Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-212
196 Az országgyűlés képviselÖházúnak 21 hekus, aki rendelkezésre áll a munkaadónak, nem tételezhető fel, hogy fenyegetni mer valakit, ott, ahol ő egymagában áll másokkal szemben. És mégis ezt a munkást, mert fenyegető magatartást tanúsított, 8 napra ítélik el. (Meskó Rudolf: A bíróság másokat is kihallgatott!) A bíróság kénytelen ennek a törvénynek alapján ítélkezni. A bíróság nem tehet mást, mint hogy alkalmazza a minimumot, — az ilyen bűncselekmény elkövetésénél három év a maximum — alkalmazza a 8 napot. De a bíróság is érzi ennek a helyzetnek tarthatatlanságát és éppen ezért voltam bátor említeni, hogy nem egy esetben magát a bűncselekményt leminősíti. Azonkívül még egy körülményre vagyok bátor a t. igazságügyminiszter úr figyelmét felhívni és ez az, hogy vannak ítéletek, amelyek a kormány által jóváhagyott rendelkezésekkel homlokegyenest ellenkeznek. Ha a miniszter urat érdekli, készséggel rendelkezésére bocsátom ezeket. Lehetetlenség, hogy amikor a belügyminiszter úr megállapítja egy egyesület alapszabályaiban a fizetendő segélyeket, a bíróság ezeket a rendelkezéseket nem veszi figyelembe, hanem a méltányosság és belátás alapján ítélkezik. Ha van törvény és ha hatósági jelleggel bír az a rendelkezés, amelyet a belügyminiszter úr a záradékban kifejezett, akkor az kötelezi a tagot, a nemtagot, kötelezi a bírót, kötelez minderikit, akkor nem lehet mást csinálni, niint a törvény rendelkezéseit, illetőleg a miniszter rendelkezéseit alkalmazni, de nem lehet lehetőséget keresni arra, hogy a méltányosság alapján miként bíráltassanak el ezek a kérdések. Az Oti.-val kapcsolatosan is vannak ítéletek, amelyek homlokegyenest ellenkeznek a törvény rendelkezéseivel, amelyeket csak azért nem lehet felsőbb fokon megtámadni, mert a per összege olyan kicsiny, hogy az ítélet akár az első-, akár a másodfokon jogerőre emelke dik. f Arra kérem a miniszter urat, méltóztassék ezeket a kérdéseket tanulmány tárgyává tenni és méltóztassék a sérelmeket a belügyminiszter úrral egyetemben orvosolni. Senki sem kíván törvénytelenségekre biztosítékot, mindenki, aki valamely törvénybe ütköző cselekményt elkövet, kell, hogy ennek konzekvenciáit viselje, de egyenlő módon méltóztassék a törvényt alkalmazni. Ha a munkáltatóknak lehet kartelekbe tömörülniök, h EL cl munkáltatóknak lehet biankóváltókkal és egyéb eszközökkel^ formális terrort gyakorolni munkaadótársaikra, akkor ne méltóztassék az élet megnyilvánulásának legminimálisabb lehetőségét is elzárni a munkások elől, mert ennek következménye az, hogy Magyarországon ilyen alacsonyak a munkabérek, hogy Magyarországon a munkás a munkabérből csak harmadát tudja vásárolni annak, amit Párizsban tud kapni. Ezt ugyan a miniszter úr nem szereti, de én mégis kény telén vagyok ezt a példát felemlíteni; ha méltóztatik tudni egy címet, ahol többet lehet vá sáro]ni, azt is elfogadom s akkor arra fogok a jövőben hivatkozni, (Gr. Festetics Domonkos: Ez nem áll! Nem stimmel!) de egyelőre csak ez az adat áll előttem. Ezek az adatok a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal adatai, (Gr. Festetics Domonkos: Voltak!) méltóztassék ellenőrizni, ezek az adatok rendelkezésére állanak, nem én találtam ki ezeket. Abban, hogy alacsony a munkabér és hogy a magyar munkásnak ilyen, lehetetlen életfeltételek mellett kell dolgoznia, ezeknek a kivételes törvényeknek is . ülése 1937 május 13-án, csütörtökön. van valamelyes részük, éppen ezért a tárca költségvetését nem fogadom el. