Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-212

Az országgyűlés képviselőházának 212. jobban való felizgatására, {Ügy van! a szélsöbaloldalon.) «semmi sem alkalmasabb nyiltan demonstrálni az ellentétet a munkaadók és a munkások között, mint az ilyen per. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha a miniszter úr a mi érdekeinket szolgálni kívánja, akkor indítson -minden 'bányatelepen ilyen teátrális pert a mozikban, ahcxl többszáz munkás és asszony is végighallgatja azt, hogy velük miképpen bánnak, a következményeket azonban már ne nálunk méltóztassék reklamálni, hanem azoknál a vállalatoknál, amelyek ilyen pereket mesterségesen provokálnak. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt a pert a bányakartel rendelte meg, (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Lázár Andor igazságügyminiszter: Pert nem lehet megrendelni!) a magyar kormány a hány akap italizmusnak tett ezzel a perrel szolgálatot, fí7í/;y van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj. — Lázár Andor igazságügy miniszter: Kérek rendreutasítást!) mert máskor is voltak ilyen sztrájkok és az akkori kormány, amelynek egyes tagjai ma is tagjai a kormánynak, nem tartotta szükségesnek pert indítani, csak a mostani kormány tartotta szükségesnek pert indítani, holott a bűncselekmény tekintetében még nüanszban sincs eltérés, csalk mennyiségében voilt nagyobb a sztrájk, mert akkor nem 400—500 ember, hanem 3000 ember maradt lent a bányában, tehát sokkal több lett volna a vádlott. (Malasits Géza: Vida és Chorin rendelték meg! — Lázár Andor igazságügyminiszter: Ilyet ne tessék mondani!) S a kormány nem ment tönkre és ja, közélet sem ment tönkre. Ha Franciaországban ilyen módon kívánnának eljárni, akkor nagyon kevés hörtön állhatna Franciaországban erre a célra rendelkezésre, esetleg a magyar kormány felajánlhatná e tekintetben szolgálatait, mert jutna börtön erre a célra. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Nem irigyeljük a francia munkaadók sorsát!) Miniszter úr, nagyon holdog volnék, ha oda jutnánk, mert ott a munkás háromszor annyi kenyeret vásárolhat egyórai munkabérből, mint Magyarországon és ezt a kényszerhelyzetet a kormánynak ilyen igazságszolgáltatása előmozdítja és elősegíti. (Meskó Rudolf: Ez a beszéd segíti elő!) Itt vannak más esetek. A keresztény nemzeti irányt méltóztatnak itt ismételten kihangsúlyozni. Hát, méltóztassanak megengedni, hogy egy ilyen, a keresztény nemzeti irányzatba beletartozó ügyet tegyek itt szóvá. A munkaadó Lédermann Mór (Meskó Rudolf: Ez keresztény?) a kormány pótképviselője, (Malasits Géza: A jótékony adakozó!) a vádlottak ezzel szemben nem Lédermann Mórok, hanem Hollós József, Kelik József, Rátkay Imre, Mocsáry László, Angelus Jenő, Kiss Julianna, Jutkái Iván, Veszter Ferenc és a többi. Ezek a vádlottak. A vád micsoda? Sztrájktörők egy autón jönnek és útközben — nem a gyár közelében, hanem meszsze -a gyártól — valahol a kocsin ülő detektív meglátja, hogy egy helyen sztrájkolok tartózkodnak. Leszállnak. Verekedés kezdődik, amelyet a detektív provokált, mert ha nem áll meg az autóval, nem lehet verekedni. (Kéthly Anna: Így van!) Erre magánosok elleni erőszak címén az illetőket 1—3 hónapig terjedő fogházra ítélték. Van egy másik eset. Ugyanebben a gyárban az egyik munkás bemegy és kér egy beteglapot, mert beteg, hogy elmehessen az orvoshoz. Erre vádat emelnek ellene azon a címen. ülése 1937 május 13-án, csütörtökön. 