egyszerre, hirtelen meg akarják találni, legnagyobb részt úgy képzelik el a várost, 'hogy a városban vannak nagyiparosok, vannak kokottok és vannak síberek; semmi egyéb csak nagyiparos, kokott és síber. (Moesáry Dániel; Azt nem mondták! — Gr. Festetics Domonkos: Csak ezek játsszák a döntő szerepet! — Derültség. — Meizler Károly: És a kormány mit csinál? — Rassay Károly: Hol jársz te, hogy ilyen képeid vannak? — Zaj. — Elnök csenget.) Ha Budapesten -a nagyiparosok, a kokottok és a síberek játszanák a főszerepet, akkor kik ebben a városban például a Wolff-párt szavazói? Mert hiszen Budapest székesfővárosban a kormánypártnak és a kereszténypártnak a blokkja vezet, ezeké a többség és én, t. képviselőtársam, fel akarom hívni a képviselő úr figyelmét arra... (Meizler Károly: Fábiánnak éppen a Wolff-párt fáj! Egyedül csak a Wolf-párt!) Hogy lássa a képviselő úr, mennyire nem fáj nekem, kijelentem, hogy azoknak a beszédeknek, amelyeket az utóbbi időkben Wolff-párti t. képviselőtársaim mondanak, minden szavát aláírom. (Meizler Károly: Régebben nem!) Mostanról van szó. Amit méltóztattak mondani, az mind helyes dolog. Például Petrovácz t. képviselőtársam mondott legutóbb a képviselőházban egy beszédet, amely szerint a nyugalom, a békesség atmoszféráját törekszik megmenteni a szélsőségekkel szemben és nagy sikere volt minden oldalról. Ez tehát nem fáj nekem, t. képviselőtársam. Nekem az fáj, hogy az országban — megint bocsánatot kérek a kifejezésért — maszLagolnak. A szegény népet éppen úgy, mint ahogyan Darányi... (Meizler Károly: Ne tessék általánosítani! Tessék megmondani, ki maszlagolt?) T. képviselő úr, maszlagolnak azok, akik Darányi miniszterelnök úr szerint a vidéken, szerintem a fővárosban, olyan lehetetlen álmokat vetítenek a publikum elé, amelyekről ők maguk is tudják, hogy megvalósíthatatlanok, de -a saját politikai pozíciójukat akarják vagy megteremteni vagy megerősíteni azzal, hogy a népszenvedélyeket törekszenek felkelteni. (Surgóth Gyula: És kik azok?) Azt hiszem, t. képviselőtársam pártjában is van belőlük néhány példány. (Meizler Károly: A demokratapártban ilyen nincs, csak más pártban!) A mi pártunkban olyan komolyan... (Meizler Károly: Tessék nyíltan megmondani, kire céloz a képviselő úr! — Moesáry Dániel: Kik azok?) Rögtön válaszolok a képviselő úrnak. Legutóbb például a t. jobboldal egyik prominens tagja, Jurcsek Béla képviselő úr felszolalt a Házban és azt mondta, hogy a legutóbbi tíz esztendő alatt a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok 2 milliárd pengőt vontak el az államtól adóeltitkolás címén. (Horváth Zoltán: ö csak tudja!) Erre nem válaszolt a pénzügyminiszter, nem válaszolt az igazságügyminiszter, holott ehhez a pénzügyminiszternek és az igazságügyminiszternek is köze van. S hogy ez mit jelent? Hát mit gondoljon, t. képviselőtársam, az a nyomorult szenvedő kisgazda vagy kisiparos, kiskereskedő vagy az a megszanált köztisztviselő, vagy az a magántisztviselő, akitől elveszik a pénzt adóba, ha azt hallja a kormánypárt egyik vezető tagjától, hogy Magyarországon a leg. ülése 1937 május 13-án, csütörtökön, utóbbi tíz esztendő alatt, nemzeti és keresztény rezsim alatt a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok 2 milliárd pengőt titkoltak el adóban a kincstártól? Vagy igaz ez, vagy nem igaz, t. Képviselőház. Ha igaz, akkor itt azt az eljárást kel] folytatni, amit független kisgazdapárti kép viselőtársaim folytattak, amikor Jurcsek Béla képviselő úr beszéde alatt ügyészt követeltek. Én tovább megyek. Azt kérdem, micsoda bűnös közigazgatás az, amely mellett egy országban 2 milliárd pengőt lehetett tíz esztendő alatt csak a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknak az adózás elől elvonniok? Vagy humbug tehát és nem igaz belőle egy árva szó sem vagy pedig igaz. (Meizler Károly: Nem is csak az, aki elköveti, hanem az, aki nem veszi észre, az a bűnös!) T. képviselőtársam, mit akar tőlem? Az előbb azt kérte, hogy mondjak konkrétumot, hát mondtam. Abban az esetben, ha az országban azt hirdetik, hogy adóban — és nem adóalapban — elvonnak ennyit vagy annyit az államkincstártól, a népnek meg kell döbbennie a felett a rendszer felett, amely itt uralkodik és ezt nem veszi észre, hanem megvárja, hogy tíz esztendő multán Jurcsek képviselő úr fedezze fel. Mert ha igaz, akkor ma már a pénzügyminiszternek és az igazságügyminiszternek bejelentéseket kellett volna tenniök a Házban, mondván: t. Képviselőház, Jurcsek képviselő úr adatai alapján a következő eljárásokat indítottuk meg. Lehetetlen az, hogy ezekután ne történjék semmi. Ha én ideállok egy adattal, akkor ugyanúgy, mint képviselőtársam tette, azzal jönnek elő, hogy konkrétumot mondjak. Valahány esetben én bármilyen visszaélést a képviselőház elé hoztam, mindig az volt a válasz, hogy adatokat, neveket kérünk. Most a képviselő úr megadta az adatokat Ezek az adatok vagy megfelelnek a valóságnak s akkor kérdem, hol az ügyész, hol a pénzügyminiszter és azok, akik ezeket az állapotokat itt eltűrték; vagy pedig valótlanok a képviselő úr adatai s ebben az esetben nem lehetséges, hogy ezek a nemzet adófizető tömegei előtt megcáfolatlanul maradjanak, mert akkor — ahogy Horváth Zoltán képviselőtársam mondotta — ez az a bizonyos maszlag: az egyik oldalon hirdetni a népnek olyan dolgokat, amelyek nem felelnek meg a valóságnak, a másik oldalon pedig azokat megcáfolatlanul hagyni. Mert hiszen természetes, hogy az a nép, amelynek ezt hirdetik, azt hiszi, hogy ebben az országban nincs egy szemernyi tisztesség sem, mert a kincstári hivatalok azoknak a zsebeiben vannak, akik az állampolgárok adóterheit azáltal növelik, hogy ők maguk adót nem fizetnek. Ez a lázítás, ez a felelőtlen izgatás és figyelmeztetem a képviselő urakat, annál veszedelmesebb, mert ha a faluvégi kurta kocsmában vagy pedig malom alatt mondja ezt el valamiféle elkeseredett csavargó, az emberek vagy megtörlik a bajuszukat és nem fognak rá válaszolni, vagy pedig azt mondják: szegény jött-ment, (Mozgás.) — természetesen rögtön megkapja a csendőr., — De amikor az ország amúgy is tele van izgalommal és a képviselőház ülésterméből — és a vidéken is — egy vezető képviselőtársunk ilyen adatokat hirdet, nem nyugodhatunk hele abba, hogy a kormány nem tartja szükségesnek, hogy vagy azt mondja: ezek az adatok iga-