Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-212

190 Az országgyűlés képviselőházának 212. római jogban is, ahol különbséget tettek »ius« és »fas« között. Jelentkezik az egyházjogban, amely különbséget tett ius humánum és ius divinum között és a jognak és törvénynek ez a kettőssége keresztülhaladt az egész középkori jogfejlődésen is, ahol az főként a reeipiált j római jog és a germán nemzeti jogok vagy az ! új korban a természetjogok és a történelem- '< jogok ellentétében nyilvánult meg. Tart egészen napjainkig, ahol a tételes jognak törvénykönyvekbe foglalt és törvényparagrafusokban szilárd formába öntött rendelkezéseivel szemben állandóan hatályosul a bíróságnak és a joggyakorlatnak jogot, méltányos jogot, szokásjogot teremtő tevékenysége, ennek a tevékenységnek folytonosan és rendszeresen folyó bangyamunkája, amelynek eredménye az, hogy ez a joggyakorlat a tételes jognál? szigorú és merev rendelkezéseit az életviszonyok fejlődése következtében felvetődő köve- ; telményekkel organikus összhangzásba hozza. ' Ez a kettőség, és a joggyakorlatnak ez a jog- ] teremtő, ^ méltányos szokásjogot alkotó jelentősége talán a legpregnánsabban ütközik ki a mai modern angol jog konstrukciójában is, ahol az úgynevezett common lawval szemben | állnak a principles of equity szabályai, amelyeket a chancery cour jogalkotó tevékenysége fejlesztett ki. Az a nézetem, hogy a jogtudománynak, fő- \ ként azonban -a jogtudomány megállapításait, ;. eredményeit gyakorlatban alkalmazandó jogszabályalkotásnak éppen az az egyik legfonto- : sabb feladata, hogy áthidalja azt az ürt, amely j a gondolatvilág jogfogalma és a valóság jogfogalma között fennáll, ami gyakorlatilag azt ! jelenti, hogy a gyakorlati alkalmazásra kerülő jogszabályokat összhangzásba kell hozni a valódi igazságosság követelményeivel, vagy, ; amint ezt egy nagy német jogász kifejtette: • »Die in praktischer Geltung stehenden Normen ! mit den Ideen der wahrer Gerechtigkeit in Einklang zu bringen, in Einklang zu halten.« i Ennek a követelménynek a teljesítése, te- i hát a jogszabályoknak a valódi igazságosság ' eszméjével való összhangzásba hozása a ma- j gyár törvényhozást a mai viszonyok között i nagy általánosságban két nagy feladat elé ' állítják: először gondoskodni arról, hogy azok a törvényeink és jogszabályaink, amelyek már I megalakulásuk és létrehozásuk pillanatában, ' sem feleltek meg jogérzületünknek, és amire í az előttem szólott Meizler Károly képviselő-< társam a liberális törvényhozás házasságjogi : rendelkezéseivel kapcsolatban példát is adott, ; hogy azok a törvények és jogszabályok a nem- | zeti jogérzüiet mélyén élő jogeszme ideáljával i összhangzásba hozassanak, és a második fel- : adat: gondoskodni arról, hogy az idejétmulta, kiöregedett és hatályon kívül helyezett jogsza- j bályok egy megfelelő, rendező, organizatorius, : átcsoportosító, esetleg kodifikáló tevékenység révén az élő és hatályban lévő jogszabályoktól elkülönítessenek, hogy azáltal az a harc, amely az egész világon minden népnél és nem- ! zetnél, amióta jogról és jogintézményekről be- \ szelni lehet, folyik az élő és a hatályban lévői jog, valamint a hatályon kívül helyezett és | elöregedett jogszabályok között, Magyarország j g'on is teljes erővel meginduljon és állandó | rendszeres folyamatossággal tartson. f i Már most, ha meg méltóztatik