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik Petainek József képviselő úr. Petainek József : T. Ház! {Halluk! Halljuk!) Előttem szólott t. képviselőtársam több vonatkozásban kritika tárgyává tette az igazságszolgáltatás anyagi jóságát. Meg kell azonban állapítanom az összes felszólalásokból, hogy valahányszor igazságügyről esik szó, mindanynyiunk lelki szeme előtt feltűnik a magyar bíró puritán alakja, mindannyiunk lelkét a büszkeségnek egy bizonyos öntudatos érzése hatja át és úgy érezzük, hogy az a világhírnév, amelyet a magyar bíró hozzáférhetlenségében és becsületességében a maga részére kivívott, nemcsak a bírói karnak, hanem az egész magyar nemzetnek is múltból átmentett értékei közé tartozik. A magyar bírónak ez a tündöklő jelleme ugyanaz ma is, mint évszázadok előtt volt. Ez a jellem nem alakult át, nem változott meg az idők folyásával, de nem is volt szabad megváltoznia, hiszen a becsületesség, a jellemesség, a hozzáférhetlenség nem lehet a kultúra, a tudomány, a technikai fejlődés függvénye. Midőn azonban ezt megállapítjuk, ugyanakkor meg kell állapítanunk azt is, hogy ugyancsak a technikai, a tudomány, a kultúra fejlődésével kapcsolatban alapjukban változtak meg azok az életviszonyok, amelyekhez egész földi életünknek, tehát a jogrendnek és így az igazságszolgáltatásnak is alkalmazkodnia kell és éppen ezért az állam egyik kimagasló feladata az, hogy biztosítsa a bíróság részére azokat a lehetőségeket, amelyek segítségével a hozzáférhetetlen, felelőssége tudatában lelkiismerettel ítélő bírói kar az idő rohanásával lépést tartva minden időben, mindenkor anyagilag is lehetőleg a százszázalékos igazságot tudhassa szolgáltatni. Igen t. Ház! Az általános vita folyamán hangoztatott mérnökpolitikai szempontokat szem előtt tartva nem kívánok most e helyütt az igazságszolgáltatás anyagi jóságával összefüggő összes szükségesnek látszó intézkedésekre kitérni, hanem csak a technika rohamos fejlődésével kapcsolatban vagyok bátor néhány szóval felhívni az igen t. Ház figyelmét a műszaki bíráskodás szükségességére és jelentőségére. Meizler Károly igen t. képviselőtársam előbbi felszólalásában érintette ezt a kérdést és . nekem innen alkalmam volt a miniszter úr fejmozdulataiból körülbelül megállapítani a. miniszter úrnak ebben a kérdésben elfoglalt álláspontját, éppen ezért szükségesnek tartom, hogy ezt a kérdést — néhány szempontból még egyszer megvilágítva ennek jelentőségét — a miniszter úrnak és az igen t. Háznak szíves figyelmébe ajánljam. A technika bámulatos, egymást követő legutóbbi vívmányai új arculatot adtak az egész világnak, egészen új stílust vittek bele mindennapi életünkbe és alig van <a köz- és magánéletnek olyan megnyilatkozása, amely telhnikai vonatkozásokkal ne lenne átszőve. De a technikai vonatkozásoknak ez az összes életviszonyokat keresztül-kasul hálózó előretörése természetszerűleg az emberek közötti ellentétek okaiban is jelentős új tényezőként szerepel, aminek jellemzésére legyen szabad csak azt megemlítenem, hogy egy statisztika szerint az összes pöröknek körülbelül 50 százaléka van többé-ke vésbbé. technikai vonatkozásokkal át-