Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-212

Az országgyűlés kêpviseîchâz'olnak 21Ê. zak, megteszem a megfelelő intézkedéseket s eljárok, vagy pedig azt mondja: ezek az adatok valótlanok. (Mocsáry Dániel: Még mondhatja!) Meg vagyok győződve arról, hogy, ha a képviselő úr magánéletében ilyesmi alőfordulna, nem hagyná ezt az ügyet 24 óráig sem elintézetlenül. Egy pénzügyminiszternek, egy igazságügyminiszternek nem volna szabad ezt a kérdést az állam életében 24 óráig elintézetlenül hagyni, mert vagy igaz az, amit képviselőtársam mondott, vagy nem igaz., Es ha nekem nincs elég erőm, hogy ezt kiköveteljem, legyen erejük a képviselő uraknak kikövetelni a kormánytól, hogy nyilatkozzék arravonatkozólag, hogy igazak-e ezek az állítások, vagy nem(Mocsáry Dániel: Igaza van!) Ha Darányi miniszterelnök úr és t. képviselőtársaim, mint például Mocsáry képviselő úr is az egyik oldalon azt követelik, hogy ne hordjujik égő fáklyákat a faluban, mi a magunk részéről azt mondjuk, hogy ne hordjunk égő fáklyákat a városban. A városok proletariátusában is van ugyanannyi robbanó anyag, mint amennyi a faluban van és aki az egyik oldalon az izgatás fáklyáit hordja a falu lőporos hordói között, az ne csodálkozzék, ha a másik oldalon a városi lőporos hordók között is az izgatás fáklyáit hordják. Az izgatás izgatást szül s az eredmény az állam rendjének a megingása; különösen akkor, ha az izgatást olyanok végzik, akik tulajdonképpen felelős emberekként kellene hogy viseljék magukat. Ismét azt mondom tehát: méltóztassanak az igazságügyminiszter úr és t. képviselőtársaim vigyázni. Az ország tele van állásnélküli diplomásokkal, akik nem tudnak állást kapni, és mi azt látjuk, hogy az izgatók egy jelentékeny része kitűnően dotált hivatalokban^ ülo ember. Egy legutóbbi törvényszéki tárgyaláson derült ki például az, hogy. a Székesfővárosi Elektromos Művek egyik titkárának egy hathónapi fogházra ítélt ember volt a tettestársa, aki Nemzeti Front címén állandóan plakátokat ragaszt a fővárosban, állandó szélsőséges lapokat bocsát a nyilvánosság kezébe, Isten tudja hol szerzett pénzen. Ezek azok az emberek, akik az, utóbbi időben Magyarországon az izgatás és lázítás fáklyáit hordják. Ha ez így van, akkor ne méltóztassanak csodálkozni azon, ha azt mondom, hogy nem azok az elemek izgatnak, amelyek rossz helyzetben vannak, hanem azok izgatnak, akik politikai hatalmi ambíciójukat akarják kielégíteni. Az igazságügyi tárca a belügyi tárca mellett egy ország belső rendjének legfőbb biztosítéka. Mindig azt tapasztaltam eddig, hogy a szabadjára eresztett lázítás és izgatás ugyanannyit jelent, mintha^ bajonetteket és bombákat adnánk azok kezébe, akik ' minden társadalmi rendben a maguk ellenségét látják. Minthogy nem látom azt, hogy az igazságügyi kormányzat a mai időknek megfelelően képviselné azt az irányzatot, amelyre az ország rendje szempontjából szükség, volna, a tárca költségvetését nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik Vojnits Miklós báró. (Felkiáltások: Nincs jelen.) A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik Vázsonyi János képviselő úr. Vázsonyi János: T. Képviselőház! Az előttem szólott képviselő úr fejtegetéseinek végét teljes mértékben magam is aláírom. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy amikor az ülése 1ÙÙ7 május 13-án, csűiörbökön. 2Ô3 igazságügyi tárca költségvetésével foglalkozom, azt minden politikumtól függetlenül tegyem, és csak két szemszögből foglalkozzam az igazságügyi tárca költségvetésével. Egyrészt azokkal a kérdésekkel, amelyek az indokolásban foglaltatnak, másrészt az igazságügyi tárca keretébe tartozó ama gondolatokkal, eszmékkel és szükséges intézkedésekkel, amelyek azonban az igazságügyi tárca költségvetéséből és indokolásából ez alkalommal is hiányzanak. Az indokolás elején szól az igazságügyminiszter úr az ügyvédi rendtartás törvényéről s az annak következményekép történendő újabb intézkedésekről, amelyek az ügyvédség kérdésével összefüggenek Az ügyvédi rendtartás törvényével szemben magam több képviselőtársammal egyetemben szakaszról-szakaszra vívtam meg az igazságügyminiszter úrral azt az eredménytelen harcot, amelyben kifejtettük úgy képviselőtársaim, mint én aggodalmainkat az ügyvédi rendtartás tervezetével szemben. Ismétlésekbe bocsátkozni nem kívánok és így az ügyvédi rendtartás törvényével nem akarok ez alkalommal foglalkozni; meg kívánom azonban állapítani azt, hogy az ügyvédi rendtartás törvénye 28 esetben tartotta fenn a rendeleti intézkedés jogát az igazságügyminiszter úr számára. Ezzel kapcsolatban legyen szabad azt a kérelmet előterjesztenem, hogy lehetőleg minél kevesebb rendelet szülessék. Nagyon helyes, világos, áttekinthető és érthető formába kell az intézkedéseket összefoglalni azért, hogy az átmenet minél kevesebb zökkenővel és zavarral járjon. Ugyanezzel kapcsolatban legyen szabad kérnem, hogy a kamarai illeték- és nyugdíjhátralék késedelmes lefizetéséhez fűződő joghátrányok tekintetében fogadja el az igazságügyminiszter úr a Budapesti Ügyvédi Kamara méltányos és humánus álláspontját s tekintsen el a törvény rigorózus magyaráza tától, amire hajlandóság mutatkozik. Ügyis elég szigorúak a törvényes intézkedések, T. Ház! Az új ügyvédi rendtartás törvénye az autonómia fokozatos fejlődésének is alapja lehet, ha a végrehajtási utasítás és a kapcsolatos rendeletek nem kötik gúzsba a kamarák tevékenységét. Ha az igazságügyminiszter urat is ez a gondolat vezérli, akkor megszerezheti azt az érdemet, hogy lerakja a régóta vajúdó és égető ügyvédkérdés megoldásának szervezeti alapját, mert, sajnos, a gazdasági alapját csupán az általános gazdasági jólét s a kül- és belpolitikai viszonyok nyugalmi állapota hozhatja meg. T. Ház! Én nem kívánok ez alkalommal az ügyvédség helyzetével foglalkozni, megtettem ezt az előző költségvetések tárgyalásainál; nem kívánok foglalkozni az ügyvédellenes demagógiával sem, amely az egész országban, sajnos, ma is burjánzik, mert az elmúlt költségvetés tárgyalásánál úgy a magam részéről, mint az előadó részéről, de főleg — és ez volt a leghatásosabb — az igazságügyminiszter úr részéről is a legsúlyosabb megbélyegző szavak érték. Legyen szabad rátérnem az indokolásnak arra a részére, amely a bírósági joggyakornoki állás aljegyzői állásra való átszervezéséről szól. Ezt az intézkedést örömmel üdvözlöm, mert lehetetlen helyzet az. hogy egy joggyakornoknaík hosszú évekig kelljen várnia, bármilyen jeles képzettségű és kitűnő munkaerő is, míg jegyző lehet. Az indokolás a további részében nem szer-