Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-212

Àz országgyűlés képviselőházának Él2. jön az élet a kibontakozáshoz, a normális helyzet visszaállításához. (Ügy van! Ügy van!) Egy nagy német jogász erről a háborús és háború utáni törvényalkotásról a Deutsche J~uristenzeitungban igen súlyos kritikát mondott, amit magyarul idézve úgy foglalhatok össze, hogy felfogása szerint az államnak nincsen nagyobb ellensége, az állam hatalmának, az állam tekintélyének nincsen nagyobb aláásója, mint ezek a háború utáni provizórikus törvényalkotások, amelyek sohasem illeszthetők bele egy egységes, nagy jogi rendszerbe, (Fábián Béla: Ez szórói-szóra igaz!) amelyek sokszor egymásnak ellenmondanak és amelyek azt a közönséget, amely ehhez a jogszabály komplexushoz alkalmazkodni köteles, elkeseredetté, az államnak és a hatóságoknak ellenségévé teszik. (Fábián Béla: Eletünkben felmagasztaltatunk. A mi állításaink valósággá válnak! — Horváth Zoltán: Ezt innen hányszor elmondottuk! — Vitéz Árpád: Nem az a kérdés, hogy elmondottátok-e, hanem, hogy megtudtátok volna-e csinálni! Mondani könnyű, de megcsinálni! — Fábián Béla: Mindig mondtuk, hogy haladjunk lassan. Az urak mondották, hogy sofort. — Horváth Zoltán: Most egy véleményen vagyunk! — Bárczay János: Az nem baj!) Ezekkel a szavaimmal azt a célt szolgálom, hogy megmutatva ezeket a bajokat, ezeket a hiányokat, — amelyeket nemcsak én állapítok meg, hanem az igazságügyi kormányzat és az igazságügy terén dolgozó minden gyakorlati em'ber éppen úgy konstatál, mint én — az ezekből való kibontakozás és a normális állapotok felé való visszatérés érdekében néhány megjegyzést tegyek, olyan megjegyzéseket, amelyek, azt hiszem, közelebb viszik ezt a kérdést a végleges megoldásihoz. (Fábián Béla: Nagyon helyes. Helyeseljük, amit a képviselő úr mond. Átszálltunk a gyorsvonatról a tehervonatra.) Bátorkodom a figyelmet r felhívni arra, hogy ez a probléma, a jogszabályinfláció problémája és ennek .következtében a hatályos jognak a hatályban nem levő, elavult jogtól való el nem választásának problémája^ igen súlyos gondot okoz minden állam törvényhozóinak. A jogtudomány, a magas bíróságok vezetői minden államban figyelmeztetik •'• az ebből származó hátrányra a törvényhozót és a jogalkotót. (Fábián Béla: így van!) Ha meg méltóztatik engedni, hogy egy nagy tekintélyre hivatkozzam, maga Baldwin angol miniszterelnök hívta fel az angol parlament figyelmét a jogszabályok inflációjából származó alkotmányos veszedelmekre, (Fábián Béla: Így van!) amikor kimutatta például, hogy >az angol törvényhozás az 1925-től 1928-ig tartó időszakban évenként átlag 50 törvényt hozott, amelyek terjedelme 600 lapot tett ki és 1500 rendeletet hozott, amelyek terjedelme 2000 lapot tett ki, amivel kapcsolatban Baldwin felhívta az angol törvényhozás figyelmét arra, hogy e rendszer változatlan fenntartásából mily súlyos veszedelmek származhatnak nem csupán a praktikus jogalkalmazás, hanem az egész angol alkotmányosság stabütása tekintetében, a bírói szabad mérlegelés függetlensége tekintetében és az önkormányzatok akadálytalan működése tekintetében. (Horváth Zoltán: Meg vagyunk győzve!) Végtelenül örvendek, hogy sikerült a képviselőtársamat Baldwin szavaival meggyőznöm. (Fábián Béla: ö már Baldwin előtt mondta ezt! — Jurcsek Béla: Megelőzte Moskovics! — Derültség.) Nem is volt más célom, mint hogy felhívjam a figyelmet erre a munkára, mely a nyugateurópai KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIII. ülése 1937 május lè-ân, csütörtökön. 