Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-212
176 Az országgyűlés képviselőházának 212, után a neminem laedere, a büntetőjog, és suum cuique tribuere: a magánjog. E w n az erköl csi alapon indult el és halad állandóan a magyar jogfejlődés. Magánjogunk alapja a római jog, amelyet az összes kultúrnemzetek magukévá tettek, nem azért, mintha a római jogban valamilyen speciális nemzeti szellem kristályosodott volna ki, hanem azért, mert amint a művészet a maga tökéletességét Görögországban érte el, éppenúgy a jogi emberi tökéletesség a római nemzetben, a római jogban kristályosodott ki. A mellett, hogy a római jog emberileg örökértékű alapelveken nyugszik, mindenütt módot ad arra, hogy a nemzeti szellem a jogfejlődéeben megfelelően érvényesüljön, mint ahogyan a jogi fejlődésben a romai jog alapján a magyar jogfejlődés a magyar jogi meggyőződésnek és a magyar szellemnek mindig megfelelő teret nyújtott is. Nem divatokra van építve a mi jogrendszerünk, nem jogi feltalálóknak már ól-holnapra köddé oszló elméleteire, hanem az emberi lélekre és a nemzeti szellemre. Alkalmazkodni lud a gazdasági viszonyokhoz és a mellett egyes jogterületeiket néha el is hanyagol a magyar jogfejlődés, amelyeket a külföld talán meghaladott, de amelyeknél nálunk nem volt szükség arra, hogy egyelőre a külföldi fejlődéssel lépést tartsunk. Például néhány ilyen maradványra kívánok rámutatni a régi magyar jogból, amely ma is érvényes jog, annak ellenére, hogy a külföldön ilyet már régen nem ismernek. Nagyon sokan nem tudják, hogy az úrbéri jogviszonyokból megmaradt még mindig a révjog, a vásár jog és a malom jog. Ezek ma is élő magyar jogviszonyok, amelyeket a külföld már nem ismer. Ha megint így a külfölddel kapcsolatban foglalkozom kissé a magánjog természetével, akkor a külföldi jogirodalomban erős kritika tárgya az, vájjon helyes-e a római jog individuális szemlélete a magánjog terén? így például vitatják külföldön azt, hogy nem helyes a római jognak s vele természetesen a magyar jognak és a legtöbb modern jognak az az álláspontja, hogy a tulajdonjog hatalom a dolog felett. Egy újabban feltalált jog 1 ! iszemlélet szerint a tulajdonjog tulajdonképpen a közösséget illeti és az egyén csak annyit élvezhet a . tulajdonból, amennyit a köz az egyénnek átenged. Az újabb német jogi elmélet ezt így foglalja össze: Gemeinnutz geht vor Eigennutz. Ha azonban ezt az elvet, ezt a szemléletet következetesen keresztül visszük, akkor azt látjuk, hogy a legnagyobb jogtalanságok fakadnak belőle, mert a köz, ha az egyénnek annyit enged át a jogból, amennyit jónak lát, akkor megteheti azt is, amit egyes szomszéd államokban meg is tesznek, hogy a tulajdonjog szempontjából más elbírálásban részesítik a többségi» anyanyelvhez tartozó állampolgárokat és más elbírálásban részesítik a kisebbségi állampolgárokat, mert a köz az ő felfogásuk szerint a kisebbségi állampolgároknak kevesebb jogot enged át a tulajdonjog szempontjából, mint amennyit a többségi állampolgároknak. Végeredményben ez nem más, mint a tulajdonjognak kommunisztikus vagy enyhébb szóval említve, kollektivisztikus szemlélete. Mi az individualisztikus jogszemlélet alapján állunk a tulajdonjog szempontjából és az egész magánjog tekintetében, ami azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a közösség érdekeit ülése 1937 május lS-án, csütörtökön. figyelmen kívül hagynók. Hiszen már a római jog is ismerte a tulajdonjognak a köz szempontjából való korlátozásait. Annál inkább ismerjük mi s le kell szögeznünk, hogy a magyar jogfejlődés, a kornak megfelelően, a múltban is, a jelenben is és a jövőre irányuló tevékenységében is a szociális szempontoknak mindig bőséges teret nyitott. A szociális szempontoknak figyelembevétele két irányban történik: egyrészt törvényalkotásunk, jogszabályalkotásunk terén, másrészt a bírói gyakorlatban. Szociális téren törvényhozásunk igen jelentékeny lépésekkel haladt előre a múltban. Itt van, hogy csak néhányat említsek, a földreform, a tagosítás, a társadalombiztosítás, a gazdaadósságok rendezése, az ügyvédi nyugdíj, az uzsoratörvény, a karteltörvény, a munkaidő szabályozása, a haszonbérek megváltoztatásának lehetősége, a védett birtokok felállítása: mind olyan törvényhozási intézkedések, amelyek a tulajdonjognak közszempontból való korlátozásait jelentik. A törvényhozással párhuzamosan, mint annak egyik delegációja működik a 33-as bizottság, amely különösen a változó gazdasági helyzethez való simulas tekintetében vált be éppen a magánjogi pogszabályozásnál is; így például a hosszúlejáratú tartozásokban rejlő kötelezettségeknek oltalma, a felek gazdasági érdekeinek védelme, a felárrendszer, a külföldi tartozásoknak rendezése a Magyar Nemzeti Bank árfolyama szerint, mind a magánjogba való 'belenyúlások a köz szempontjából, részben kifejezetten törvény, részben pedig a 33-as bizottság rendeletei alapján. De a szociális téren bíráskodásunk is előrehaladt. A szociális gondolat jegyében alakította ki a magyar jogszolgáltatás, a magyar bíráskodás a törvénytelen gyermekek helyzetének javítását, a kizsákmányoló ügylet fogalmát, a gazdasági lehetetlenülés fogalmát. íme magánjogunkban a nélkül, hogy a kollektivisztikus szemléletnek alapjára helyezkednénk, a szociális szempontok igenis döntő tényezőkké váltak és maradnak továbbra is. Minthogy azonban ma ez egy általános és még talán nyugvópontra nem ért fejlődés, nem lehet sürgetőleg és parancsolólag előírnunk azt, hogy a magánjogi törvénykönyvet, amelyet pedig mindnyájan olyan szeretettel kísérünk figyelemmel, már most a törvényhozás elé hozzuk. A magánjogi törvénykönyvre vonatkozólag a Kormányzó úr ő főméltósága a mostani országgyűlési ciklust megnyitó beszédében nagyon fontos kijelentést tett, amely a következőképpen hangzik (olvassa): »Állandó figyelemmel kell kísérnünk a magánjogi törvénytervezetnek hatása alatt kialakuló bírói gyakorlatot, hogy majdan a tervezet elveinek kikristályosodása után a változó életfelfogást is megvalósító magyar polgári törvénykönyv megalkotható legyen.« T. Képviselőház! A bírói gyakorlatnak ismertetése a magyar jogászvilág állandó gondoskodásának tárgya, azonban fel kell hívnom innen a figyelmet arra, hogy ezen a terén vannak bizonyos pótolnivaló hiányok. Nevezetesen nem elég az, amit a döntvénygyujteményekben kapunk a felsobirosagi döntvényekből és elvi jelentőségű határozataiból, hanem vannak egyes jogviszonyok, amelyek a járásbíróságoknál és a törvényszékeknél, vagyis az alsófokú bíróságoknál dőlnek el, legalább is túlnyomó részükben. Ilyenek a telekkönyvi jog, a végrehajtási jog, a bérleti