195 hogy fenyegető gesztusokat alkalmazott. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) A királyi törvényszék 3494/1937. számú ítéletével nyolcnapi fogházra ítélte ezt a munkást, aki a 1 gyár udvarán keresztül ment és a gyár műhelyében foglalkoztatott sztrájktörőket állítólag megfenyegette, holott ő egyedül volt, azok bizonyára nagyobb számban voltak, köztük volt fal, üveg, ajtó, meg nem tudom micsoda, de mégis ez a fenyegetés olyan, erős volt, hogy azt csak nyolc nappal lehetett korrigálni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Megint egy másik eset. Egy cipészmunkás az irodában beszélget két munkásnővel és felkéri őket, hogy ne menjenek el oda dolgozni, ahol alacsonyabb bért fizetnek, ahol éppen bérmozgalom van. Ebből kifolyólag eljárás indul meg, a tárgyaláson az egyik munkásnő visszavonja vallomását, még azt is, amelynek elmondására rábeszélték és ennek ellenére az illetőt egy terhelő tanú tanúvallomása alapján kéthavi fogházra ítélték. (Propper Sándor: Hallatlan tobzódása a reakciónak! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Folytatni lehetne ezt, de méltóztassék megengedni, ha az egyik oldalon az áruuzsorának és a munkabéruzsorának nincs gátja, ha az egyik oldalon védtelenné teszik a munkást, akkor miért méltóztatik még a büntetőtörvénykönyvvel is segítségére sietni annak a kapitalizmusnak, amely ezt teszi. És ha Magyarországon van antiszemitizmus, akkor ez a munkások körében azért keletkezik, mert ezek a munkáltatók, gyárosok, gyárigazgatók is nagy részben zsidók és ebben a minőségükben nemcsak a zsidót gyűlölik, nemcsak a kapitalistát gyűlölik, hanem a kettőt együtt gyűlölik. Találkoztam már munkáltatóval, akinek zsidó volt a vallása és aki azzal fenyegetett meg bennünket, hogy vigyázzunk, mert ő meg fogja alakítani a keresztényszocialista szakszervezetet. (Derültség.) Ügylátszik, nála a vallás teljesen alárendelt kérdés, csak egy a fontos, hogy melyik testület alkalmasabb arra, hogy neki kizsákmányolási szempontból megfelelő személyeket tudjon szállítani. (Farkas István: Űgyis van!) Ennek a kérdésnek egy része a belügyminiszter úrhoz tartozik, aki a rendőrhatóság révén oly állapotot teremt, hogy ma már, ha egy sztrájkoló munkás megáll a gyár előtt, ez már fenyegetésnek számít. (Meskó Rudolf: Nem egészen így van!) Idejött három galiciai, — miután itt a galíciaiakról sokszor szó esett, ezt a példát említem fel — itt a Lipótvárosban egy pincében kibéreltek egy műhelyt, ott csináltak egy cipőfelsőrészkészítö gyárat és munkásokat alkalmaztak. Senkii sem bántottak azok a munkások, akik arra mentek, csak arra mentek és megnézték, dolgozik-e ott valaki. Ezzel a ténnyel senkinek sem ártottak, sem azoknak, akik ott bent vannak, sem azoknak, akik be akarnak menni, mégis a környéken lebzselő detektívek a galiciai munkaadó biztatására összefogdosták ezeket a munkásokat. Hogy ezeket azután nem ritkán össze is verik, ez külön lapra tartozik; majd a belügyi tárcánál fogok erről szólni. De hogy különböző koholt vádak alapján elítélik ezeket az embereket, az ezekből az ítéletekből is kitűnik, amelyeket bátor voltam felemlíteni. Méltóztassék elképzelni: egy munkásról, aki el akar menni az orvoshoz és ezért beteglapot kér a munkaadótól egy gyárban, ahol van üzemvezető, portás, tűzoltó és egyéb