1ÖÍ államokban a jogszabályok rendezése tekintetében megindult, (Helyeslés a baloldalon.) amely munka — mondom — minden országban, így Franciaországban, Észak-Amerikában, Ausztriában is jelentős sikerekre hivatkozhatik. Ha megméltóztatik engedni, akkor példákra való hivatkozással tisztelettel felhívom a kormányzat és törvényhozó társaim figyelmét az előadott szempontok nagy jelentőségére, (Halljuk! Halljuk!) bár azt hiszem, hogy itt, főleg a jelenlegi igazságügyminiszter úrral kapcsolatban, teljesen nyitott kapukat döngetek. Mert ha valaki, akkor az igazságügyminiszter úr nem vádolható azzal, hogy felesleges kodifikációs munkálatokkal, nem az élet szükségleteiből és realitásából fakadó törvényalkotásokkal foglalkozik... (Horváth Zoltán: Ez házi ügy.— Lázár Andor igazságügyminiszter: Országos ügy! — Horváth Zoltán: Dehogy! Ez házi ügy! Ezt intézzék el a minisztériumokban!) T. Ház! Ha házi ügyek tekintetében azt a praxist követném, amelyet a t. képviselő úr szokott követni, akkor rendkívül változatos témákat tudnék itt előhozni. (Horváth Zoltán: Halljuk a változatos témákat!) Az igen t. igaaz ságügy miniszter úrnak ugyanis mindig ez volt az álláspontja. (Horváth Zoltán: De nem látjuk kérem az eredményt! A konkrétumokat mondja el a képviselő úr!) Ez az álláspont a Nemzeti Munkaterv 27. pontjában világos megfogalmazást is nyert. (Zaj a baloldalon. — Farkas István: Ilyen is van még?) Igenis van, t. képviselőtársam és a jövőben is fog lenni. (Propper Sándor: Igen, megmarad tervnek!) A Nemzeti Munkaterv e sza kasza ugyanis azt az állásfoglalást juttatja kifejezésre, hogy az igazságügyi kormányzat nem annyira új jogszabályok alkotására, mint a meglévő jogszabályok becsületes, pontos és Lelkiismeretes végrehajtására helyezi a súlyt és ha elolvassuk ennek a költségvetésnek az indokolását, amely előttünk fekszik, akkor megállapíthatjuk, hogy ez a tevékenység a büntetőjogi jogszabályok összegyűjtése, áttekinthetővé tétele és revíziója tekintetében az igazság ügyminisztériumban már meg is indult és én csak arra bátorkodom felhívni a figyelmet, hogy kívánatos volna a más jogvidékek és jogágak területén is ugyanezt a hasznos munkásságot haladéktalanul megindítani. A magánjogi kérdéseiket e szempontból nem hozom fel, mert azokkal kapcsolatos megjegyzéseim belenyúlnának az általános magyar polgári törvénykönyv problémájába, amely problémát én ezúttal elvi okból nem kívánom itt fejtegetni, de felhívom a figyelmet arra, hogy különösen a közigazgatási és pénzügyi természetű jogszabályok terén ennek a rendező, csoportosító, egységesítő és a hatályban lévő jog* szabályokat a közönség lelkéhez közelebb hozó munkának feltétlenül meg kell indulnia, mert főként a közigazgatási és pénzügyi jogi természetű jogszabályok terén a helyzet már tényleg tarthatatlan. (Horváth Zoltán: Jó helyzete lesz az államtitkár úrnak! — Rupert Rezső: Nyújtottam be egy határozati javaslatot, leszavazták!! Már most, t. Képviselőház, ha meg méltóztatik engedni, visszatérek arra az első problémára, amelyből kiindultam, ez pedig a nemzet lelkületéhez, a nemzet jogérzületéhez, a nemzeti lélek és gondolatvilág mélyén élő jogeszme ideáljához alkalmazkodó kodifikációs munkálatnak az inaugurálása. Mielőtt azonban erre rátérnék, méltóztassék megengedni, hogy né28