engedni, én; főleg erről a második irányú tevékenységről i szeretnék néhány szót szólani. De most mar ; teljesen leszállva a teóriák, a jogbölcseleti esi ülése ti)37 május 13-án, csüiört'ökon. akadémikus fejtegetések magaslatáról és tisztán gyakorlati oldaláról fogva meg a kérdést. Gyakorlatilag ennek a feladatnak megoldása két szempontnak szem előtt tartását követeli, két szempontnak, amelyeket nagy örömömre az előttem felszólalt Dulin Jenő, Lányi Márton és Meizler Károly barátaim is kifejtettek. Az egyik az, hogy szakítani kell azzal a helytelen jogászi felfogással, amely szerint a kormányzatnak és a törvényhozásnak a mindenáron való törvénygyártás l'art pour l'art módszere és stílusa a kötelessége. Meg kell állapítani és tisztába kell hozni, (Rupert Rezső: Jó törvényeket!) hogy a törvényeknek, a jogszabályoknak abból az irdatlan tömegéből, amellyel főképpen a háború és a háborúutáni gazdasági fejlődés következtében árasztotta el jogi életünket és jogi intézményeinket, mi van hatályban, mi nincsen és mi az ennek a jogi komplexumnak az a része, amelyről már Petrarca a XIV. században azt énekelte: »Senescunt iam Romana leges«, hogy bizony elöregednek a törvények és az elöregedett törvényeket el kell különíteni az élő, a hatályban lévő, a ható és a fejlődő jogszabályoktól. (Horváth Zoltán: Tessék kodifikálni!) Éppen erről akarok beszélni. Ezek a szavaim nem akarnak kritika — kedvezőtlen kritika — lenni erről a háborúutáni, különösen gazdasági, pénzügyi és hitelpolitikai természetű törvény- és jogszabályalkotásról. A háború, a háború után következő forradalmak és a gazdasági válság szinte egyik napról a másikra előállott ok új és exisztenciális jelentőségű, gazdasági, hitelügyi és pénzügyi problémák elé állították a kormányzatot, olyan problémák elé, amelyek megoldása végett magasabb érdekeket figyelemmel tartva, sokszor szinte egyik éjszakáról a másikra a legnagyobb magánjogi és gazdaságjogi kérdésekbe beavatkozó jogszabályokat kellett alkotni. Ez akkor olyan szükségszerűség volt, amelyet a »salus rei publicae suprema lex« elvénél fogva nem lehetett kikerülni. Ennek a kényszerűségnek volt azután a következménye az úgynevezett általános felhatalmazásoknak, kerettörvényeknek a rendszere, amelyek egészen új és szokatlan jogintézményeket vezettek be az alkotmányos életbe, ismétlem, kikerülhetetlen kényszerűségből (Rupert Rezső: Dehogy volt kikerülhetetlen! 1848-ban egy pár nap alatt hozták meg a legragyogóbb törvényeket. Sohasem hoztak annyi jó törvényt, mint akkor!) s ezek következtében a provizórikus rendelkezéseknek, az átmeneti jogszabályoknak olyan irdatlan tömege lepte el a jogéletet és a jogi intézményeket, (Mozgás.) amelyek tekintetében feltétlenül rendet, egységet és nemcsak a szakemberek, hanem a nagyközönség számára is áttekinthetőséget, világosságot kell teremteni. (Horváth Zoltán: Ez helyes!) Mert bár megállapítható, hogy ezek a jogszabályok elérték a céljukat és a nagy veszedelem idején viszonylagos biztonságot adtak az állam rendjének, a társadalom egyensúlyának és a gazdasági élet elemi érdekeinek, meg kel] azonban állapítanunk, hogy ez a kényszerű jogszabályalkotás "egyben olyan súlyos jogbizonytalanságot is teremtett a gazdasági, törvénykezési, közigazgatási és más jogvidékelí életében, .amely jogbizonytalanságot a gyakorlati jogász annál inkább érez, minél közelebb