Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-212

Az országgyűlés képviselőházénak 212. annak, hogy a részvénytársaság keretén belül egyik-másik üzleti vállalkozás által teljesen kifosztassanak. , A magam^ részéről szükségesnek tartok egy erősebb ütemű tagosítást is, mert hiszen, amint azt képviselőtársaim valamennyien tudják, vannak vidékek, — ezek közé tartozik a Dunántúl is — ahol a kisgazdának 10—15—20 darabban van egy egészen kis földje, sőt 'ismerünk egy községet, Kovácsvágást, ahol 8 hold körüli birtokok átlagban 50 darabban vannak. Természetes, hogy így azután a mezőgazdaságnak el kell senyvednie, el kell pusztulnia. Nagy örömmel üdvözlöm azt az 500.000 pengőt, amely a költségvetésben tagosítás céljaira be van állítva. Arra kérem azonban a miniszter urat, hogy méltóztassék ezt az összege't a jövőben" felemeltetni, mert ez nem úgynevezett pazarló kiadás, hanem ez a leghasznosabb kiadás, amelyet az államháztartás teljesíthet. (Ügy van! Ügy van!) E célból az államnak is áldozatot kell hoznia. Svédországban a tagosítás 65%-át viseli a kincstár, Németországban az állam körülbelül 80%-os, Svájcban 65%-os segélyt ad, sőt még Ausztriában is, amely igazán nem tekinthető agrárállamnak, évenként 1,200.000 schillinget ad tagosítás céljaira az állam. Mi tehát még Ausztriától is elmaradtunk. Legalább az osztrákokat érjük utói. (Lázár Andor igazságügy miniszter: Köszönöm a biztatást! — Dinnyés Lajos: Biztatjuk ha kell!) Végül pedig mielőtt befejezném beszédemet, amelynek elmondására csak rövid idő állott rendelkezésemre, arra kérem az igazságügyminiszter urat, hogy ne csupán a ki; fejezetten és szigorúan tárcája körébe eső teendőket méltóztassék a tőle megszokott lelkiismeretességgel és hozzáértéssel ellátni, hanem miután az igazságügyminiszter úr tulajdonképpen minden más törvénynek is egyik legfelsőbb őre, méltóztassék a szomszédtárcák területeit is megfelelő figyelemmel kísérni és méltóztassék odahatni, hogy a törvény és a jog ebben az országban minden vonatkozásban száz százalékig érvényesüljön. Lehetetlennek tartom, hogy az országban tucatjával jelenje^ nek meg röpiratok, amelyek magukat időközi újságoknak nevezik, már a címükben is: »'Ököl«, »Csak a veséjét!«, »Zsigereld kü« és más effélék (Mozgás és derültség.) — telve vannak sajtódeíiktumokkal, felekezetelleni uszítással, osztály-, nemzetelleni izgatással, mindenféle bűncselekménnyel, ami csak tetszik. (Lányi Márton: Zsarolással is!) Méltóztassék a t. j királyi ügyészségek figyelmét nyomatékosan felhívni arra, hogy ezeket^ az újságokat alaposan és részletesen tanulmányozzák. (Br. Vay Miklós: És zsigereijék ki! — Zaj a baloldalon. — Rupert Rezső: Gyors sajtóeljárás kell!) A szabad sajtónak valamennyien testestül-lelkestül hívei vagyunk. A ••' magam részéről éppen a sajtó szabadságát féltem ettől a hihetetlen szabadosságtól. A sajtószabadság hozzátartozik alkotmányunk biztosítékaihoz. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Zaj. — Br. Vay Miklós: Csak az igazat szabad írni!) Az alkotmányhoz hozzátartozik éppúgy, mint a bírói függetlenség és általában az emberi szabadságjogok egész sommázata. Ha tehát ez a szabadosság és ezek a betyártámadások a sajtó terén megtorlatlanul maradnak, ezzel aláássuk magát a sajtószabadságot. (Ügy van! Űgv van! —Tans a baloldalon.) TClnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Lányi Márton! KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIII, ülése 1937 május 13-án, csütörtökön. ; 183 Lányi Márton: T. Képviselőház! Igen nagy örömmel hallottam az előadó úr fejtegetéseiben azt az álláspontot, amely arra irányul, | hogy nálunk nem érvényesül à német jogink újabban különösen erőteljesen hangoztatott az a tétele, hogy »Gemeinnutz geht vor Eigen; nutz«. Ha az utóbbi időkben figyelemmel kísérjük a jogi eseményeket, láthatjuk, hogy — lehet mondani •&• naponta, hetente jelennek meg füzetek s tartanak előadásokat, beszédeket, amelyeknek igen tekintélyes része az új német jogfejlődés körül mozog. Azt ismertetik, annak egyes tételeit tárják elénk. Valahogyan az embernek az az érzése, hogy esetleg kezd I ugyanaz a szellem népszerűvé lenni ebben az j országban is, már pedig nagyon helyesen jegyezte meg az előadó úr, hogy az a szellem, amely Németországban az újabb jogfejlődés terén érvényesül, a magyar szellemmel és a magyar jogfejlődéssel ellentétben áll. (Ügy van! balfelöl.) Az előttem felszólalt Dulin t. képviselőtársam beszédéből és abból a visszhangból, amelyet beszédének kérdéses mondata támasztott, örömmel állapítottam meg, hogy az az áldozatkészségi szellem, amelyet ő külön hangsúlyozott, az ellenzék részéről egyhangúlag megvan s én meg vagyok győződve arról, hogy az igazságügyminiszter úr (Meizler Károly: ...kihasználja a kedvező szelet!) ezt a kedvező alkalmat fokozott mértékben fogja kihasználni abban a tekintetben, hogy a pénzügyminiszter úrnál mindazoknak a céloknak megvalósítására, amelyeket szükségeseknek találunk, nagyobb hiteleket tudjon biztosítani az igazságügyi tárca részére. Különösen fontosnak tartom a magam részéről is azt, hogy a bírói fizetések a régi színvonalra állíttassanak vissza. A bíró az, akinek semmiféle más jövedelme, mirit a szorosan vett fizetése, nincs. (Ügy van!) Ezzel szemben talán közhelyet mondok, amikor kijelentem, hogy a bíró a legfontosabb feladatot végzi az országban. (Felkiáltások balfelől: Így is van!) Ijáagától értetődik tehát, hogy a bírót úgy kell fizetni, hogy az a bizonyos anyagi függetlenség, amely az erkölcsi függetlenséggel teljesen egyanrangúan fontos, (Ügy van! balfelől.) lehetővé tegye a bírónak, hogy az ő tekintélyének, állásának megfelelően élhessen és tarthassa el családját. (Rupert Rezső: Mindössze 1757 emberről van szó!) Sajnos, egy eladósodott bíró rettenetes képet mutat a társadalomban, a gyanú nagyon gyorsan tápot fog, a különböző

1 külszínek beszélnek s ezektől a bírói kart mindenesetre és minden körülmények között meg kell óvnunk. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) ' Feltétlenül szükségesnek tartom _ tehát, hogy ha nem is egészen, de legalább is részben a bírói kar anyagi helyzete megjavíttassák s hogy éppen ez a mai hangulat, amely az itt elhangzott beszédekben kialakult, alkalmat nyújtson arra, hogy ez a kérdés fokozott mértékben vétessék fel a sürgős teendők közé. (Rupert Rezső: Ez a hangulat mindig megvolt!) Abban az esetben, ha ez teljes mértékben nem volna lehetséges, a magam részéről mindenesetre kérni fogom a bírói külön pótlék helyreállítását,. amit már hosszú idő óta szintén nélkülöznek. Nagyon helyeslem előttem • szólott^ képviselőtársamnak az összeférhetlenség kérdésében elfoglalt álláspontját hogy tudniillik az összeférhetlenség, az erkölcsi és anyagi összeférhetlenség a legmesszebbmenőén, nyerjen szabá27