Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-212

Az országgyűlés képviselőházának 212. szőve. A bírói döntést kívánó jogesetek tárgyi területének ilyetén való megnövekedése jelentős feladattöbbletet, de felelős«égtöbhletet is hárít a bírói karra. A műszaki kérdéseik ugyanis olyan gyors tempóban fejlődtek ki és olyan bonyolultak lettek, hogy egy komplikáltabb műszaki vonatkozású perben csaknem lehetetlenül nagy feladat előtt áll az a műszaki szempontból laikus jogász-bíró, amikor a maga lelkiismeretét is megnyugtatóan kell nemcsak a formai, hanem az anyagi igazságot is szolgáltatnia. Mint az állami élet más megnyilvánulásaiban, úgy különösképpen az igazságszolgáltatás terén is alkalmazkodnia kell az államnak a mindenkori megváltozott viszonyokhoz. Alkalmazkodnia kell egyrészt azért, mert az igazságszolgáltatás jósága a legkonstruktívabb jellegű nemzeti erőtényezők közé tartozik, — hiszen ez erősíti meg legjobban az emberek lelkében az állam igazságra-törekvésének a tudatát — de alkalmazkodnia kell másrészt azért is, mert az emberek becsülete, vagyona, jövője, exisztenciája, boldogsága van letéve a sokszor 'speciálisan műszaki vonatkozású ügyekben annak a műszakilag nem képzett bírónak a kezébe, aki lelkiismerete szerint is lehetőleg az abszolút igazságot kell, hogy produkálja. Az igazságszolgáltatás a múlt tapasztalataiból leszűrt bölcs megfontolásoknak az eredménye, éppen ezért általában meglehetősen konzervatív és meglehetősen lassú tempóban követi az élet rohanását. A hivatásának magaslatán álló bírói kar ezért igen [gyakran, sőt általában jogfejlesztő tényezőként szerepelve, meg akarja előzni a törvényes rendelkezések lassú menetét és ezért ítéleteiben bírói szokásjogot teremtve, igyekszik a lehetőséghez képest megközelíteni az anyagi igazságot. De amidőn kijelentem, igen t. Ház, hogy a bírói kar óriási szolgálatot tesz a bírói szokásjog teremtése révén oly esetekben, amidőn a törvény megalkotásakor előre nem látott jogesetekről vagy komplikált jogviszonyoknak a tisztázásáról van szó, ugyanakkor kétségbevonható, hogy hivatott-e szokásjogot teremtem a bíró olyan speciálisan műszaki vonatkozású ügyek terén, amelyekben ő maga nem szakértő és ezért nehezen tehető fel, hogy ítélete egyidejűleg az ország egész területén működő bírói karnak is a legjobb jogi meggyőződését tudja kifejezni. De ha az ilyen jogalkotó ténykedés nem alkalmas arra, hogy az igazságszolgáltatás terén a technika rohanásával kapcsolatban az optimumot produkálhassa, akkor feltétlenül rá kell térni arra a másik útra, amelyet kijelölt az 1895. évi XXXVII. te. is, amely a szabadalmi bíróság felállításáról szól, továbbá az 1931. évi XVI. te. is, amely a Kúria kebelében külön szakbizottság felállítását rendeli el, az elektromos energiaszolgáltatás kérdésével kapcsolatban. Lázár Andor miniszter úr annakidején, székfoglalójában kijelentette, hogy az igazságszolgáltatást különösképpen a gazdasági életnek a szolgálatába is kívánja állítani. Éppen azért, mivel meggyőződésem, hogy a miniszter úrnak amúgyis szívén fekszik ez a kérdés, nem kívánok konkrét javaslatokkal fordulni az igen t. Házhoz, hanem csak néhány szerény szóval kívánom megvilágítani ennek a kérdésnek jelentőségét és megvilágítani — mondjuk — azokat -a megoldási lehetőségeket, amelyek ülése 1937 május 13-án, csütörtökön. 197 szerény véleményem szerint, ezen a téren határozott előrehaladást jelentenek. Igen t. Ház! Hogyan deríti ki a bíró egy eléje kerülő jogesetben az igazságot? Mindenekelőtt a legprecízebben meg kell ismernie az eléje kerülő jogeset teljes anyagát, tehát nemcsak a jogot kell ismernie, hanem ismernie kell az esettel összefüggő összes életviszonyokat is, legyenek azok akár tudományos vagy kulturális, akár technikai vonatkozásúak. A bírónak lelkében át kell élnie az egész jogesetet, át kell élnie és éreznie a jogesetben rejlő igazságot, mert csak akkor tudja elméjében tényleg megkonstruálni a jogesetet, akkor tudja csak észlelni azokat a sokszor hajszálnyi eltéréseket, amelyektől az ítélet jósága függ, és akkor tud a maga lelkét legjobban megnyugtató ítéletet hozni. Hogy ez mennyire így van, arra vonatkozólag bátor vagyok megemlíteni, hogy igaz, hogy még a békeidőkben, de előfordult, hogy a Kúria egyik tanácsának egyik bírája egy speciális műszaki vonatkozású perben hat hónapig tanulmányozta a műegyetemen azt a géprendszert, amelyről a perben szó volt és a vele összefüggő kérdéseket. De ha a régi, nyugodt, mondjuk, más anyagi viszonyok között élő és kevesebb ügygyei terhelt bírák talán meg is engedhették maguknak azt, hogy saját költségükön drága szakkönyveket szerezzenek be és ilyen tanulmányokat folytassanak, ezt a megoldást semmiképpen sem lehet tökéletesnek tekinteni. Egyrészt azért nem, mert lehetetlen elképzelni, hogy minden egyes műszaki per esetén hónapokra, vagy évekre terjedő tanulmányokat folytasson az illető kitűnő bíró, de másrészt azért sem. mert még egy képzett mérnöktől sem várható, hogy minden technikai vonatkozású kérdésben prima szakemberként szerepeljen. Vegyünk például egy gépészmérnököt, aki mondjuk, az általános gépszerkesztésben éu gépépítésben szakértő, de nem tekinthető egyúttal szakértőnek a gépészet körébe vágó hidraulikában, a pneumatikus géptanban, a mezőgazdasági géptanban, az elektrotechnikában, a me

; chanikai technológiában és a többi gépészeti szak terén, nem is szólva arról, hogy a műszaki tudományoknak, speciálisan a mérnöki tudománynak egész sereg más szakja van: kultúrmérnöki, vegyészmérnöki, bányamérnöki, kohomérnöki, erdészeti stb. szakja, amelyeknek mind ezer alosztályuk van. De ha, amint mondom, nem lehetett elvárni ezt a békeidőknek vagyonban gazdagabb, de ügyekben szegényebb bírójától, annál kevésbbé lehet elvárni a mai szűkebb viszonyok között élő bíráktól azt, hogy költséges szakkönyveket szerezzenek be, szaktanulmányokat folytassanak, annál is kevésbbé mert hiszen, mint ismeretes, perrendtartásunk racionalizálásának főszempontja mindig a takarékosság volt, s ez felduzzasztottá az egy bíróra eső ügyek számát, úgyhogy képtelenség egy túlterhelt bírótól elvárni azt, hogy minden egyes szakkérdésben hónapokig tartó tanulmányokat folytasson. (Rassay Károly: Meghallgatja a szakértőt!) De kizárja ezt az a szempont is, hogy végre-valahára elejét kell venni annak, hogy különösen ilyen műszaki vonatkozású szakperek 10—15 évig elhúzódjanak, amikorra az ileltő felperes sokszor már tönkre is ment, amíg a maga igazához eljutott. A felületesen gondolkozó ember azt mond-